Feltűnően keveset hallunk arról a minket és szuverenitásunkat is nagymértékben érintő világgazdasági megállapodásról, amit sok szakértő a létező eddigi legnagyobb kereskedelmi egyezménynek nevez. Már több mint egy éve folynak a tárgyalások az EU és USA közötti szabadkereskedelmi megállapodásról, mely gyakorlatilag egy egységes szabadpiaci egységgé tenné a világ két legnagyobb gazdaságát. Az egyezmény viszont számos veszélyt is magában rejt, könnyen lehet, hogy az egyezményt követően kötelező lesz a GMO-kat és az évek óta betiltott rákkeltő vegyszereket beengednünk Magyarországra.
Nem véletlen, hogy a civil szervezetek kongatják már a vészharangot. Egyrészt, mert a tárgyalások a lakosok, civilek számára titkosak, viszont a multinacionális cégek azt jelentősen befolyásolják. További aggály, hogy a szerződés a tervek szerint a szellemi tulajdon védelméről is rendelkezne, mint a korábban sokat kritizált hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás, az ACTA. Ami talán még ezeknél is nagyobb kockázat, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás nem csak az egymás közötti vámokat, importkvótákat szüntetné meg, hanem ebben a szabadkereskedelmi övezetben a termékekre, gyártásukra vonatkozó törvényi előírásokat is harmonizálná a gyakorlatban. Ráadásul, ahogy a Guardian november 4-i cikkében is hangsúlyozzák, ezáltal a cégek bármikor beperelhetnék azon országokat, melyek – mint pl. Magyarország a GMO-k esetén, a skandináv országok egészségkárosító vegyi anyagoknál – védik a saját állampolgáraik egészségét a bizonytalan kereskedelmi szabályozásokkal szemben. A szabadkereskedelmi megállapodás esetén könnyen lehet, hogy a világcégek rafinált ügyvédei ránk kényszeríthetik génmanipulált termékeiket és mérgező vegyszereiket. Jelenleg az EU-n belül a környezetvédelmi szabályozás esetén mindig joga van a tagországoknak az uniós rendelkezésnél szigorúbb szabályokat alkotni, szigorúbb határértékeket bevezetni. A kereskedelmi jog ennél kicsit bonyolultabb, de számos pozitív példa mutatja, hogy az EU azért lehetőséget ad a tagországoknak bizonyos, szakmailag megalapozott korlátozásokra, mint amilyen a magyar védzáradék a génmódosított kukorica ügyében.
Multicégek már sokszor végeztek környezetet és emberi egészséget pusztító tevékenységet a nemzetközi joggal takarózva, így kijátszva, semlegesítve a helyi értékeket, érdekeket védő szabályozásokat. A Guardian cikke példaként mutatja be, hogy mikor az ausztrál döntéshozók úgy határoztak, hogy a cigarettákat csak márka jel nélküli csomagolásban lehet forgalmazni, a Philip Morris az ausztrál – Hong Kong-i szabadkereskedelmi egyezmény alapján beperelte az ausztrál kormányt és egészségvédelmi intézkedését.
Még számos példát lehetne felsorolni, amikor világcégek sokszor az állampolgárokat védeni hivatott jogszabályokat használják fel saját gazdasági érdekükben. Az EU és az USA által szép csendben megkötni készülő szerződés is könnyen hasonló helyzet hozhat. Nyilván sok részlete az egyezménynek még nem tisztázott és nem végleges, de könnyen előállhat olyan helyzet, mikor egy nemzetközi bíróságon egy-egy amerikai multi elsöpri a magyar GMO mentességet, vagy felülírja egy-egy korábban kivont rákkeltő anyag tilalmát.
A demokráciára oly érzékeny EU-ban sem merült fel valamiért, hogy például népszavazást írjunk ki a kérdésben. Pedig a GMO-kon túl az Egyesült Államokban például hormonkészítményekkel folyik az állattenyésztés, amitől gigantikus mellizmokat termelnek napok alatt a szerencsétlen pulykák. Az USA-ban elterjedt, de Európában, így Magyarországon is régóta tiltott növekedési hormonokat például összefüggésbe hozzák számos egészségügyi károsodással. Ezek európai korlátozását bírósági úton szüntethetnék meg például amerikai cégek, egy rossz megállapodás esetén.
Ha az EU egy-két ilyen kiemelt ügyben, mint a fenti példák, még garantálná is az önrendelkezést, akkor is számos aprónak tűnő, ám a gyakorlati szempontból nagyon fontos környezetvédelmi és egészségügyi kérdés marad nyitottan. Persze az EU most ígéri, hogy nem cél az előírások, szabványok egymáshoz igazítása, de a gyakorlatban még az EU-n belüli harmonizálás is sokszor az előírások gyengüléséhez vezetett.
A Greenpeace is felhívta a figyelmet arra, hogy a szabadkereskedelmi egyezmény könnyen alááshatja a jelenlegi szigorú uniós előírásokat, például az élelmiszerbiztonság területén. Az EU például a GM korlátozáson és hormon tilalmon túl alacsonyabb növényvédőszer határértékeket határozott meg, mint az USA. Emellett civil szervezetek évtizedes küzdelmének köszönhetően Európában már a legtöbb vegyi anyagot, növényvédőszert csak nagyon szigorú kockázatelemzés esetén lehet engedélyezni. Ez a biztonsági háló kerülhet veszélybe a termékek szabad áramlásával. Számos hormonkárosító, lehetséges rákkeltő, génkárosító anyagot tudnánk felsorolni, melyeket Európa már évek óta tilt, az USA-ban mégis szabadon felhasználható. A még piacon lévő egészségügyi kockázatot jelentő vegyi anyagot Európa a közeljövőben fog kivonni, melyek korlátozásáról a döntés már elvben megszületett, csak a konkrét előírásokra kell még várni. Kérdés, hogy ilyen anyagok tilalmát miként támadhatják majd meg egyesült államokbeli cégek az egyezményre hivatkozva.
Annak ellenére, hogy például itthon az Alaptörvény kimondja a GMO mentességet, mégsem látszódik, hogy a kormányzat tisztában lenne az egyezmény súlyos következményeivel. Emiatt arra sincs semmi jel, hogy az egyezmény megalkotása során a kormány védené-e a lakosság érdekeit, vagy akár a saját sokat hangoztatott elveit. A kormány részéről ezért legalább ugyanolyan erőfeszítéseket szeretnénk látni az egyezmény káros elemeinek semlegesítésére, mint amekkora vehemenciával kommunikálnak a nemzeti szuverenitás megőrzésének fontosságáról.
Simon Gergely
Regionális szakértő, Greenpeace CEE
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.