Az Észak-Magyarországban jelent meg január másodikán egy cikk, a megyei kormányhivatal népegészségügyi szakigazgatási szervének adataira hivatkozva, amelyből kiderül, kétszer annyi csecsemő hal meg Borsodban, mint az országos átlag, és a megyében kiemelkedő az alultáplált, 2500 gramm alatt megszületett csecsemők aránya.
Dr. Barkai László szerint, aki 2005 és 2013 között Észak-Magyarország gyermekgyógyász- és neonatológiai szakfőorvosa volt, 1980-ban Borsod megye csecsemőhalálozási aránya még alacsonyabb volt, mint az országos átlag, az ezredfordulón azonban már 25 százalékkal rosszabb, míg az elmúlt években csaknem kétszeresére növekedett a különbség.
Szerencsére a kormány a helyén van, hiszen a következő években csökkenti a segélyek részarányát, és növeli a közmunkáét a szociális kiadásokon belül, amelyek összességében is csökkenek. Számos juttatást pedig, amit eddig a központi költségvetés állt, most a helyi önkormányzatokhoz utal, fedezet nélkül, bár lehetőséget ad helyi adó kivetésére. Értsd: a borsodi zsákfalu, ahol a munkanélküliség 80%-os, kivethet helyi adót, hogy az éhenhalás küszöbén álló emberek pénzéből finanszírozhassa, hogy ne haljanak éhen.
De ha ez nem elég, 2018-ig meg akarják szüntetni a munkanélküli segélyt, és a családi pótlékot óvodába járáshoz kötnék. Értjük, ugye?
Ma Magyarországon a régiós átlaghoz képest is kiemelkedően nagy probléma a gyerekszegénység, a leghátrányosabb területeken az alultápláltság miatt is nő a csecsemőhalálozás. Ezen a télen decemberig több, mint 4-en fagytak meg, többségük a saját lakásában. A válasz pedig erre az, hogy csökkentjük a segítséget, és büntetjük azokat az embereket, akik - vagy akiknek a gyerekei - konkrétan belehalnak az állam gondoskodásának nemlétébe.
Végre át kéne formálnunk a gondolkozásunkat, és leszámolni azzal a képpel, hogy a segélyezettek Audival járnak a segélyekért, és plazma TV-t vesznek belőle. Mert nem ez a helyzet. A helyzet az, hogy több millió ember van ma Magyarországon a kilátástalanság legsötétebb gödrében, és ezekkel az emberekkel nem foglalkozik senki. Nem foglalkozik az állam, nem foglalkozik a média, nem foglalkozik a politika.
Szép csendesen hagyjuk őket megdögleni, a jó melegből. A nagyvárosi elit és politikai képviselete, miközben azért sír, mert pár ezer forinttal drágább lesz lemenni a Balatonra, annyit tud mondani: ne lopd el azt a 20 ezer forintnyi alamizsnát, amit kapsz. És ahelyett, hogy segítené ezeket az embereket, törvényt hoz, és nem kiszűri a segélyezési rendszer hibáit, hanem kollektíven mindenkit bűnösnek kiált ki, aki szegény; hiszen aki nem dolgozik, az annyit is ér.
Ha nem történik változás a magyar politika és a magyar állam szemléletében, ha tovább folytatjuk a rendszer áldozatainak hibáztatását, konkrétan cinkosok leszünk abban a szociális katasztrófában, ami már nem közelít Magyarország felé, hanem itt van és itt folyik, csak senki sem akarja látni, mert kényelmesebb elfordítani az arcunkat.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.