Furcsa írás közlését kezdte meg az on-line Beszélő. A Beszélő politikai és kulturális orgánum, szépirodalmi műveket nemigen szokott közreadni. Különösen olyan terjedelműeket nem, amelyeket csak heti folytatásokban lehet közölni, különben elborítanák a portált.
Az sors és a számla szerzője egy bizonyos David Makszimovics Sosztak nevű orosz (?) író, aki Magyarországon teljességgel ismeretlen. A történet valahol az orosz birodalomban (?) játszódik, M. kormányzóságban, B. városában, ahogy a rejtőzködésnek ezt a trükkjét a klasszikus orosz irodalomból jól ismerjük. Voltaképpen a játszódik szó után is kérdőjel kívánkoznék. Az írásnak ugyanis nincs cselekménye, a szereplők vacsorájuk végeztével az asztal körül ülnek, és történeteket mondanak egymásnak.
A házigazda, a hetvenes éveiben járó Fjodor Fjodorovics Kurganov viszi a szót, ő mesél azokról az időről, amelyet a szexuális forradalom korszakának szoktak nevezni. A beszélgetés egyúttal vita is a szerelmi szabadságról, ezért viseli az elbeszélés a symposion alcímet. A társalgás mégsem elméleti csupán, a jelenlévők két vagy több szereplős szerelmi jeleneteket idéznek föl olyan részletességgel, hogy az már a pornó határát súrolja. Súrolja? Szerény kifejezés. Néhány részlet színtiszta pornó, bár kissé módiasabban van megírva, mint a pornónak írott pornók. Tizennyolc éven aluliak elől mindenesetre olyan szigorúan el kell rejteni, mintha egy pakli cigaretta volna.
Nem zárható ki, hogy a jelzésszerűen felvázolt orosz környezet csupán álcázás, méghozzá olyan álcázás, amely kínálja, követeli a leleplezést. Eszerint az elmesélt történetek az 1960-as, 70-es évek Budapestjét idézik fel, az orosz nevű szereplők pedig a korszak értelmiségi-ellenzéki szubkultúrájának többé-kevésbé ismert szereplői. A szerzőt megkérdeztem, és határozottan tiltakozik ez ellen a felfogás ellen. Állítása szerint az egész elbeszélés fikció, a szereplők és történeteik kitaláltak, bár persze, mint minden irodalmi elbeszélésben, vannak bennük a valóságból átemelt elemek. Nagy kár lenne azonban, így a szerző, ha az esetleges olvasók az az elbeszélés nyomon követése helyett a ki kicsoda? társasjátékával töltenék az idejüket.
E sorok írója mintegy negyven évvel fiatalabb az elbeszélésben szereplő Kurganovnál. Számomra az esetleges azonosságok nem jelentenek semmit, a személyeket, akikkel a szereplők netán azonosíthatók, nem ismertem, legfeljebb a nevét ismerem némelyiknek. Számomra történet egy sokak szemében, részint az én szememben is legendás nemzedék szembenézése a saját múltjával. Szűkös szembenézés, hiszen a korszak társadalmi életének csak egyetlen aspektusával, a szexualitással foglalkozik, de abban szókimondó: nem tekinti fél vállról vehető melléktémának a szerelmi kapcsolatok kavalkádját. Ellenkezőleg: azt érzékelteti, hogy a játékos szabad szex akár tragédiák kezdő pontja is lehet. Ennyiben aktuális olvasata is lehet a szövegnek, hiszen érinti a liberális-illiberális felfogás ellentétét. De szó sincs róla, hogy a szerző, miközben jelzi a szabadosság szakadékait, az illiberalizmus eszmeszüleménye mellett foglalna állást. Semmit sem utál jobban, mint az álszent moralizálást, a kötelező katedra-etikát.
Mindenesetre a szerző, bárki is légyen az, nem kis kockázatot vállalt írása közre adásával. Számítania kell azok sértődésére és haragjára, akik önmagukat vélik felismerni a történetek némelyik szereplőjében. Nem zárható ki, hogy a kuruc.info a liberális-zsidó erkölcsi fertő példájaként fog hivatkozni a történetekre. Végül pedig megeshet, hogy egyes kritikusok úgy vélik, a szerző némi intimpistáskodás, exhibicionizmus és pornográfia révén próbál belopódzni az irodalomba.
Nem döntenék ezekben a kérdésekben. Döntsön az olvasó, ha elolvasta az A sors és a számla folytatásait.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.