Egy éve június 2-án este, tíz óra körül jelent meg a cikk a 444-en, hogy Sáling Gergőt, az Origo főszerkesztőjét elbocsájtották, méghozzá azért, mert Lázár János szomorú lett egy cikke miatt és a fellelhető információk szerint kirúgatta. A nagy német állami tulajdonú multi leányvállalata azóta sem tett semmit az ügy tisztázása érdekében, az állam pedig 2014-ben közel egymilliárd forintot hirdetett el az Origón, négyszer annyit, mint az előző évben, és kétszer annyit, mint az RTL Klubnál.
(Fotó: Hír24)
Lázár János nem bukott bele a botrányba, az Origót birtokló Magyar Telekom és anyacége a T-Com nem kért látványosan bocsánatot, nem kívánt semmit üzenni a sajtószabadság védelmében, később csöndben kirúgták az üzletág két fontos emberét, és nem mutatva semmit arról, volt-e a kirúgásnak köze az ügyhöz, lefutott egy belső vizsgálat lényegében értékelhető eredmény nélkül. Nem lett következmény, és az állami tulajdonú német óriásmulti itt is megmutatta, pont annyira fontos neki a szólásszabadság, mint Orbán Viktoréknak: még névleg sem. Sőt még saját logikája szerint örülhet is, hiszen több állami hirdetéssel, több profittal jött ki a tavalyi évből.
Mindeközben pedig tudjuk, az Origónál sem a Sáling-esetnél kezdődött a politikai nyomásgyakorlás. Korábban is beérkeztek aprócska vagy nagyobb kérések arról, mit hogy kéne megírni. Pletykákból azt is tudjuk, nem ez az egyetlen politikai nyomás a szerkesztőségeken. Az pedig a Simicska-Orbán háborúból látszik, hogyan tudta éppen üzleti érdekeinek megfelelően átalakítani Fidesz-seggnyalóból mérsékelt konzervatívvá sajtótermékeit a kegyvesztett oligarcha (és hogy tudja visszairányítani bármikor).
Az Origo-botránynak egyetlen szép szála volt. A távozó újságírók szerencsére mind találtak munkát, az Abcúgtól és a VS-tól, a Direkt36-on vagy az Indexen át a 444-ig befogadták az eset után felálló szerkesztőséget.
Az utóéletből pedig azt láthatjuk, bár közvetlen módon nem lett következménye, a következmények nélküli ország szabályai szerint nem bukott bele sem Lázár János, sem a T-Com a botrányba, nem hullottak fejek, de az eset nagy hatással volt arra, amit az azóta eltelt elmúlt egy évben láthattunk. Talán leginkább ez az eset járult hozzá ahhoz, hogy túlcsorduljon a pohár a Fidesszel szemben, az elégedetlenség pedig a netadós tüntetésekben csúcsosodjon ki. Bár azonnal nem hozott népszerűségvesztést, de a botrány (és a többi nyári botrány: civilek vegzálása, reklámadó, Paks, budapesti választási törvény) megváltoztatta az attitűdöket kormánypárttal szemben, és a botrányok napirenden tartására szervezett tüntetések, civil megmozdulások, illetve az RTL Klub politikáról szóló tudósításai ezt az attitűdöt állandósították is.
Az Origo-ügy napvilágra kerüléséhez pedig sok minden kellett. Az újságíró, aki kiszivárogtatta a sztorit, aki hangfelvételt készített róla, aki megerősítette a 444-nek, aki megírta a rivális sajtótermékről a 444-en, a szolidáris kollégák és a több ezer állampolgár, aki az utcán, illetve a több tízezer, aki az interneten keresztül mondta ki, hogy ez elfogadhatatlan.
Nyilván a kormánypárt soha nem fogja tanulságként levonni a fent felsoroltakat, de nekünk, állampolgároknak fontos észben tartani. Igenis ki kell nyitnunk a szánk, ha igazságtalanságot tapasztalunk, mert ha szép lassan, még ha az elvártnál lassabban is, de csak így tudjuk megváltoztatni a rendszert.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.