Miközben nálunk sikeresebb nyugati és keleti nagyvárosokban a városhatár maximum azt jelenti, hogy több zónás bérletet kell venni (de néha még azt sem), nálunk még az a tákolmány is veszélybe került, ami eddig legalább úgy-ahogy biztosította az agglomeráció szerencsésebb részének a főváros normális elérhetőségét tömegközlekedéssel. A helyzet azonban még tovább romolhat: a kiherélt agglós közlekedés, a városhatárnál elvágott vonalak nem csak drágább, de egyben rosszabb rendszert is eredményezhetnek – ezzel még nagyobb autóforgalmat, újabb dugókat, légszennyezést. Arra ráadásul így sincs esély, hogy a főváros – immár csak saját területén – önerőből megoldja a közlekedés finanszírozását. Pongrácz Gergely írása
fotó: 24.hu
A város és a hozzá szervesen kapcsolódó agglomeráció – ma is sajnos nehézkesen működő – ütőere a közlekedés. Ezt saját bőrükön érzik azok a volt és immár újra budapesti lakosok, akik nagyrészt a tarthatatlan közlekedési helyzet miatt vállalt visszaköltözésükkel megálljt parancsoltak az agglomerációs népességrobbanásnak. De érzik a város főútvonalai mellett lakók is, hiszen az autóforgalom nem igazán csökken, hiába állt meg nagyrészt a kitelepülési hullám. A helyzet magától is romolhat még, hiszen az egy főre jutó személyautók számában még le vagyunk maradva a nyugati országoktól – szerencsére. Az amúgy sem rózsás helyzetet a most belengetett intézkedés – amely sajnos összhangban áll a főpolgármester nemrég elkövetett tömegközlekedés és kerékpározás elleni kirohanásával, valamint a vasúti járatritkításoknál látható szemlélettel – nagyon hirtelen tovább ronthatja.
Bár a buszvonalak esetén még elképzelhető, hogy a határon egyszerűen nem mennek ki a "kék" buszok, a "sárgák" pedig nem állnak meg bent, vagy legalábbis nem veszik fel a fővárosi utasokat, már ez is marhaság lenne: tökéletesen felesleges párhuzamosságokat kéne kialakítani, ezáltal vagy sokkal több járművet mozgatni, vagy vállalhatatlanul ritkára ritkítani a "kihasználatlan" járatokat. Ami egy ördögi kört eredményez: tovább csökkenő utasszám, majd további ritkítás, végül az agglomerációs és peremkerületi tömegközlekedés elsorvasztásához vezet. Lehet persze, hogy épp ez a cél: a tömegközlekedés szoruljon csak vissza a szegények szociális szolgáltatásává, az így felszabaduló helyen pedig lehet végre autózni.
A HÉV-ek esetében azonban még rosszabb a helyzet. Az nyilván nonszensz lenne, ha a szerelvényeket elosztanák szépen az állam és a BKV között, a határállomáson pedig mindenkinek át kéne szállni – bár rövid ideig lehet, hogy lesz erre példa. Itt inkább az merülhet fel, hogy az állam elveszi ezeket a fővárostól, ahogy arra egyébként történtek is már célozgatások. Ez azonban azzal járna, hogy nagy eséllyel keresztet lehetne vetni két előremutató, nemrég EU-s pénzekből előkészített fővárosi projektre is: kútba eshet a piros metró és a gödöllői HÉV összekötése, valamint az 5-ös metrónak hívott projekt, ami a csepeli és a ráckevei vonalakat kötné össze a város alatt a szentendrei HÉV-vel.
Ennél is nagyobb gond, hogy így akár a városon belüli tarifaközösség is veszélybe kerülhet: újra visszatérhetünk a 90-es évek elejére, amikor a vasút és a Volánbusz járatai használhatatlanok voltak a fővárosiak számára. Ez a visszalépés kifejezetten súlyosan érintene olyan területeket, ahol a tarifaközösség miatt végre elkezdték az utasok használni a vonatokat vagy a "sárga" buszokat.
A most látható trendek mindenesetre riasztóak a főváros és az agglomeráció jövőbeli élhetősége szempontjából. Mind a mentalitás, mind a konkrét intézkedések a tömegközlekedés leépítését valószínűsítik, holott nálunk szerencsésebb városokban már rájöttek, hogy ez súlyos hiba, és épp ellenkező irányba haladnak: komoly fejlesztésekkel és okos átszervezésekkel próbálják elérni, hogy egyre kevésbé legyen muszáj autót használni ahhoz, hogy normális életet lehessen élni egy nagyvárosban, vagy annak vonzáskörzetében.
Ha nem akarunk végzetesen leszakadni - akár a keleti nagyvárosokhoz képest is - akkor itt lenne az idő civileknek, szakmai érdekképviseleteknek, értelmes - és persze megszólalni merő - kormánypártiaknak, valamint ellenzékieknek, hogy félretegyék az amúgy más területeken meglévő ellentéteiket, és nyomást gyakoroljanak a kormányra, valamint a fővárosra. Ki kéne mondani végre hogy kell egy "nemzeti minimum" a (tömeg)közlekedésben: ilyen például a tarifaközösség, az ütemes menetrend, a járatok összehangolása, vagy épp az, hogy a költségeket közösen viseli az utas, az állam és az érintett önkormányzat(ok) kb. egyenlő arányban. Ha ez a néhány pont végre közös céllá tudna válni, akkor nem ismétlődne évente a BKV körüli állam-főváros huzavona, de ugyanígy elfelejthetnénk végre a ritkábban, de szintén előkerülő, ad-hoc vasúti járatritkításokat is.
Támogass havi 1000 forinttal:További vállalásaink
és támogatási lehetoségekA Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket, jelenleg 72 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra mint a Mérce, támogass minket!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.