Miközben több ezer plakát hirdeti országszerte, hogy Magyarország erős és büszke európai ország, az Eurostat friss jelentése másról árulkodik. Míg 1996-ban az egy főre jutó GDP tekintetében még a harmadikok, 2010-ben pedig negyedikek voltunk, most csupán nyolcadikok, az egyéni fogyasztást vizsgálva pedig a ‘96-os harmadik, a 2010-es ötödik hely után most holtversenyben a románokkal a 8. helyen állunk a keleti régió 11 tagországa közül. Csak a horvátok és a bolgárok vannak mögöttünk.
2016-ban a társadalom erre figyelő részét az sokkolhatta, hogy a szlovák nettó átlagbér megelőzte a magyart. Ez a helyzet ma már odáig fajult, hogy Győrből nem csupán Ausztriába, hanem Pozsonyba is átjárnak melózni a szakképzett munkások, mert 20-40 ezer forintnak megfelelő euróval is többet vihet haza egy ott dolgozó magyar, mint itthon. Ennek oka nem csupán a kormánynak a béreket a versenyképesség miatt mesterségesen alacsonyan tartó politikája, hanem a szlováknál nagyobb adók mértéke, amelyek a munkát terhelik. Ha lenne kormányzati szándék, ezen lehetne változtatni.
Most az Eurostat az uniós átlaghoz képest mérte meg az egy főre jutó GDP alakulását, és az úgynevezett egyéni fogyasztást, ami a szervezet szerint leginkább mutatja az életszínvonal mértékét. A két szám nem független egymástól, hiszen a fogyasztás maga is a GDP mint adatsor része (egyik legnagyobb kitevője), arányuk pedig azt mutatja meg jól, hogy a fiskális politika vagy a jólét erősítése fontosabb egy ország számára.
Kép forrása: Portfolio.hu
De mégis ott tartunk, hogy a lesajnált tótok leköröznek minket, és a szánalmasnak titulált románok életszínvonala is befog. Pedig érdemes megnézni, hogy ‘89-ben, vagy 1996-ban, esetleg az uniós csatlakozáskor honnan indultunk:
Kép forrása: Portfolio.hu
A kérdés az, hogy miközben egyre durvábban torzulnak az egyenlőtlenségek Magyarországon, mikor jön végre egy kormányzat, amely nem csupán a felső 10-20 százalék számára akar jólétet teremteni? Akinek a munka nem valamiféle elvont becsületet, hanem kézzelfogható megélhetést jelent az emberek számára? Amely nem a társasági adót akarja csökkenteni a nagy cégeknek, hanem a munkára jutó járulékokat a dolgozói oldalon.
A magyar politikában irányváltásra van szükség, mert egyre több a szám és az adat, amely azt mutatja, nem csupán a 90-es évek második felétől szerzett viszonylagos jólét herdálódik el, hanem oda csúszunk vissza, ahova a rendszerváltás utáni kapitalizmus sokkterápiája, a gyárbezárások, a rosszul működő állami cégek privatizálása után került a társadalom nagyobbik része.
Nem azért szégyen, hogy Románia befog és Szlovákia leköröz, mert nem vagyunk erős és büszke ország a mindennapokban, hanem azért, mert egy tisztességesen melózó ember nem tud elmenni nyáron a gyerekeivel nyaralni, ha ki akarja fizetni a beiskolázást. Ez pedig nem erős és büszke országok védjegye, hanem a legszerencsétlenebbeké. Ne kelljen addig várni, ameddig a rangsorban Bulgária is elhagy minket, és utolsók leszünk a régióban.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.