Alternatív valóságok az egészségügyben

Alternatív valóságok az egészségügyben

Az elmúlt hetekben a nagypolitikai események mellett eltörpültek a szakpolitikai hírek, így az egészségügy hírei is. Pedig ezen a fronton is történt több olyan fejlemény, ami arra utal, hogy  a kormányzat, illetve a hatalmi helyzetben lévők valósága elszakad a társadalom valóságától.

mento.jpg

A bérek valósága és kormányzati cinizmus

Így van ez pl. a mentősök esetében, akikről itt a Mércén is több ízben esett már szó. Az egyik ilyen, alternatív valóságokat előhívó esemény volt a mentők napján, ahol  az emberminiszter megalázó poénkodás közben jelentette be a jövő évtől esedékes 10%-os béremelést,a beígért 60%-ossal szemben. A mentős életpályamodell korábbi koncepciója módosulni látszik, a gyors bérfejlesztés helyett egy 2019-ig elhúzott fejlesztésről tudunk ma, amely addigra nem is biztos, hogy valódi bérnövekedést okoz.

(Ezzel párhuzamosan a szakdolgozói bérfejlesztés körül is viták alakultak ki, hiszen a minimálbér növekedése a szakdolgozói béreket is visszatolja a minimálbér szintjére, eltüntetve a tavaly megteremtett különbséget a kettő között).

A mentősök tüntetni készülnek, a kormányzati sajtótermékek pedig rögtön elkezdik lejáratni a tüntetést szervező érdekképviseleti vezetőt. A párhuzamos valóságok összecsaptak; mi derült ki? Tények szintjén annyi, hogy egy mentőstiszt 20-30 év tapasztalattal kevesebbet keres, mint egy gyorséttermi kiszolgáló.

Érdekképviselet vagy hatalmi centrum?

A kormányzatnak ugyan nincs direkt befolyása arra, ami a Magyar Orvosi Kamarában történik, de a kormányzati hatalmi technikák ebben a történetben is visszaköszönnek. Hetekig tartó csatározás nyomán derült csak ki, mennyi a fizetése a 13 éve elnök Éger Istvánnak, aki egykor nagy Fidesz-hátszéllel érkezett a Kamarába.

Az egyik kamarai tag – Dr. Kunetz Zsombor - erre vonatkozó kérdését először úgy állítják be, mintha erre válaszolni nem kötelesség volna, hanem egy szolgáltatásnyújtás a testület részéről, és csak pénzért (88 ezer forintért) akarják kiadni az információt. Végül Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság vezetője állásfoglalását követően közzéteszik a milliós fizetésről szóló adatot.

Közben az érdeklődő taggal szemben etikai eljárást kívánnak indítani. Ismét két valóság versenyzett, és mi derült ki? Az, hogy csak külső nyomásra tudhatunk meg bármi érdemi információt egy olyan érdekvédelmi testület vezetéséről, amely nagy befolyással van/lehetne az orvostársadalmon keresztül az egészségügyre, illetve közfeladata éppen az etikai kérdésekben történő eljárások lefolytatása.

Ki is veszi komolyan a hálapénz elleni küzdelmet?

Nézzük, hogyan használta a legutóbb napirendre került esetben hatalmát a Kamara. Miközben  a fenti érdeklődőt ripsz-ropsz megfenyegették az etikai eljárással, a veszprémi hentesként elhíresült orvossal, Dr. Udvary Jánossal szembeni etikai eljárásban – legalábbis első fokon - nem történik meg a Kamarából történő kizárás, az orvos tovább praktizálhat. Ő az az orvos, aki kizárólag hálapénz ellenében műtött és látott el gyógyíthatatlan betegeket, amiért felfüggesztett börtönbüntetést kapott.

Automatikus etikai eljárás nem indult ellene, nagyon vontatottan, külső szakértői bejelentésre mozdult meg a Kamara, az első fokon döntést hozó területi etikai bizottság (a MOK Veszprém Megyei Területi Szervezetének Etikai Bizottsága) múlt heti döntése viszont egyértelmű: szerinte ez nem olyan tényállás, ami a kamarából való kizárást indokolná. Egy ilyen döntés egyértelműen etikátlan és betegellenes, hiszen az ügy etikai szempontból tulajdonképpen következmények nélkül marad.

Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!

Közben a RESZASZ, az 1000 Orvos a Hálapénz ellen csoport újra tiltakozik, állást foglal a hálapénz ellen, a tiltakozó civilek között elkezd körözni egy petíció, amely az etikai bizottsági tagok hálapénzzel kapcsolatos álláspontjáról, és úgy általában a hálapénz kérdéséről szól. A jogerős döntés júniusban várható. A “minden jól van ahogy van” valósága küzd itt a hálapénzes rendszernek  egyaránt kiszolgáltatott beteg ÉS orvos valóságával.

Újabb nagyszabású fejlesztési terv 600 milliárdból (!) 

Közben kormányzati oldalról újból belengetik a következő ciklus fővárosi egészségügyi fejlesztési tervét, szuperkórházzal, infrastruktúra-fejlesztéssel, átfogó beruházási koncepcióval. Jelenleg a hírek szerint 600 milliárd a tervezett büdzsé, ebből a szuperkórház (amely egy drága, de tömegközlekedéssel jelenleg meg sem közelíthető telken épülne) 150 milliárdot kóstál - főleg a választott helyszín, az M1 és M7-es autópálya közös szakasza melletti Dobogónál szükséges közlekedési fejlesztések miatt.

Hogy a valóságban a teljes fejlesztés mit fog jelenteni, nem tudjuk. A főváros egészségügyi ellátásának átgondolására valóban szükség van, a tömbkórházak létesítése a jelenlegi pavilon-rendszer helyett szintén előremutató, nemzetközileg is igazolt trend.

Azonban az infrastrukturális beruházások álltak a 2007-2013 közötti EU-s pénzügyi ciklushoz kapcsolódó fejlesztések középpontjában is, és ezek alapján ma már látható, hogy önmagában infrastruktúra-fejlesztéssel nem jutunk ötről hatra. Tervezés, célok, és az ellátási szintek közötti kapcsolatok megteremtésének hiányában keret nélkül mozog minden a magyar egészségügyben. Mindenesetre publikus szakmai egyeztetés ebben a témában sem történt, sőt voltak hírek, amelyek szerint egyenesen a szakmát megkerülve hozták a  döntéseket.

Kormányzati nézőpontból a Kánaán közeleg – a valóságot pedig csak később fogjuk megtapasztalni. Ha valóban tisztázódik, hogy ki, hol, milyen ellátást vehet igénybe (és még meg is kapja majd), annak nagyon fogunk örülni.

A bürokrácia csökkent vagy az irányítási kompetencia?

Időközben beteljesedett a Lázár János által megálmodott bürokrácia-csökkentési folyamat, ennek keretében március elejével újabb szervezetek szűntek meg, illetve tagozódtak be a kétszintű kormányzati struktúrába, ahol a gigaminisztériumok mellett már csak a kormányhivatalok működnek. Erről részletesen az OEP megszüntetése kapcsán volt szó itt a Mércén, most ugyanezt elmondhatjuk többek között az egészségügy másik oszlopos, nagy múltú, nemzetközileg is komoly eredményeket felmutató szervezete, az ÁNTSZ kapcsán. Járványügyi felkészültségünk erodálódhat abban a centralizáló folyamatban, ahol a bürokrácia-csökkentés címszavával most már minden munkafolyamatot engedélyeztetni kell egy – a speciális feladatokban nem jártas – általános szerepkörrel bíró kormányzati szerven (kormányhivatal vagy minisztérium) belül (vö. krétabeszerzés a KLIK-en keresztül). A szakmai egyeztetések esetlegesek, vagy pont a hozzáértők kihagyásával történnek, a szakmabeliek menekülnek. De a bürokrácia-csökkentés, legalábbis papíron, ha kizárólag a hivatalok számát nézzük, megtörtént

“Csak még egy kérdés”

Emellett eltörpül a hír, amely szerint a vizes vb egészségügyi ellátását közbeszerzési eljárás eredményeként 883 millió Ft-ból az egyébként magánszolgáltatóként működő Semmelweis Kft. szervezheti meg. Az ellátásokat a meglévő állami infrastruktúrára, a hírek szerint elsősorban a progresszivitás legfelsőbb szintjén lévő intézményekre, az OMSZ-ra, illetve a Veszprémi Csolnoky Ferenc Kórházra támaszkodva fogják nyújtani a sportolóknak.

A költségvetés pontos beosztása nem elérhető, de az orvosokat, szakdolgozókat toborzó hírek alapján nagyvonalúan számolva kb. a büdzsé felét nem a személyi költségek fogják  kitenni, pl. a Merkely Béla, az egészségügyi csapat irányítója szerint is emlegetett beszerzendő eszközpark. A hírek szerint a kötszereket, gyógyszereket gumikesztyűket a Semmelweis Egyetem nyújtja majd, emellett történt egy, a Semmelweis Kft. által lebonyolított 66 milliós eszközbeszerzés (ultrahang, lézer stb.). Kérdésként az merül fel bennem, a vb után mi történik majd ezekkel a drága eszközökkel? A Semmelweis Kft. mint magánszolgáltató tulajdonát fogják képezni?

Lesz tehát egy egészségügyi szempontból is szuperül előkészített vizes vb. Ha nagyon demagóg akarok lenni, itt még megemlíthetem az alternatív valóságok azon hírét, hogy mindeközben pl. az I. Női Klinikára, a Semmelweis Egyetem felhívása szerint – bár nincs raktárhiány – fáslit vigyen a beteg.

Ezek voltak a főbb hírek az elmúlt egy-két hónapban. Megalázott és kizsákmányolt mentősök kontra beígért mentős életpálya-modell; érdekképviseleti alázatot nem ismerő Magyar Orvosi Kamara kontra megfélemlítendő kamarai tag; hálapénzes rendszerben szenvedő orvos és beteg kontra etikai felelősségre nem vont orvos; tervezés nélküli egészségügy kontra szuperkórházak beígért Kánaánja, szétszabdalt szaktudás kontra bürokrácia-csökkentés.

Én nem kétlem, hogy az igazságnak sok arca van, de mégis: kinek a valóságát hisszük el?

Nagy Gyöngyi

 

Ha nem cselekszünk, az EU széthullása következik - Brüsszel +/-

Ha nem cselekszünk, az EU széthullása következik - Brüsszel +/-

Jávor Benedek cikkének első része múlt héten azokat a jelenségeket elemezte, amelyek az Európai Unió jelenlegi válságához vezettek. Most arra keresi a választ, hogy merre kéne elmozdulnia Európának ahhoz, hogy a szétesés helyett megerősödve jöjjön ki a kontinens a válságból. Hogy a jelenlegi út nem vezet tovább, azt mára az európai döntéshozók többsége is belátta.

bpm14-szethullas-v2.jpg

A 13. havi nyugdíj, mint a szociális demagógia minősített esete

A 13. havi nyugdíj, mint a szociális demagógia minősített esete

Vannak olyan gazdaságpolitikai aktusok (tervek, beavatkozások, rendszerek, működésmódok), amelyek esetében nyugodtan lehet a baloldali jelzőt használni. Ilyen a központi vagyonadó gondolta, a tőke progresszív adóztatása, különösen a spekulatív tőkemozgásoké, az alacsony jövedelmek adómentessége, az ingyenes közszolgáltatások széles körének biztosítása, a munkavállalói jogok erősítése, állami bérlakás-program, az ingyenes felsőoktatás, és még sorolhatnánk. Tagadhatatlan hogy vannak a baloldal ideológiai alapjához közelebb eső, így a baloldali pártok és politikusok által kedveltebb gazdaságpolitikai célok és eszközök. A 13. havi nyugdíj (be-) visszavezetése nem tartozik ezek közé.

demokracia_clk-1024x682.jpg

Ordas kamu, hogy amerikai mintára írták a civil törvényt

Ordas kamu, hogy amerikai mintára írták a civil törvényt

„Enyhébb civil törvényt terveznek, mint az amerikai” címmel ment le egy propagandaanyag az M1-en egy hónapja, ami azt a kormányzati hazugságot reklámozta, hogy a magyar civil törvényt az amerikai civil törvényről másolták. Ezt a hazugságot előszeretettel hangoztatják fideszes beszelő fejek Gulyás Gergelytől Kovács Zoltánig, veszik át ész nélkül az újságírást messziről sem ugató propagandatermékeknél, és a tudatlanságát leghangosabb hirdető lovagkeresztes is futott egy felesleges kört ez ügyben (is). Kár, hogy amiről beszélnek, az nem az „amerikai civil törvény”, hanem valami egészen más, úgyhogy nyugodtan nevessük ki azokat, akik a FARA-törvénnyel példálóznak, ha a civil törvényről esik szó.

00442431.jpeg

Puncipolitika I.: Hálapénz, avagy a jóindulat-kereskedelem szabályozása

Puncipolitika I.: Hálapénz, avagy a jóindulat-kereskedelem szabályozása

Közszájon forog, hogy borítékot adni kötelező, hogy a jószerencsén múlik, kivel hogy bánnak a kórházban. A szabad szülés úttörőjét, Geréb Ágnest ugyanakkor legalább annyian tartják sarlatánnak, mint védőszentnek. Puncipolitika című ötrészes sorozatunkban a hazai szülészeti horrort járjuk körül. Ítélkezés helyett megvizsgáljuk, mekkora pénzbeli és hatalmi tétje van a szülés ellenőrzésének, hogy hogyan gyűrték uralmuk alá a hagyományosan független női bábaszakmát a szülészorvosok, hogy valójában mit tett Geréb Ágnes, mi köze mindehhez Mária Teréziának és a nyelvi ábrázolásnak, és hogy miért kísérti a hazai szülészetet még mindig Semmelweis Ignác szelleme. Sorozatunk első részében a hálapénzzel foglalkozunk.

pp01-online-v2.jpg

A propagandával szembeni fellépés nem csupán lehetőség, hanem kötelesség

A propagandával szembeni fellépés nem csupán lehetőség, hanem kötelesség

Az elmúlt hetekben több olyan eset is nagy vihart kavar, amelyben a politikai pártok képviselői a sajtóval szemben lépek fel. Az egyik érvelés szerint a sajtóról le lehet szállni, az egy független intézmény, és bárminemű támadása, kontrollálása, befolyásolása káros. A másik állítás szerint a propagandával szemben minden módon fel kell lépni. És persze sok köztes állítás is elhangzik.

felresik.jpg

A sajtó a negyedik hatalmi ág, mondják sokan, és én osztom ezt a véleményt. A sajtó a politika része, alakítója annak, ellenőrző és iránymutató szerepet visz, információkat ad át a társadalomnak a politika működéséről - vagy éppen nem ad át. Így a sajtót, magát ugyanúgy kontrollálni kell - más sajtótermékek, civil szervezetek, jogsértés esetén az igazságszolgáltatás által, vagy éppen az állam által. Ez lenne a feladata a pártoknak is, akik a közösség különböző szintjeit képviselve ellenőrizhetik a sajtót a parlamentben, a törvényhozásban, garantálhatják, hogy az a közösség érdekeiért dolgozzon. Cserébe pedig a sajtó ugyanezt teheti a politikusokkal.

Csak hát van egy kis probléma. Amikor ugyanis egy párt elfoglalja az államot, és lényegében végtelen mennyiségű pénzre tesz szert, akkor ez a rendszer bedől. Ha 7 év alatt egyetlen lényegi ellenzéki indítvány sincs befogadva, ha egy jogerős döntés másnapján helyreigazítás helyett ugyanazokat a hamis állításokat  teheti közzé egy ellenzéki politikusról egy párt propagandalapja, ahogy tette ezt a TV2 és az Origo Juhász Péter esetében, akkor ez a közösségi képviselet és a sajtó kontrollja megszűnik.

Ez a helyzet pedig pontosan a demokrácia, az igazság és a közösség képviseletének érdekében megenged erősebb akciókat, hiszen a közösség számára rendkívül fontos, hogy a sajtó kontrollja fennmaradjon, bármelyik oldalról is. 

Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!

De nem mindegy, hogy milyen ez a kontroll. Teljesen a szólásszabadság és a politikai cselekvés körébe tartozik, ha a Fidelitas odamegy az Index székháza elé, és elmondja a véleményét, és az is legitim, ha a Momentum besétál az Origo székházába és elmondja, mi a baja a propagandával. Nem volt erőszak, nem volt ajtóberúgás egyik esetben sem.

A probléma a tartalommal van. Ugyanis politikai cselekvés esetében a tartalom, a képviselet megléte, az igazság megléte határozza meg a legitimációt. A Fidelitas akciója azért nem legitim, mert nem tudják bizonyítani (hiszen ez bizonyíthatatlan), hogy az Index újságírói Simicska Lajos bérencei volnának. A Momentum eggyel szerencsésebb helyzetből indul, hiszen számtalan cikk bizonyítja, hogy az Origo a Fidesz-propaganda hazugságait terjeszti.k

Csakhogy a Momentum akciója a képviselet elvének nem felelt meg. Fekete-Győr András nem azért kérte számon a propagandát, hogy segédkezik az ország tönkretételében, nem a tanárok vagy a mentősök elleni cikkeket kérte számon, vagy a Juhász Péter elleni propagandát. De nem is mutatott rá olyan cikkekre konkrétan, amik egyértelmű bizonyítékot adtak volna a propaganda meglétére. Ő azt kérdezte, róluk miért hazudnak?

„Rólam most tervezel írni?” - kérdezte a pártelnök, és ezzel közügyből magánüggyé, személyes vitává fokozta le az általuk kreált médiaeseményt. Az akció ezáltal kilépett abból a keretből, amelyben a propaganda ellen fellépő politikus a választókat képviselte volna, és így az akció legitimitását is eljátszotta, a rossz tartalmi állítások miatt a propagandáról romboló társadalmi hatásai helyett helyett a forma, a „bemegyünk egy szerkesztőségbe” került a vita középpontjába.

Pedig ma Magyarországon, ahol lényegében pár médiaterméket kivéve minden médium oligarchák, nagytőkések vagy a kormánypárt kezében van, létfontosságú a negyedik hatalmi ág ellenőrzése. Annyira létfontosságú, hogy adott esetben a sajtó védelmét is meghaladhatja a rámutatás igényének szükségessége - persze a fizikai védettség sosem kérdőjelezhető meg.

Nagyon más a szituáció az állami vezetőknél. Egy állami vezetőnek, miniszternek, házelnöknek, bármely állami intézmény vezetőjének kutyakötelessége a sajtó tájékoztatása, még ha az nem is tetszik neki. Ezt törvények garantálják, és mivel a fizetését, illetve a szolgálatát a néptől kapta, nem kerülheti el a nép sajtó általi tájékoztatását semmilyen kérdésben

Ahogy korábban is voltak ilyen problémák és korábban is szükséges volt a fellépés. Indokolt volt például a Fidesz 2006-os bojkottja a Napkeltével szemben (bár az akkori Napkelte elfogultsága össze se mérhető a mostani kormánypárti médiatermékekével), hiszen a Fideszben úgy érezték, rá kell mutatni az elfogultságra. Ezt a politikai fegyvert most is jogosan használja az MSZP a Fidesz-média termékeivel szemben, a jogosság kérdése helyett itt inkább a célszerűség a gond. Jól teszik, ha nem jutnak el választópolgárok millióihoz?

Az biztos, nehéz helyzetben van ma a magyar demokrácia, és ennek a nehéz helyzetnek az alapja, az állam és a média elfoglalása, az állami intézmények elrablása és a korrupció. E helyzet elleni fellépés sokfajta politikai akció lehetőségét adja meg, de attól, hogy egy politikai akció legitim, még mindig nem mindegy, hogy az célszerű-e. A döntő szempont minden esetben: vajon az egész közösség védelmében, vagy csupán saját céljainkért, esetleg egy kis médiaszereplés reményében vagy a saját lelkiismeretünk megnyugtatásáért lépünk-e fel?

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Szavazatszerző hullarablás

Szavazatszerző hullarablás

Megrázó volt reggel nézni a menekülő emberek, a robbanás képsorait, olvasni a beszámolókat a manchesteri terrortámadásról. Mindig elképesztő a gyűlölet, a gonoszság ilyen színtiszta megnyilvánulásával szembesülni. Bár ez keveset jelent, és semmit sem old meg, részvétünk a manchesteri áldozatoknak és családjaiknak.

pri_40852152.jpg

JámborAndrás 2017. 05. 23. Tovább →