A 13. havi nyugdíj, mint a szociális demagógia minősített esete

A 13. havi nyugdíj, mint a szociális demagógia minősített esete

Vannak olyan gazdaságpolitikai aktusok (tervek, beavatkozások, rendszerek, működésmódok), amelyek esetében nyugodtan lehet a baloldali jelzőt használni. Ilyen a központi vagyonadó gondolta, a tőke progresszív adóztatása, különösen a spekulatív tőkemozgásoké, az alacsony jövedelmek adómentessége, az ingyenes közszolgáltatások széles körének biztosítása, a munkavállalói jogok erősítése, állami bérlakás-program, az ingyenes felsőoktatás, és még sorolhatnánk. Tagadhatatlan hogy vannak a baloldal ideológiai alapjához közelebb eső, így a baloldali pártok és politikusok által kedveltebb gazdaságpolitikai célok és eszközök. A 13. havi nyugdíj (be-) visszavezetése nem tartozik ezek közé.

demokracia_clk-1024x682.jpg

Ordas kamu, hogy amerikai mintára írták a civil törvényt

Ordas kamu, hogy amerikai mintára írták a civil törvényt

„Enyhébb civil törvényt terveznek, mint az amerikai” címmel ment le egy propagandaanyag az M1-en egy hónapja, ami azt a kormányzati hazugságot reklámozta, hogy a magyar civil törvényt az amerikai civil törvényről másolták. Ezt a hazugságot előszeretettel hangoztatják fideszes beszelő fejek Gulyás Gergelytől Kovács Zoltánig, veszik át ész nélkül az újságírást messziről sem ugató propagandatermékeknél, és a tudatlanságát leghangosabb hirdető lovagkeresztes is futott egy felesleges kört ez ügyben (is). Kár, hogy amiről beszélnek, az nem az „amerikai civil törvény”, hanem valami egészen más, úgyhogy nyugodtan nevessük ki azokat, akik a FARA-törvénnyel példálóznak, ha a civil törvényről esik szó.

00442431.jpeg

Puncipolitika I.: Hálapénz, avagy a jóindulat-kereskedelem szabályozása

Puncipolitika I.: Hálapénz, avagy a jóindulat-kereskedelem szabályozása

Közszájon forog, hogy borítékot adni kötelező, hogy a jószerencsén múlik, kivel hogy bánnak a kórházban. A szabad szülés úttörőjét, Geréb Ágnest ugyanakkor legalább annyian tartják sarlatánnak, mint védőszentnek. Puncipolitika című ötrészes sorozatunkban a hazai szülészeti horrort járjuk körül. Ítélkezés helyett megvizsgáljuk, mekkora pénzbeli és hatalmi tétje van a szülés ellenőrzésének, hogy hogyan gyűrték uralmuk alá a hagyományosan független női bábaszakmát a szülészorvosok, hogy valójában mit tett Geréb Ágnes, mi köze mindehhez Mária Teréziának és a nyelvi ábrázolásnak, és hogy miért kísérti a hazai szülészetet még mindig Semmelweis Ignác szelleme. Sorozatunk első részében a hálapénzzel foglalkozunk.

pp01-online-v2.jpg

A propagandával szembeni fellépés nem csupán lehetőség, hanem kötelesség

A propagandával szembeni fellépés nem csupán lehetőség, hanem kötelesség

Az elmúlt hetekben több olyan eset is nagy vihart kavar, amelyben a politikai pártok képviselői a sajtóval szemben lépek fel. Az egyik érvelés szerint a sajtóról le lehet szállni, az egy független intézmény, és bárminemű támadása, kontrollálása, befolyásolása káros. A másik állítás szerint a propagandával szemben minden módon fel kell lépni. És persze sok köztes állítás is elhangzik.

felresik.jpg

A sajtó a negyedik hatalmi ág, mondják sokan, és én osztom ezt a véleményt. A sajtó a politika része, alakítója annak, ellenőrző és iránymutató szerepet visz, információkat ad át a társadalomnak a politika működéséről - vagy éppen nem ad át. Így a sajtót, magát ugyanúgy kontrollálni kell - más sajtótermékek, civil szervezetek, jogsértés esetén az igazságszolgáltatás által, vagy éppen az állam által. Ez lenne a feladata a pártoknak is, akik a közösség különböző szintjeit képviselve ellenőrizhetik a sajtót a parlamentben, a törvényhozásban, garantálhatják, hogy az a közösség érdekeiért dolgozzon. Cserébe pedig a sajtó ugyanezt teheti a politikusokkal.

Csak hát van egy kis probléma. Amikor ugyanis egy párt elfoglalja az államot, és lényegében végtelen mennyiségű pénzre tesz szert, akkor ez a rendszer bedől. Ha 7 év alatt egyetlen lényegi ellenzéki indítvány sincs befogadva, ha egy jogerős döntés másnapján helyreigazítás helyett ugyanazokat a hamis állításokat  teheti közzé egy ellenzéki politikusról egy párt propagandalapja, ahogy tette ezt a TV2 és az Origo Juhász Péter esetében, akkor ez a közösségi képviselet és a sajtó kontrollja megszűnik.

Ez a helyzet pedig pontosan a demokrácia, az igazság és a közösség képviseletének érdekében megenged erősebb akciókat, hiszen a közösség számára rendkívül fontos, hogy a sajtó kontrollja fennmaradjon, bármelyik oldalról is. 

Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!

De nem mindegy, hogy milyen ez a kontroll. Teljesen a szólásszabadság és a politikai cselekvés körébe tartozik, ha a Fidelitas odamegy az Index székháza elé, és elmondja a véleményét, és az is legitim, ha a Momentum besétál az Origo székházába és elmondja, mi a baja a propagandával. Nem volt erőszak, nem volt ajtóberúgás egyik esetben sem.

A probléma a tartalommal van. Ugyanis politikai cselekvés esetében a tartalom, a képviselet megléte, az igazság megléte határozza meg a legitimációt. A Fidelitas akciója azért nem legitim, mert nem tudják bizonyítani (hiszen ez bizonyíthatatlan), hogy az Index újságírói Simicska Lajos bérencei volnának. A Momentum eggyel szerencsésebb helyzetből indul, hiszen számtalan cikk bizonyítja, hogy az Origo a Fidesz-propaganda hazugságait terjeszti.k

Csakhogy a Momentum akciója a képviselet elvének nem felelt meg. Fekete-Győr András nem azért kérte számon a propagandát, hogy segédkezik az ország tönkretételében, nem a tanárok vagy a mentősök elleni cikkeket kérte számon, vagy a Juhász Péter elleni propagandát. De nem is mutatott rá olyan cikkekre konkrétan, amik egyértelmű bizonyítékot adtak volna a propaganda meglétére. Ő azt kérdezte, róluk miért hazudnak?

„Rólam most tervezel írni?” - kérdezte a pártelnök, és ezzel közügyből magánüggyé, személyes vitává fokozta le az általuk kreált médiaeseményt. Az akció ezáltal kilépett abból a keretből, amelyben a propaganda ellen fellépő politikus a választókat képviselte volna, és így az akció legitimitását is eljátszotta, a rossz tartalmi állítások miatt a propagandáról romboló társadalmi hatásai helyett helyett a forma, a „bemegyünk egy szerkesztőségbe” került a vita középpontjába.

Pedig ma Magyarországon, ahol lényegében pár médiaterméket kivéve minden médium oligarchák, nagytőkések vagy a kormánypárt kezében van, létfontosságú a negyedik hatalmi ág ellenőrzése. Annyira létfontosságú, hogy adott esetben a sajtó védelmét is meghaladhatja a rámutatás igényének szükségessége - persze a fizikai védettség sosem kérdőjelezhető meg.

Nagyon más a szituáció az állami vezetőknél. Egy állami vezetőnek, miniszternek, házelnöknek, bármely állami intézmény vezetőjének kutyakötelessége a sajtó tájékoztatása, még ha az nem is tetszik neki. Ezt törvények garantálják, és mivel a fizetését, illetve a szolgálatát a néptől kapta, nem kerülheti el a nép sajtó általi tájékoztatását semmilyen kérdésben

Ahogy korábban is voltak ilyen problémák és korábban is szükséges volt a fellépés. Indokolt volt például a Fidesz 2006-os bojkottja a Napkeltével szemben (bár az akkori Napkelte elfogultsága össze se mérhető a mostani kormánypárti médiatermékekével), hiszen a Fideszben úgy érezték, rá kell mutatni az elfogultságra. Ezt a politikai fegyvert most is jogosan használja az MSZP a Fidesz-média termékeivel szemben, a jogosság kérdése helyett itt inkább a célszerűség a gond. Jól teszik, ha nem jutnak el választópolgárok millióihoz?

Az biztos, nehéz helyzetben van ma a magyar demokrácia, és ennek a nehéz helyzetnek az alapja, az állam és a média elfoglalása, az állami intézmények elrablása és a korrupció. E helyzet elleni fellépés sokfajta politikai akció lehetőségét adja meg, de attól, hogy egy politikai akció legitim, még mindig nem mindegy, hogy az célszerű-e. A döntő szempont minden esetben: vajon az egész közösség védelmében, vagy csupán saját céljainkért, esetleg egy kis médiaszereplés reményében vagy a saját lelkiismeretünk megnyugtatásáért lépünk-e fel?

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Szavazatszerző hullarablás

Szavazatszerző hullarablás

Megrázó volt reggel nézni a menekülő emberek, a robbanás képsorait, olvasni a beszámolókat a manchesteri terrortámadásról. Mindig elképesztő a gyűlölet, a gonoszság ilyen színtiszta megnyilvánulásával szembesülni. Bár ez keveset jelent, és semmit sem old meg, részvétünk a manchesteri áldozatoknak és családjaiknak.

pri_40852152.jpg

JámborAndrás 2017. 05. 23. Tovább →
A megdönthetetlen Lukács György

A megdönthetetlen Lukács György

A fővárosi közgyűlés januárban fogadta el a jobbikos Tokody Marcell javaslatát, hogy eltávolíttassák Varga Imre, Kossuth díjas szobrászművész Lukács György világhírű magyar filozófust ábrázoló szobrát a XIII. kerületi Szent István parkból. Bár a botrányos döntést heves ellenállás követte a hazai és a nemzetközi értelmiség körében is, ennek ellenére márciusban végül a szobrot nyomtalanul eltüntették. A magyar jobboldalon régre nyúló hagyománya van a Lukács személyét és hagyatékát ért támadásoknak, azonban 2017-ben mégis radikálisnak tűnhet egy filozófust ábrázoló szobor eltávolítása, legalábbis egy szabad országban ilyesmi elképzelhetetlen lenne. Mi áll valójában mögötte?

14730293_786845_9b2a6abacdd261679d70de5532319a8c_wm.jpg