2 év után se tudjuk, miért kellett a TEK-nek véresre vernie menedékkérőket és újságírókat a röszkei csatában

2 év után se tudjuk, miért kellett a TEK-nek véresre vernie menedékkérőket és újságírókat a röszkei csatában

2015. szeptember 16-án több ezer menedékkérő várakozott a röszkei határátkelőnél, hogy átjusson Magyarországra. Az előző nap életbe lépett magyar törvények szerint ezt már nem tehették meg. A kétségbeesett, rosszul tájékoztatott menedékkérők egy kis része előbb kövekkel dobálta meg a magyar rendőrséget, majd a TEK indult rohamra, és a videók és képek tanúsága szerint menedékkérőket, újságírókat, ártatlan embereket bántalmazott. A nap történéseit élőben nézhette végig a teljes magyar lakosság. Azóta pedig azt is tudjuk, ez a nap megváltoztatta a magyar lakosság, sőt még a média hozzáállását is a menekültekhez.

ahmed-h_1.jpg

Három nap, három hazugság a fideszes médiában

Három nap, három hazugság a fideszes médiában

Pár hónappal ezelőtt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes „brutális, eksztatikus” kampányt jósolt az őszre. Azóta több fideszes vezető politikus is utcai zavargásokat kirobbantó ellenzékiekről beszélt, Németh Szilárd a minap három ilyen főzavargót is megnevezett Vágó Gábor volt parlamenti képviselő, Schilling Árpád rendező és Gulyás Márton aktivista személyében. A fideszes propagandagépezet pedig már el is kezdett végigrobogni a nagyok által lefektetett síneken, hogy megmutassa, milyen is lesz valójában ez a brutális, eksztatikus, zavargós kampány. 2782009_8398472935a61dbcdc75a5f02ed8450c_wm.jpg

Miért független a Mérce? - Segíts felépíteni Magyarország első kizárólag közösségi fínanszírozásból működő hírportálját!

Miért független a Mérce? - Segíts felépíteni Magyarország első kizárólag közösségi fínanszírozásból működő hírportálját!

Az elmúlt hetekben a Kettős Mérce kampányba kezdett, hogy létrehozhassuk Magyarország első, 100%-ban olvasói támogatásból működő, független hírportálját, a merce.hu-t. A kampány során sokan kérdeztétek, mit jelent ez a függetlenség, ha egy elkötelezett baloldali lapról van szó - mármint a baloldali értékek, nem a pártok felé vagyunk elkötelezettek.

tamogasd-a-mercet-hogy-fuggetlen-cikkep.jpg

Az ország, amelyik Európát kiáltott

Az ország, amelyik Európát kiáltott

Kezdjük egy kis találós kérdéssel! Találjátok ki, milyen párt vagy mozgalom tüntetésén, melyik párt vagy mozgalom szóvivője nyilatkozta a következőket a 444-nek: „Európainak tartom magam első sorban...” Minden valószínűség szerint valamelyik liberális vagy baloldali ellenzéki pártra gondoltok – DK, MSZP, Együtt, Momentum, bármelyik –, de óriásit tévedtek. Ha folytatjuk az említett szóvivő nyilatkozatát, akkor már közelebb kerülünk a megoldáshoz: „...és jó látni, hogy Európa egyszer már összefogott a külső támadás ellen, és szeretném, ha ez még egyszer így lenne.”

eu-zaszlo-magyar-zaszlo.jpg

Külső támadás? Ja, hogy ezek akkor szélsőjobbosok. Igen, a fenti mondatok Bódi Ábeltől, az Identitás Generáció szóvivőjétől származnak, és szeptember 2-án hangzottak el a Budai Várban, egy olyan tüntetésen, amelyiken a „fehér Európa!” felkiáltások lelkesítették az egybegyűlteket.

Hasonló hangnemben beszélt egy másik fiatal szélsőjobbos csoport is, az Erő és Elszántság, amelyik Európa védelmében – de az Európai Unió ellen – szervezett tüntetést a minap.

Persze, mindezt elintézhetnénk azzal, hogy ezek az emberek valójában őszintétlenek, és Európáról hitelesen egyedül a liberális térfél párjai beszélnek. De ne próbáljuk megúszni egy ilyen könnyű kibúvóval!

Az a helyzet ugyanis, hogy 2017-ben, fél évvel a választások előtt a magyar politikai palettán mindenki Európáról beszél, a legkisebb szereplőktől a legnagyobbakig. A DK szerint a választások tétje, hogy Orbán vagy Európa. A Momentum Európamenetet szervezett, ahol Európa vagy Oroszország volt a felkínált választási lehetőség, a párt pedig egyértelműen Európa mellett tette le a garast. Botka László miniszterelnök-jelölti megválasztásakor szintén abban jelölte meg a választások tétjét, hogy Orbán vagy Európa. Pár perc guglizás után az Együtt és a Párbeszéd képviselőitől is találunk hasonló nyilatkozatokat.

De nemcsak a liberális és baloldali térfélen hivatkoznak emberek úton-útfélen Európára. Orbán Viktor Európát védi a menekültektől és bevándorlóktól, és olyan „európai” értékekre hivatkozik, mint a nemzeti szuverenitás, kereszténység és így tovább. A Jobbik uniós szintű népszavazást kezdeményezne a bérkülönbségek csökkentésére, és a Jobbiktól jobbra gombamód szaporodó új alakulatok a „fehér európai rassz” (Erő és Elszántság) védelmében szállnak síkra.

Gyakorlatilag nincs ma olyan politikai szereplő (talán az LMP felemás, és a Kétfarkú Kutyák még felemásabb kivételével), amelyik - valamilyen mértékben - nem Európa címszó alatt fogalmazná meg üzeneteit, politikai vízióját. És ebből a nézőpontból irreleváns, hogy ki mennyire őszinte, hiteles vagy autentikus.

Jobban mondva nem irreleváns, csak nem élből eldönthető. Hiszen épp az történik, hogy versenyző Európa-elképzelések csapnak össze a nyilvánosságban, és az egyes szereplőknek nemcsak a saját Európa-koncepcióikat kell eladniuk, hanem azt is, hogy ők gondolják a legkomolyabban.

A baloldali és liberális pártoknak Európa a nyitottság, a demokrácia, a szabadság és jogállam, a sokszínűség és befogadás, a fejlődés és a modernitás jelképe, míg a jobboldalon a keresztény hagyományokat, a nemzeti kultúrákat, az önrendelkezést és a civilizációt jelölik ugyanezzel a felkiáltással.

Vagyis a mai magyar közbeszédben Európa mindent és mindennek az ellenkezőjét jelenti.

Történelmi tények alapján nem lehet eldönteni, hogy kinek az elképzelése áll közelebb a valósághoz, de a politikai szimbólumok nem is a történelmi tényekről szólnak. Hanem azok önkényes összeválogatásáról, koherens egésszé, vízióvá rendezéséről. Amúgy meg persze, Európában sok jól működő demokrácia van, nyitottság és multikulturalizmus is volt a történelme során, de Európa egyúttal a rasszizmus hazája is, milliókat bélyegzett alsóbbrendűnek és irtott ki, hogy kvázi ingyen elvegye az aranyukat, ezüstjüket, gyémántjukat, kávéjukat é.í.t.

Talán semmi nem példázza jobban ezt a kettősséget, mint az a tény, hogy a skót James Wattot rabszolgakereskedelemmel foglalkozó vállalatok támogatták és tartották el, amíg kifejlesztette a modernizáció egyik alapművét, a gőzgépet.

A kontinens történelmének két ellentétes arca persze nem szétválasztható úgy, ahogy a versengő politikai szereplők teszik, hiszen az, hogy Európa a szabadság és a haladás szimbólumává válhatott, ahhoz épp az Európán kívüliek elnyomása, lenézése és indoktrinációja kellett. De ez itt most mellékszál…

De mi a fenét árul el a magyar politikáról az, hogy itt szinte kivétel nélkül mindenki európázik?

Egyrészt a politikai körülmények kézenfekvő módon adják Európát, mint felhasználható szimbólumot. Az elmúlt hét év antidemokratikus intézkedéseivel szemben álló ellenzéknek Európa összefoglal mindent, ami szerintük rossz az Orbán-rendszerben (még ha épp a legfontosabb tendenciában, a radikális szegényellenességben és egyenlőségellenességben a Fidesz követi is az európai mintát). A jobboldalon és a szélsőjobboldalon pedig a migrációs válság akuttá válása teszi Európát automatikusan, erőfeszítés nélkül mozgósítható politikai szimbólummá.

De ami még fontosabb, az az a szomorú tény, hogy Magyarországon elfogytak a politikai közösséget, reményt és összetartást adni képes politikai identitások. A jobboldal által használt nemzet látszólag csak egy kisebbséget képes mozgósítani, Európa pedig ebben a nemzeti ideológiában szolgál másodlagos kiegészítőként. Mivel a nemzet elveszítette a pozitív, előremutató, közösségi szolidaritást („senkit sem hagyunk az út szélén”) magába foglaló jelentéseit, Európa adja a kiegészítést, a plusz érzelmi (félelmi) löketet. Hol mint ellenségkép (EU), hol pedig mint egy másik ellenségkép (a muszlim hordák) megalkotásához szükséges felsőbbrendűségi igazolás.

A liberális és baloldali térfélen pedig Európa 2017-ben egy régi emlékhez, egy boldogabb aranykorhoz való görcsös ragaszkodást, egy régi reflexet, beidegződést jelent. A nemzethez hasonlóan Európa, valamikor a rendszerváltás környékén és után, képes volt politikai közösséget alkotni, embereket mobilizálni, közösségi identitást adni. Persze, az Európában rejlő ígéret – a felzárkózás, a modernizáció, a szabadság – látványosan megkopott az elmúlt évtizedekben, ma már csak keveseket mozgósít, és az Európai Unió sem az már, mint ami tizenöt éve volt. De jobb híján, mintegy reflexből még ellőhető. Keveset hoz, de több mint a semmi.

Egy egyre inkább szétszakadó, atomizálódó és reménytelenségbe süllyedő társadalom  kiúttalanságát jelképezi az európázás. Egy olyan politikai elitet mutat, amely képtelen az átalakult társadalomnak egy összekovácsoló, reményt adó politikai közösségképet, politikai mitológiát teremteni. És egy olyan társadalmat, amely már nem hisz semmiben és senkinek.

Egy olyan országot mutat, ahová a remény csak kísérteni jár vissza a múltból, és ahol az ágy alja tömve van mumusokkal.

Ez a cikk a ti támogatásotokból készült el.

A Mérce cikkeit ingyen olvashatjátok, de nem ingyen készülnek, hanem a ti támogatásotokból és a mi munkánkból! A Mércét nem támogatják pártok, oligarchák, hanem 100%-ban az olvasók hozzájárulásából működik, ez biztosítja a függetlenségünket, és pont ezért csak akkor maradhatunk fenn, ha te is beszállsz!

Kattints és támogasd a Mércét rendszeres havi 2000, 5000 vagy 10 000 forinttal, hogy tovább működhessen és még jobb lehessen!

Támogass minket egyszerűen bankkártyával:

Támogatom!

Más támogatási lehetőségekért és több infóért kattints ide.

Balog Zoltán a szegényeket és a romákat hibáztatja az egészségügy problémáiért

Balog Zoltán a szegényeket és a romákat hibáztatja az egészségügy problémáiért

Hogy mégis mit gondol Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a romákról, afelől nem sok kétségünk van, miután nem is olyan régen kifejtette, hogy nincs még eldöntve, a határon túli magyarul beszélő cigányság „tehertétel-e vagy erőforrás”. Így persze már az sem igazán meglepő, hogy az erőforrásminiszter a határon belüli cigányságot is hasonló módon kezeli. Inkább, mint hogy beismerje a felügyeletére bízott ágazatok hiányosságait.

mla_4667.jpg

8 dolog, amiről valódi nemzeti konzultációt kéne tartani a Soros-terv helyett

8 dolog, amiről valódi nemzeti konzultációt kéne tartani a Soros-terv helyett

Orbán Viktor szerda este bejelentette, nemzeti konzultáció indul a Soros-tervről. Hogy mi az a Soros-terv, azt lényegében csak a Fideszben tudják, mert ugye ez az ő kommunikációjuk agyszüleménye. És mivel ez a nemzeti konzultáció már bőven a választási kampányban fog lemenni idén év végén, nem lehet más vele a szándék, mint hogy ez a Soros-terv a Fidesz kampányának központi elemévé váljon. De biztos, hogy ez most Magyarország legégetőbb problémája, amiről döntenünk kell a 2018-as választáskor? Az ehhez a kérdéshez való viszonyulásunknak, és a pártok ehhez való viszonyulásának kéne eldöntenie, ki vezeti tovább az országot 2018 után?

soros.jpg

Így lett Mario vízvezeték-szerelőből egyszerű fogyasztó

Így lett Mario vízvezeték-szerelőből egyszerű fogyasztó

„Itt élünk mi! Idegünk rángó háló,
vergődik benn’ a mult sikos hala.
A munkabér, a munkaerő ára,
cincog zsebünkben, úgy megyünk haza.
Ujságpapír az asztalon kenyérrel
s az ujságban, hogy szabadok vagyunk -
poloskát űzünk lámpával s a kéjjel
s két deci fröccsel becsüljük magunk’.”
– József Attila: Munkások (részlet)

A kiszolgáltatottság sokáig kéz a kézben járt a munkássággal, ahogy József Attilánál is 1931-es versében. A kékgallérosok élete a vasbányák fuvallata, a gép rugdallása, a lendkerék szijja, és a sivalkodó transzformátorok volt. Itt élünk mi – mondja József Attila –  a munkabér, a munkaerő ára, cincog zsebünkben s két deci fröccsel becsüljük magunk.

super-mario-odyssey-d5def55b1efefeeec2df9a2f1db16af131d2b44f.jpg

Öt év alatt majdnem megduplázódtak a lakbérek, pedig lenne kiút a katasztrofális lakáshelyzetből

Öt év alatt majdnem megduplázódtak a lakbérek, pedig lenne kiút a katasztrofális lakáshelyzetből

Aligha lehet vitatkozni azzal, hogy Magyarországon az utóbbi években óriási problémák vannak a lakhatással, aminek számos és összetett oka van. Az tény, hogy jelenleg mintegy 840 ezer ember kerül szembe súlyos megfizethetőségi problémákkal, már ami az egyik legalapvetőbb emberi szükségletet, a lakhatást érinti. Ez a probléma azokat a háztartásokat érinti, ahol a rendelkezésre álló bevételek több mint 40%-át lakhatási költségekre fordítják.

32564304.jpg

Forradalmat írunk – Szépírói pályázat a Szabad Október Fesztivál alkalmából

Forradalmat írunk – Szépírói pályázat a Szabad Október Fesztivál alkalmából

A 20. századi magyar történelem két, talán leginkább inspiráló eseménysorozatáról emlékszik meg a Szabad Október Fesztivál, immár második alkalommal a Gólya Szövetkezeti Presszó, a Kettős Mérce blog és a Közélet Iskolája közös szervezésében. Az 1956-os és az Őszirózsás forradalom baloldali gyökereit szeretnénk feleleveníteni, újra élővé tenni. Különösen, hogy a két forradalom baloldali eszmeisége már szinte teljesen kikopott az emlékezetünkből, illetve az uralkodó jobboldali kurzus kisajátította ezek értelmezését. Ennek pedig súlyos következményei vannak: az eltorzított, meghamisított emlékezet könnyen igazol a forradalmak szellemiségével ellentétes, elnyomó rendszereket és intézkedéseket.szovegpalyazat.png

Szex, szerelem, barbárság: a fogyasztható szerelemről

Szex, szerelem, barbárság: a fogyasztható szerelemről

Mi azzal a probléma, ha egy olyan portál, mely a hitelességére, pontos tájékoztatására és átláthatósága mellett az emberi jogi elköteleződésére is büszke, interjút jelentet meg a puncs.hu tulajdonosával, és újságírói alákérdezésekkel kvázi hirdetési felületet biztosít neki? Mi azzal a probléma, ha ez a tulajdonos értékeken túli keretben beszélhet üzletéről, hogy fiatal nőket közvetít pénzes férfiaknak? Miért kérdéses újságíró etikai szempontból, ha az interjút készítő nem kérdez vissza és nem szembesíti az interjú alanyt állításainak következményeivel?3173736881_4b702d0e00_b.jpg

kép: Jeremy hunsinger, flickr