A 80-as évektől kezdve a magyar állam nem tudja fedezni a jóléti kiadásokat, a második olajválság és az egyre nagyobb hitelterhek alatt recseg-ropog a gazdaság. Megjelennek a földalatti alternatív mozgalmak, a politikában (77-től szamizdatok, SZETA, Beszélő) és a kultúrában (Bizottság, URH, Trabant, CPG, Kontroll, szentendrei festők, korábban Halász Péter). Amiről még nem beszéltünk, és a legfontosabb ezek közül, az a Beszélő.
A Beszélőt 1981-ben alapították (többek között Kis János, Kőszeg Ferenc, és a SZETA köre, Petri György, Nagy Bálint, Haraszti Miklós, Eörsi János, TGM.). Célja a demokratikus elenzék nézeteinek ismertetése és a SZETA rendezvényeinek előkészítése volt, az írók egy része saját nevén, egy másik pedig álnéven publikált (pl.: Ada Pál=Pető Iván, Csonka Dénes=Bauer Tamás, Fényes Elek=Rainer M. János, Kovács Eszter=Szalai Erzsébet, Magyar László=Lengyel László, Rikárdó Dávid=Bokros Lajos).
A beszélő az addigi szamizdatoktól a periodikusságban tért el, ehhez szükség volt a francia szakszervezettől kapott stencilgépre, a géphez viszont csak a stencli papír volt jó. Ezért Nagy Bálint, aki szintén a beszélő szerzője volt, KISZ bizottsági tagnak kiadva magát járt a stencil papírért. Ezt ki kellett szállítani Orosz István dunabogdányi lakásába, ahol ő kinyomtatta a lapot, és aztán ezt Demszky Gábor befuvarozta pestre. Ezek az emberek 10 éven át nem buktak le.
Méghozzá úgy, hogy az állambiztonság folyamatosan figyelte és vegzálta őket, többüket is letartoztatták, de a Beszélő a rendszerváltásig üzemelt.
1987-ben jelent meg a Beszélőben a társadalmi szerződés, melynek első mondata „Kádárnak mennie kell” szállóigévé vált. És láss csodát, Kádár egy év múlva már ment is. A cikk programterv volt a demokratikus ellenzéknek, a Beszélő körtől. Különböző társadalompolitikai ajánlásokat tartalmazott a rendszer jobbá tételére. Írói Solt Ottília, Kis János, Haraszti Miklós és Kőszeg Ferenc volt. A mostanában gondoltakkal ellenben a beszélő két fő témája, amiről minden számban megjelent valami, az Erdély és 56 volt.
De ezelőtt, még 1985-ben tartották a Monori találkozót, ahol egy csapatban játszottak a későbbi MDF-esek és SZDSZ-esek. Négy előadó volt, Csurka István, Csoóri Sándor, Bauer Tamás, és Kis László.
88 március 15-én tüntetést tartott a demokratikus ellenzék a Batthyány örökmécsesnél, ahol Demszky Gábor mondott volna beszédet, de sajnos előbb lecsukták, aztán TGM következett volna, de sajnos őt is elvitték a rendőrök. Majd többen is próbálkoztak, de a rendőrség végül feloszlatta a demonstrációt.
88-ban választásokat tartottak, ahol a rendszer engedélyezte a kettős jelölést, azaz két jelölt indulását, az 5. kerületben Rajk László indult volna, ha a jelölését pár munkásőr nem akadályozza meg. Itt tűnt fel egy fiatal, alacsony srác, aki a munkásőr sereg közepén ütemes választási csalás, választási csalás skandálással hívta fel magára a figyelmet.
Folytatás következik.
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: alternatíva 2008.06.07. 15:36:44
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.