Olvasónk folytatásokban közölt cikkének (Még van mondanivaló a romákról) befejező része.

1.rész

2.rész

Nem kellett volna a polgármesternek és a roma önkormányzat vezetőjének leülni megbeszélni, hogy az iskolában ne legyen szegregáció? Szólni arról, és tenni is, annak érdekében, hogy a hat-nyolc roma fiatal ne virtuskodjon a vendéglőben. Ha ezt teszik, már régen megteremthették volna lakóhelyük nyugalmát. A pátkaiak meg is mondták, hogy nem a romák ellen van kifogásuk, hanem a randalírozók ellen. Akkor miért nem azok megrendszabályozását kezdeményezik, akik miatt az egész roma közösséget hibáztatják? Ezen túlmenően felmerűl a kérdés, hogy mit tesz az önkormányzat a helyzet változása érdekében. Van-e elképzelése annak megoldására, hogy a fiatalok ne a kocsmába járjanak, helyette sportoljanak, zenéljenek, tanuljanak. Sajnos az érintettek egymásra mutogatnak, és csak a másik hibáit veszik észre, megoldás helyett az indulatokat gerjesztik. Az iskolai elkükönítés is ebbe az irányba hat. A szegény, tanulásban lemaradó romagyerekek megkülönböztetése. Pedig éppen a meg nem értés, a szeretet hiánya, a tanárok nem célirányos képzettsége vezet olykor a tanárok veréséhez, megszégyenítéséhez.

Sok jó ember munkálkodik a roma kérdés megoldása érdekében, és sokat is tettek. A napilapok szinte állandó rovata, és ennek így is kell lenni, mindaddig, míg a probléma meg nem oldódik, mert a roma kisebbség is hazánkhoz tartozik, magyar állampolgárok.

Korszakalkotó az országgyűlés minapi döntése: pozitív diszkriminációval segíti az óvodáskoúak társadalmi beilleszkedését. A következő törvénynek azt kellene kimondani, hogy minden óvodának, iskolának kötelező reggelit és ebédet adni az arra rászorulóknak, hogy az országban egyetlen gyermek se éhezzen. Továbbá kívánatos lenne, hogy a vámhatóság által lefoglalt, az országba illegálisan behozott ruhaneműt a szeretet szolgálatok folyamatosan szétoszthassák az arra rászorulók között. Ne lehessen a szegényeket a ruházatuk alapján megkülömböztetni. Mert a szegényes öltözet irigységet okoz, és agresszív magatartást vált ki.

Egyetértek Monok polgármesterével: munka nélkül csak munkaképtelenek kapjanak támogatást, de nehogy a fürdővízzel a gyereket is kiöntsük. Már olvastam olyat, hogy csak három gyerekig járjon állami támogatás. Nem normális elképzelés. A legnagyobb tisztelet illeti mindazokat, akik gyermeknevelésre vállalkoznak. Ők az ország jövőjét alapozzák meg. Sajnos a szülőkorban lévő fiatalok ódzkodnak a szüléstől. Nagyapám MÁV segédmunkásként öt gyereket nevelt tisztességgel és házat kaptak nászajándékul. Igaz, nem napi nyolc órát dolgozott. Nem anyagi kérdés elsősorban a gyermekvállalás. A megkérdezett fiatalság a jövőképről alkotott kérdésre azt válaszolta, sok pénzt akar, jól élni, szórakozni. Iyen felfogás mellett nehéz elképzelni bodog társadalmat, mert a jobb jövő záloga a tanulás és a munka.

Ami pedig a monoki pogármester kezdeményezését illeti: én is híve vagyok annak, hogy munkát kell adni az embereknek, de értéket teremtő munkát. Hozzon létre olyan vállalkozást, ami pénzt termel. Találja ki például Monokot a turisták számára. Kossuth Lajos szülővárosa, XIV. sz.-ban épült várkastély, a XVIII. sz.-ban épített Andrássy-kastély az egész ország iskoláinak tanulmányi kirándulását jelethetné. Turisztikai céllal bemutathatnák, hogyan élnek a cigányok. E mellé tánc- és zenei bemutatót lehetne szervezni, ehhez csupán egy jó menedzserre lenne szükség.

Jó ötletnek tartom, hogy az egyetemek erre illetékes karai, szociológia, pedagógia, vallási tagozatos diákjai nyári gyakorlatukon felkeresik az alacsonyan szocializálódott területeket és elmondják, hogy milyen lehetőségeik vannak sorsuk megváltoztatására. Reményt, megértést és szeretetet kell közéjük vinni, mert a tudás és szeretet zsákja olyan, hogy minél többet töltenek ki belőle, annál több marad.

(Vége)