Nem voltam a Tarka Magyaron, mert hiába értek egyet maximálisan a kezdeményezéssel, szerintem már a szervezés során sem valósult meg.
Az Alkotmány 70/A paragrafusa -ami mellett hitet tenni volt hivatott a Tarka Magyar- így szól: "A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

Nem akarok sokat pattogni rajta, de amikor pártpolitikusokat felszólítunk, hogy ne, ne jöjjenek, akkor elkezdjük a szűrést, elkezdjük megmondani, hogy az idézett paragrafussal ellentétben, mi úgy gondoljuk, hogy bizonyos emberekkel szemben és számára egyéb helyzet szerint különbségtételt teszünk.

Érthető az indok, hisz ma Magyarországon Gyurcsány Ferenc megjelenése megosztó tényező, a szimpla jelenléte egyesek számára az önkorlátozás kényszerét jelenti. Ami talán érthető is, itt minálunk is sokan kikeltek ellene, de az, akit egyetlen ember visszatart attól, hogy egy alapelv mellett kiálljon, az nem az alapelv mellett akar kiállni.

Az elv a magyar valóság miatt sérült súlyosan. Azt mondhatjuk, hogy a civil szféra sincs felkészülve arra, hogy ne különböztessen meg embereket. Egyetlen percig sem drukkoltam a Magyar Tarka sikertelenségének, sőt, az utolsó pillanatig hezitáltam, de ma Magyarországon még ez az egyetlen - és valljuk be egyszerű - dolog sem sikerülhet. Hogy ne különböztessünk meg, ne zárjunk ki embereket a politikai nézetei, politikai szerepe, avagy saját előfeltevéseink miatt.

A szervezők által világosan megfogalmazott elv a szervezők gyakorlati megvalósításában sérült. Ennek tökéletes analógiája a "én nem utálom a cigányokat, de közéjük nem költöznék" hozzáállás, kart karbaöltve a "ha nem utálod a cigányokat, költözz közéjük" felszólítás előfeltevésével.

A helyszínen a kérdés még súlyosabbá vált, politikai, világnézeti különbség miatt a szervezők nemkívánatosnak mondták ki az árpádsávos zászlókkal vonulni akarókat. Sőt,  WMH szerzőtársam egy kommentben konkrétan kimondta, hogy azok az emberek ott nem vonulni akartak. Ha mégis, akkor tévedett, de nem derülhetett ki, mert az előítélet megmérgezte a Magyar Tarkát is. Hamár Gandhi (születésnapja), hamár a békés és passzív ellenállást tekintjük mintapéldának, az agresszív és prepotens hozzáállás nem éppen a követendő minta része.

"Hagyni kellett volna, hogy szétverjék a mi kis békéns felvonulásunkat?" tehetné fel a kérdést joggal bárki.
Elsősorban fel kellene ismerni, hogy ez nem valakinek a békés felvonulása, amikor egy egyetemes jog mellett állunk ki.
Másodsorban meg igen, mert a felvonulás nem attól lesz békés, és egyetemes, hogy nem engedünk oda olyanokat, akik nem értenek egyet, vagy éppen a szervezők valamiféle absztrakt politikai helyzetelemzés alapján nemkívánatosnak tartanak. Attól lesz békés, és az elvnek megfelelő, hogy az elv mellett kiállók maguk az elvet mindenek előtt tartják fontosnak.

Paradox módon világított rá a Magyar Tarka, az Alkotmány 70/A paragrafusa mellett tüntetve, hogy ma Magyarországon az Alkotmány 70/A paragrafusa nem tud érvényesülni. Senki sincs felkészülve rá.