Ezen a címen hirdette meg az Ökopolitikai Műhely mozgalmát ma délelőtt, a Parlament kávézóban tartott sajtótájékoztatón. Ezzel párhuzamosan több vidéki nagyvárosban is megtörtént ugyanez. Pesten Schiffer András, Jávor Bence és Rauschenberger Péter képviselte a mozgalmat.

Az Ökopolitikai Műhely alternatívát szeretne kínálni a mesterségesen kétosztatú politikai színtéren azok számára, akik a jelenlegi pártpolitikai csatározásokat meghaladó, ellenőrizhető és a párbeszéden alapuló politikai képviseletet szeretnének - hangzott el.

Piaci metaforával élve, a jelenlegi politikai kínálat silányságának egyik oka a keresleti oldalon mutatkozó igénytelenség - gondolja Schiffer András. "Sokat gondolkodtunk, a keresleti oldalt erősítsük-e, mint eddigi civil szervezetekben való munkánkkal törekedtünk, vagy a kínálati oldalon újítsunk be" - szólalt meg Rauschenberger Péter. Párt még nincs, a cél ennek létrehozása, melyet társadalmi párbeszéd, igényfelmérés és támogatók keresése fog megelőzni. A Ökopolitikai Műhely szakítani kíván a jelenlegi pártfinanszírozási struktúrával, kizárólag támogatóinak önkéntes munkájából és adományaiból kívánja magát fenntartani - ebben látva a garanciát arra, hogy nem lesz gazdasági érdekcsoportok túsza, hanem támogatói akaratával összhangban képviseli majd azokat a gondolatokat, melyek a kezdeményezés létrehozói számára meghatározóak.

Hogy mik ezek? Mint kiderült, a nagy politikai narratívákon túl léteznek, megőrizve és szintetizálva azok bizonyos elemeit, felhasználva a nagyobb múlttal bíró nyugati zöldmozgalmak tapasztalatait. A cél a fenntarthatóság és a társadalmi egyenlőtlenségek kiegyensúlyozása. Több nem derült ki, de ez még nem baj, hiszen a program a leendő párt leendő aktivistáival való együttműködésből, párbeszédből születik majd meg.

Némi zavar uralkodott el a teremben: nem mindennap hall ilyet a Parlament kávézó. Egy politikai formáció, amely alulról kívánja magát felépíteni. Amely elutasítja a gazdasági lobbiktól való függőséget és az ezzel járó előnyöket. Amelynek tagja - saját bevallásuk szerint - a saját szakmájukban már bizonyított, a köz ügyei iránt elkötelezett honpolgárok, akik mintegy áldozatot kívánnak hozni a haza oltárán, nem bírva tovább nézni az ország sorsának alakulását - és politikai létüket önmagukhoz hasonló polgártársaik áldozatvállalásától teszik függővé. Akik ilyennek érzik magukat, az LMV honlapján érdeklődhetnek és kapcsolódhatnak be a munkába. Van mibe, sok a tennivaló.

Fontos szerepet kap a hálózatépítésben az internetes kapcsolati hálók kreatív felhasználása és a gerillamarketing, melyben eddig főként szobrok és plüssállatok, valamint szállodaigazgatók és rendőrök vettek részt. Ez mindenképpen fontos stratégiai újítás a parlamenti pártok blazírt és fantáziátlan gyakorlatához képest.

Az utóbbi időben szaporodnak az olyan kezdeményezések, melyek mintha a kályhához visszatérve a köztársaság szimbolikus újraalapítására, a társadalmi szerződés megújítására törekednének, a liberális és/vagy demokratikus (esetleg stilisztikai, lásd Konrád Györggyel való korábbi interjúnkat) minimum újralefektetésére. Ilyen volt a Charta vagy a Tarka Magyar is, és hopp! - ez a blog is tán. Kívülről nézve ebbe a vonulatba illeszkedik az LMP (ne keverjük a London Mozart Players-el, ha a neten keressük! - Bár...az sem rossz). Ha a társadalom valódi képviseletet akar, áldozatot kell hoznia érte, másképpen nem működik - szögezte le Schiffer András. Romantikus elképzelés talán, de reménykedünk benne, hogy Magyarország polgárai nem olyan fásultak, mint néha tűnik - mondott valami hasonlót Rauschenberger Péter. Akárhogy is nézzük, gondolta e sorok írója, ez ami eddig elhangzott, valóban egy olyan minimum, amely minden polgári párt számára alapvető kellene legyen, és a többség formálisan így is gondolja talán.

De mi garantálja, hogy az új párt nem köti meg a korrumpálásához elengedhetetlenül szükséges pártpolitikai alkukat? "Ez nekünk nem pálya" - fogalmazott Schiffer András. Nem politikai karrierre vágyunk (eddig is jól megvoltunk nélküle), hanem az ország javáért akarunk dolgozni - tette hozzá Jávor Bence. Hát, mi tagadás, ennek a gondolatnak sem az eredietiség az erőssége. De akkor mi? A finanszírozás kérdése még mindig tárva nyitva áll - hogyan oldják meg, hogy a párt ne akadjon fenn a már bizonyított gazdasági csoportok vastag mézesmadzagán? Korlátozzák talán az egy főre jutó támogatások mértékét, hogy senki ne "vásárolhasson" aránytalanul sok "részvényt" a pártban, visszatérve a piaci metaforához. Mi garantálja az alapítók és résztvevők személyes hitelén túl a finanszírozási rendszer átláthatóságát? És azt, hogy a párt nem adja el magát persze nem a tagok karrierje, hanem a nemes célok érdekében? Súlyos szervezeti kérdések, amelyekre majd a gyakorlat ad választ.

És akár drukkolhatunk vagy a ringbe szállhatunk mi is. Talán lesz egy európai polgári párt kicsiny hazánkban - hogy merre megy, persze még kérdés. De a fennálló rendszer keretei között rosszabb már úgysem lehet.