Van egy ország, rohadó fák, dugó és kocsisor vár.
Van egy ország, ahol aktív a passzív dohányzás.
A tüdőd rothad már.
Biciklizzél, és váltsd meg a világot.
Magyarország.
Ezzel a négy sorossal is (ami 5 soros és alá beilleszthető talán egy dallam is de nem emlékszem pontosan), mondom néktek feleim, tessék biciklizni, és visszafoglalni a köztereket. De tovább a lírával: itt van egy kedves üzenet egy andalgó bölcsésztől.
Volt egyszer egy folyó, annak két partja, úgy hívták, hogy Duna part. Hajdanán köves volt, gyalogosok és lovak jártak rajta.
Ahogy telt-múlt az idő, kövei megkoptak, a lovak is eltűntek, új járművek vették át a terepet. Az emberek sem merészkedtek már oda két lábon járva, és lassan hátat fordítottak szeretett folyójuknak. Azóta már csak képeslapokról nézik, messziről fotózzák ezt a szép folyamot, de hogy más városokhoz hasonlóan közelről is élvezzék? Elvetik a gondolatot.2008-ban viszont lezárták a rakpartot, és elkezdték a budai főgyűjtő csatorna építését. A lezárt szakaszokon egyből megjelentek a város lakói. Ki szerelmesen andalogva, ki napozva, ki kutyájával, babakocsival, görkorival, biciklivel, horgászva és futva, vagy csak a folyóra egy nagyot csodálkozva. Közben az autóforgalom máshova terelődött, a NATO-csúcs miatt még a pesti rakpart sem működött. A várt káosz elmaradt, Budapest lakói megoldották, hogy másfelé, máshogyan menjenek.
Mi a következtetés? Uzsonna, feleség, gyerek fel a bicikli csomagtartójára, és irány a budai alsó rakpart november 2-án vasárnap 3 után, egy kellemes piknik a markolók árnyékában.
Nem kell aggódni az időseknek, a kötelező bicikliemelés elmarad.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.