Számomra felfoghatatlan, hogy Kóka hogy tud még mindig ott lenni ahol van. Egy egészséges párt az első öt percben felmutatta volna a piroslapot a politikai kalandornak, de az SZDSZ másképp működik. Akarva-akaratlanul is az a kép alakult ki bennem, hogy a szabad demokraták belső törésvonala a politikai és a gazdasági érdekek között húzódik, magyarán a párt egyik fele elvekben gondolkozik és van bennük jobbító szándék, a másik fél viszont az adófizetők milliárdjai felett akar bábáskodni. Tudom, hogy az élet nem ennyire fekete-fehér, de a törésvonal az kérem törésvonal. 

Gondoljon csak bele a Kedves Olvasó! Minden magára adó politikus nézi a közvélemény-kutatások eredményeit. Minden magára adó politikus látja tehát azt, hogy Kókát senki se akarja látni a politikai életben (de legalábbis nagyon nagyon kevesen). Évek óta a legnépszerűtlenebb politikusok között foglal helyet. Fodorral összehasonlítva elmondható, hogy 2008-ban meg se tudta közelíteni az ex-pártelnök a jelenlegit, kettejük között legalább 15%-os volt a differencia egész évben, Fodor javára. Tehát kérdés, hogy mi motiválhatja az SZDSZ tetemes részét mégis arra, hogy a népszerűtlen, helikopteréről elhíresült "pannonpuma idomárt" támogassa Fodorral szemben. A válasz csak személyes gazdasági érdek lehet, ugyanis más reális alternatívát nem látok.

Lényeg a lényeg: új frakcióvezető nincs, ugyanis a 19 választásra jogosultból 9-9 szavazat esett Kókára és Fodorra is, 1 ember pedig tartózkodott mindhárom megmérettetésen. Folyt.köv.