Összenő, ami összetartozik, tűz és víz

Lassan véget ér a Tűzijáték körüli polémia és a kormány döntést hoz, az első magyarországi Facebookos civil kampányról. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének kormánya minden valószínűség szerint engedni fog valamilyen szinten a követelésnek.

Én a témától függetlenül örülök a vállalkozás sikerének, mert megmutatja azt, lehet hatása a civil összefogásnak a politikára. Már csak az a feladat, hogy az embereket maga a politikai is érdekelje.

Magát a vállalkozást sokan kárhoztatták, főleg két érv került elő az augusztus 20-ai tűzijátékra költendő összeg árvízkárosultaknak való felajánlása ellen. Az egyik, hogy ez kevés pénz, ami nem oldja meg a dolgokat így fölösleges is odaadni, ellenben a turisztikai ágazat meg fogja szenvedni a tűzijáték elmaradását. A másik érv szerint a tűzijáték egy olyan hagyomány, amitől nem szabad megszabadulnunk.

Maga az összeg természetesen nem oldja meg az árvízkárosultak problémáit, de én nem mondanám csekélynek ezt a 250 millió forintot egy olyan helyzetben, amikor pénzügyileg a kormány mozgástere eléggé behatárolt. A kieső turisztikai bevételek problémakörénél pedig egyszerűen csak elképzelem Hans-t, a német turistát, aki a nyári programokat nézve a 20-ai tűzijáték miatt jönne Magyarországra. Nem hiszem, hogy ezt az vágyakozását ne tudná Németországon belül kielégíteni.

De még mielőtt elvesznénk a mocskos anyagiakban, gondoljunk bele, mi a vállalkozás igazi üzenete?

Magyarországon egy olyan katasztrófasorozat történt, amilyet nagyon rég nem látunk, és ami több ezer ember életét tette tönkre. Aki látta a képeket, aki ott volt, tudja, miről beszélek. Ebben a helyzetben egy nagyon nagy számú közösség kiállt a társadalmi szolidaritás mellett, és azt mondta, a közösség mondjon le egy élvezeti cikkéről, gyakoroljon gesztust az elesettek felé. Lehet, nem mindenki ezzel az indíttatással, a közösségi erő demonstrálásának céljával lépett be a csoportba, de ha kicsit belegondolunk, a többi lehetséges indíttatás végcélja is ez. Egy ilyen katasztrófánál pedig egy szolidaritás nélküli országban ez már-már csoda.

A tűzijáték bár hagyomány, de nem kulturális jellegű hagyomány. Azért nem nevezhetjük hagyománynak, mert bár minden évben megrendezik, ez csak szokás, és annak is inkább a megszokás része, hogy frappáns legyek. Ezenkívül semmilyen kötődése nincs se az államalapításhoz, se semmihez, amit augusztus 20-án ünneplünk. Semmilyen valós kulturális kötődést, hagyományt nem bontunk meg azzal, hogy ha idén nem lesz tűzijáték. Maximum nem a megszokott lesz az ünnep, de valós hiányérzetünk nem lehet. Ha eltörölnék a Szent Jobb-körmenetet, az sérthetne valakit, ha a tisztavatást, az is, de a tűzijáték semmilyen jelképet nem hordoz a Heineken-logón kívül.

Összességében természetesen ez egy populista üzenetű kampány, amit ezért el is fog fogadni a kormány, mert az emberek emberének kormánya szereti a szimbolikát. De a populizmus még nem demagógia, nem feltétlenül káros. Demagógia például az a Facebook-oldal, ahol a politikusok fizetését akarják az árvízkárosultaknak adni. Bár biztos sokan megtennék, de ennek tényleg káros üzenete lenne.