Ácsolják a forradalmi "guillotine-t"
Olvasva a NENyi körüli politikai hozzászólásokat, megdöbbenve láttam, hogy kifejezetten a „tacepao”-jelleg az, amelyen a kritikusok fennakadtak. Persze azzal is felvet jó néhány kérdést, hogy ugye közintézmények fala, meg mi közöm van nekem itt ehhez Angyalföldön, ha Szanyi kapitányra szavaztam. Pedig az eb talán máshol van elhantolva, méghozzá az OVB által kijelölt szavazófülkék környékén. Vagyis nem ártana a nyilatkozat tartalmi oldalával is foglalkozni. Olyan mély, metafizikai problémákba kár lenne belemenni a nyilatkozat kapcsán, hogy mondjuk mit jelent megváltoztatni Magyarország jövőjét (talán egy új igeidő kidolgozásával?), de az azon való eltöprengés, hogy miért pont a "rendszer" tér vissza az új berendezkedés kapcsán vagy hogy mit jelent az "alkotmányos keretek között megvívott forradalom". Kíséreljük meg az utóbbit körbejárni!
Az a szemantikai gerillaháború, amelyben szükségképpen a jobboldal áll már hónapok óta nyerésre, éppen a nyilatkozatban is hangsúlyos „szavazófülkében lezajlott forradalom” kérdéséhez kapcsolódik. Azon kár csodálkozni, hogy a magát túlnyerő pártszövetség feljogosítva érzi magát arra, hogy olyan, a parlamentáris demokráciákban önmagában véve igencsak baljósan csengő szavakat is használjon saját hatalomra kerülése kapcsán, mint például a forradalom. Csakhogy itt nem önmagában véve szerepel ez a szó.
Érdemes lenne belenézni abba a fogalmi illetve okozati hálóba, amelyben a NENyi megfogalmazói (és nem feltétlenül a szavazók) élnek. A FIDESZ 2002-ben majdhogynem a föld alá vonult polgári köreivel, aztán 2006-ban a nagygyűlésükön tángálták el a hatalom azonosítószám nélküli csuklyás trolljai a résztvevőket. A jobboldal minden szinten forradalmi tettként élte meg a kormánnyal való szembemenést (gondoljunk vissza Loppert Dánielre, aki 2002-ben a D-209-es ügy kirobbanása után hazaárulónak nevezte Medgyessy Péter főhadnagyot), vagy a kormány illetve ahhoz köthető csoportok viselt dolgainak leleplezését (itt kár lenne felsorolásokba bocsátkozni). A lényeg az, hogy az MSZP-SZDSZ botrányos 8 éve lehetővé tette azt, hogy a vele szembenálló ellenzék egy bináris értékmező szerint alakítsa át a politikai közbeszédet és a Jó/Rossz mátrixa szerint szemléljen mindent, ahol a kormány az elkergetendő ancien régime-et, a kormánnyal szembenálló erők pedig a forradalmárokat jelentse (paradox módon még a sansculotte Jobbikosokat is ideértve).
De van a forradalom szó indokoltságának egy másik vetülete is. Szeretnék máshogy csinálni ezek a fideszesek, vagy legalábbis ezt szeretnék elhitetni magukról. Hogy melyik igaz, az majdnem mindegy, az eredmény, sajátos komputációk szerint ugyanaz leend. Elhatárolni magukat valamitől, ami csak bajt hoz és nem lehet vele újabb választást nyerni. Nem hinném, hogy mély fogalomtörténeti tanulmányok előzték volna meg a nyilatkozat összeeszkábálóinak munkáját, de szeretném felhívni mindenki figyelmét egyvalamire: nem csak az lehet forradalom, ahol lövöldöznek. A kiváló német történész, Reinhart Koselleck a forradalmat vizsgáló tanulmányában a következőket írja: „a »forradalom« valójában legalább annyira jelöl hirtelen fordulatot vagy polgárháborút, mint hosszan elhúzódó változásokat, vagyis olyan eseményeket és struktúrákat, melyek a mindennapokat is mélyen áthatják.” (Koselleck: Az elmúlt jövő, Atlantisz, 2003, 75.) Talán kár lenne ezért a forradalom foxi-maxi szintjén megragadni.
A „forradalmi logikából” viszont egyenesen következik az, hogy a kifüggesztés kérdése nem merülhet fel a forradalmároknak valódi problémaként. Mintha hottentottául mondanád neki, hogy nem tetszik. Megváltoznak a prioritások, közintézmény ide vagy oda. Inkább ez lógjon. A kétharmad üzenete annyi: megjöttünk, itt vagyunk, érezzétek népek és közszolgák, ti is. Más világ van. Mondom, ez az üzenet, aztán hogy tényleg más világ lesz-e, az már egy újabb kérdés. A NENyi-vel szembeni ökörködésekkel egyébként nincs baj. Hogy nem veszi fel senki a kesztyűt a nyilatkozat tartalmi részével (ja, hiszen nincs is olyan, mondják sokan, de ez is bagatellizálás), az már baj és csak egy újabb magas labda az idealizmustól elhomályosult tekintetű fideszeseknek a jövőre nézve. Mert ők tetszenek forradalmat csinálni és az ellenszegülők rögvest az ancien régime maradványainak bélyegeztetnek majd'.
De a NENyi-vel mégiscsak van egy hatalmas gond. Hogy szimbólum. Elégtétel a FIDESZ-nek és olcsóbb elégtétel, mintha minden középületet narancssárgára festenének. Viszont szimbólumokat rombolni még korai, ezért is érthetetlen az ellenzék viselkedése. Nem hagyják megnőni a sertést, így nem lesz mit levágni majd annak idejében. Persze jön az önkormányzati, már arra is kell gyúrni, hogy még maradjon egyáltalán szegfűs káder az új törvény ellenére is a testületekben. De ha csak ennyi a cél, akkor az a távlati célok aprópénzre váltásával egyenlő.
Zárásként csak Diderot-t idézem a fentebbi Koselleck-tanulmányból: „Vajon milyen utat vesz a forradalom? Ki tudja.”
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.