Különös fénybe helyezi a nemrég nyilvánosságra került Petrétei József által vezetett – leánykori nevén – Igazságügyi- és Rendészeti Minisztériumban (IRM) készült alkotmánytervezet a Fidesz alkotmányozásnak csúfolt tevékenységét. A mai hírek szerint mind az MSZP, mind a kormánypárt propagandagépezete igyekszik letagadni, miszerint ismerték volna azt. A szemfüles újságírói ténykedés nyomán azonban tagadhatatlan, hogy a Gulyás Gergely által vezényelt kapkodásban nem tudták nélkülözni az előző kormány által írott „döntés-előkészítő anyagot”.

A fenti megjelölést szándékosan teszem idézőjelbe. 2006-ban ugyanis a Társaság a szabadságjogokért (TASZ) közérdekű adatigényléssel fordult az IRM felé, hogy a készülő Alkotmányszöveget hozza nyilvánosságra. Mindezt arra való hivatkozással nem tette meg, hogy ez „döntés-előkészítő anyag”, és mint ilyen az 1992. LXIII. 19/A.§ (1) bekezdése alapján nem nyilvános. Így a kérdés bíróság elé került, és a Fővárosi Bíróság ítéletében (véleményünk szerint helyesen) helyt adott a TASZ kérelmének és a minisztériumot a dokumentum kiadására kötelezte. Másodfokon az Ítélőtábla azonban megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és a TASZ keresetét elutasította. A keresetet Dr. Schiffer András, ügyvéd képviselte a bírósági eljárás folyamán.

Az azóta történtek ismertek:a 2010-ben leköszönt MSZP-SZDSZ koalíció alaptörvény (sic!) tervezet nélküli kormányként vonult be a történelembe.

Bár a történészek nem élhetnek a „mi lett volna ha” kérdésével, blogunk hasábjain nyugodtan eljátszhatunk a gondolattal, hogy miképpen folytatódott volna a történet, ha a TASZ keresetét 2. fokon is elfogadják és egy alkotmánytervezet nyilvánosságra kerül.

A pesszimista forgatókönyv szerint az MSZP vagy feladta volna az ötletét egyből, vagy ha nem adta volna fel, akkor minden valószínűség szerint a Fidesz lehetetlenítette volna el a folyamatot, ahogyan 2008-ban is tette a „vizitdíjas népszavazás” során.

Van azonban egy optimista forgatókönyv is, feltéve, de meg nem engedve, hogy politikailag érett és felelős erők képviselői ülnek a Parlament padsoraiban 2006-ban: elkezdődhetett volna egy vita. Egy olyan társadalmi eszmecsere, amely az évek múlásával kiérlelte volna azt legkisebb közös többszöröst, ami biztosítja, hogy az állampolgárok jelentős része magáénak érezze a most szülésgyorsítással világra jövő „Alaptörvényt”. Eljuthattunk volna (már 2011-et megelőzően) egy olyan konszenzusig, ami nincsen teletűzdelve alkotmányos taposóaknákkal és nem néz szembe a magyar társadalom jelentős hányadának szuronyaival. Az út nem lett volna egyszerű, de szebb, és hosszú távon mennyivel eredményesebb lett volna. Így olyan alkotmányunk született volna, ami nem egy három hetes kérdőívezésen és titkos, senki által nem ismert dokumentumokon alapul, hanem tényleg a magyar nép akartán. Ez megmutathatta volna a magyaroknak, hogy kizárólag a nyílt társadalmakban lehet valódi nemzeti konzultációt folytatni.

Vendégszerzőnk írása