Napok óta gondolják egyesek, hogy nagyon vicces dolog, ha a Fidesz kommunistázására a Fideszesek lekommunistázásával válaszolnak. „Görbe tükröt állítunk velük szemben” – mondta az egyszeri kommentelő. „Maximum magaddal szembe, apa” - mondjuk mi.
Az elmúlt napokban számtalan helyen bukkantak fel listák, amelyekben a Fidesz tagjainak vélt vagy valós, lényeges vagy lényegtelen kommunista múltját feszegetik egyesek, miközben magukból kikelve vannak felháborodva a Fidesz egyébként felháborító alkotmány módosításán. Ennél gusztustalanabb dolgot pedig nem is tudnának művelni, hiszen pontosan azt csinálják, amit a Fidesz. A saját komcsijaikkal nem néznek szembe, a másik oldalét pedig gyűlölik.
A tegnap megismételt Kónya-Pető vitán, Kőszeg Ferenc nagyon jól kifejtette erről az egyszeri komcsizásról, és arról az egyszeri komcsizásról, a véleményét. Csupán egyetlen dologra jó, hogy ne számoljunk el a múltunkkal.
A kommunizmus bűneivel, a kommunizmussal való elszámolás, pedig ebben az országban pontosan ezért nem fog megtörténni. Hiszen a politika már 21 éve üli torait, a történelem felett, méghozzá úgy, hogy a kommunista definíciója valami ilyesmi: Olyan személy akinek lehet, hogy volt köze valamihez ami 89 előtt volt, és biztosan nem ismerem, de lehetőleg fogalma sincs mit csinált. Persze van a durvább fokozat is, ahol kimondják az illetőről: Tudják mit csinált. Ebben az esetben viszont megnyugodhatunk, az alany ártatlan.
Ezekből a példákból persze kimaradnak az olyan személyek mint például Biszku Béla, akiről lehet tudni mit csinált. Róla pontosan azért, mert egy közös történelem, a pártpolitikát nélkülöző, a demokratikus értékek közös szintjén álló értékrend ítélkezet fellette (56 pislákoló, közös öröksége). Az ilyeneket még megbüntethetjük, de a többi futni kéne hagyni.
A kommunizmussal való leszámolás nem személyekről kéne, hogy szóljon. És nem is a bosszúról. Hanem a megismerésről és a túllépésről. Az áldozatokat, a megerőszakolt nőket, az elvett földet, 21 évvel a rendszerváltás után már senki nem fogja visszaadni. A nagypapa nem tér vissza a Málenkij robotról, a megtört karrier nem fog helyreállni. Viszont nekünk szükségünk lenne végre a fellélegzésre. Hiszen a múltunk borzasztó fontos, de csak addig ameddig tanulunk belőle, nem használjuk, nem fojt meg minket. Például megtanulhattuk volna, hogy a két nagy testvér, az két nagytestvér. A gyűlölet pedig gyűlölet. Ezen a két dolgon pedig ebben az országban az idő nem fog.
Ezért is vagyok pesszimista abban, hogy valaha is túl tud ez az ország jutni a valós szembenézésen, a 20 század diktatúráival szemben. Hiszen ezt a terepet nem a történelem, hanem a politika uralja, és játszik vele időről-időre, de legfőképp folyamatosan. Családi sérelmeinket, ellenségképünket játssza ki, ezekkel állit egymással szembe minket. Amikor pedig valaki a kommunistázásra visszakommunistázik, nem tesz mást csak az MSZP, a Jobbik, és a Fidesz, utódaik és elődeik, az elrontott politika harcát konzerválja, és küldi Magyarországot az örök, történelmi vadászmezőkre.
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: A kormány nem fél a népharagtól 2011.11.23. 13:01:15
Trackback: A Kedves Vezetőnek mégis van lelkiismerete? 2011.11.22. 12:43:57
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.