Napok óta gondolják egyesek, hogy nagyon vicces dolog, ha a Fidesz kommunistázására a Fideszesek lekommunistázásával válaszolnak. „Görbe tükröt állítunk velük szemben” – mondta az egyszeri kommentelő. „Maximum magaddal szembe, apa” - mondjuk mi.

Az elmúlt napokban számtalan helyen bukkantak fel listák, amelyekben a Fidesz tagjainak vélt vagy valós, lényeges vagy lényegtelen kommunista múltját feszegetik egyesek, miközben magukból kikelve vannak felháborodva a Fidesz egyébként felháborító alkotmány módosításán. Ennél gusztustalanabb dolgot pedig nem is tudnának művelni, hiszen pontosan azt csinálják, amit a Fidesz. A saját komcsijaikkal nem néznek szembe, a másik oldalét pedig gyűlölik.

A tegnap megismételt Kónya-Pető vitán, Kőszeg Ferenc nagyon jól kifejtette erről az egyszeri komcsizásról, és arról az egyszeri komcsizásról, a véleményét. Csupán egyetlen dologra jó, hogy ne számoljunk el a múltunkkal.

A kommunizmus bűneivel, a kommunizmussal való elszámolás, pedig ebben az országban pontosan ezért nem fog megtörténni. Hiszen a politika már 21 éve üli torait, a történelem felett, méghozzá úgy, hogy a kommunista definíciója valami ilyesmi: Olyan személy akinek lehet, hogy volt köze valamihez ami 89 előtt volt, és biztosan nem ismerem, de lehetőleg fogalma sincs mit csinált.  Persze van a durvább fokozat is, ahol kimondják az illetőről: Tudják mit csinált. Ebben az esetben viszont megnyugodhatunk, az alany ártatlan.

Ezekből a példákból persze kimaradnak az olyan személyek mint például Biszku Béla, akiről lehet tudni mit csinált. Róla pontosan azért, mert egy közös történelem, a pártpolitikát nélkülöző, a demokratikus értékek közös szintjén álló értékrend ítélkezet fellette (56 pislákoló, közös öröksége). Az ilyeneket még megbüntethetjük, de a többi futni kéne hagyni.

A kommunizmussal való leszámolás nem személyekről kéne, hogy szóljon. És nem is a bosszúról. Hanem a megismerésről és a túllépésről. Az áldozatokat, a megerőszakolt nőket, az elvett földet, 21 évvel a rendszerváltás után már senki nem fogja visszaadni. A nagypapa nem tér vissza a Málenkij robotról, a megtört karrier nem fog helyreállni. Viszont nekünk szükségünk lenne végre a fellélegzésre. Hiszen a múltunk borzasztó fontos, de csak addig ameddig tanulunk belőle, nem használjuk, nem fojt meg minket. Például megtanulhattuk volna, hogy a két nagy testvér, az két nagytestvér. A gyűlölet pedig gyűlölet. Ezen a két dolgon pedig ebben az országban az idő nem fog.

Ezért is vagyok pesszimista abban, hogy valaha is túl tud ez az ország jutni a valós szembenézésen, a 20 század diktatúráival szemben. Hiszen ezt a terepet nem a történelem, hanem a politika uralja, és játszik vele időről-időre, de legfőképp folyamatosan. Családi sérelmeinket, ellenségképünket játssza ki, ezekkel állit egymással szembe minket. Amikor pedig valaki a kommunistázásra visszakommunistázik, nem tesz mást csak az MSZP, a Jobbik, és a Fidesz, utódaik és elődeik, az elrontott politika harcát konzerválja, és küldi Magyarországot az örök, történelmi vadászmezőkre.