Fotó: Index.hu iBarakonyi 

A tegnapi nap körülbelül azt mutatta meg, hogy senki nem tudja, mit akar csinálni, merre kellene menni. Magyarországon ma káosz van a politikában, és csupán egyetlen dolog számít: erőt mutatni. Elmondhatjuk: megfontolnivaló gondolat fel sem merült március 15-én!

Az egyetlen ember természetesen megint Orbán Viktor volt, aki eladta a semmit valaminek. Hívei már sokadik alkalommal szarják le, hogy a miniszterelnök pont az ellenkezőjét mondja annak, amit éppen csinál. Mi például örömmel hallgattuk a békás izét meg a barátait, de a kulcsmondat talán ott van: Magyarországnak gazdasági sikerek kellenek. Azonban pont ezek a sikerek hiányoznak a Fidesz kormányzásából, gazdasági kudarcok sora kíséri azt, a gazdasági szabadságharc bukásától az elkúrt egykulcsos adón keresztül a foglalkoztatás még a közmunkával együtt is csupán stagnáló számáig. Bár jó hallani, hogy nem leszünk gyarmat, de ezt idáig is tudtuk, hiszen senki nem akarja jelenleg a kormányzás szétzúzásán keresztül elfoglalni Magyarországot. Pedig a gazdaság szempontjából talán még az is jobb lenne, mint az, ami most van: azaz teljes elszegényedés, a leggazdagabb embereken kívüli összes réteg kinyírása, amely felé a kormány jelenlegi gazdaságpolitikája mutat. Nem is beszélve arról, hogy ezzel a beszéddel a miniszterelnök csak tovább rontotta pozícióit (és ne feledjük el: ezek a mi pozícióink is) Európában.

A Milla sajnos kifulladt. Ez nem meglepő, hiszen civil aktivistákról van szó, akik úgy pörgetnek folyamatosan egy mozgalmat, hogy ezért nem kapnak pénzt vagy fizetést, ellenben a sajtó baszogatását, illetve állami rászállást igen. Ez a tüntetés nem nyújtott semmit, az emberek nagyobb része állt és várta, hogy vége legyen. Mindeközben a Milla még mindig saját politikai tévképzetében él, hogy ők a pártfüggetleneket a bizonytalanokat szólítják meg. Ahhoz a 60%-nyi emberhez beszélnek, akik nem választatnának ma pártot. Na, ez a 60% volt, aki elment tegnap Budapestről jó messzire, nyaralni. Aki kimegy egy kormányellenes tüntetésre a hosszú hétvégén, az bizony elmegy szavazni is, és igaz, hellyel-közzel, de tud pártot választani. Október 23-ra kell valami kreatív megoldás a Millától, mert ez így be fog fulladni, és bár a nácik nem nyomtak rossz show-t, ez legközelebb már kevés lesz. Addig is pedig folytatni kellene tovább a diskurzus-teremtést, mert abban egész jó a Milla, és ebből az opcióból ellenzéki térfélen eddig igencsak hiány mutatkozott.

A Milla mellett ott voltak a nácik, akik a második legidegesítőbb tényezőként szerepeltek ezen a napon. A blog rendszeres olvasói tudják, hogy ennek a cikknek a szerzője ugyanúgy kint volt az utcán 2006-ban, mint ezek a nácik. A cikk szerzője azt is tudja, hogy a Milla sok szervezője is kint volt, sőt azzal is tisztában van, hogy a tüntetés számos résztvevője is. Ezek a nácik azonban mára nem képesek másra, mint sorozatos bekattanásaik tovább folytatására. Az biztos, hogy egy demokráciában egy olyan csoportosulásra, akik más gyülekezési jogát fenyegetik, nincs szükség. Tegnap sem sok híja volt, hogy nem történt nagyobb balhé. Például azon múlt, hogy a rendőrség szépen megoldotta a feladatát, azaz a három tüntetés és a 200 balfasz szétválasztását. Mi sem jellemzi jobban a nácik pörgését, mint az, hogy bementek végül az üres IMF-hez, eldobáltak pár petárdát, „oszt jó napot”, és hazamentek... Az az ország nem nevezhető demokráciának, ahol meg kell gondoljam, vajon kimenjek- e egy tüntetésre, mert csak a rendőrségen múlik, hogy lesz-e balhé, vagy sem.

Mindazonáltal meg kell mondjam, hogy a hülyeségbajnokságban ismét Ferencünk vitte a prímet. A volt miniszterelnök betámadta az Alkotmánybíróságot. Pont azt a szervezetet, amely utolsó bástyaként a jogállamban, még Fideszesekkel feltöltve is, de megsemmisíti a Fidesz rossz törvényeinek egy részét. Ezt a szervezetet helyezi nyomás alá most Ferenc, hogy teljesítsék a követeléseit, mármint azt, hogy csinálják továbbra is a munkájukat, különben blokád alá vonják őket. Egy épeszű ember a Fidesz jelenlegi rendszerében nem az alkotmánybíróságot fogja támadni, ezt csupán olyan ember teszi meg, akinek a célja a Fidesz legyőzése, méghozzá bármi áron. Azonban ez a cél nem elegendő, és nem is jó cél. A cél a demokrácia megerősítése, illetve a normális kormányzás megteremtése kellene, hogy legyen. A demokrácia megerősítése létszükséglet, és ennek egyik feltétele például az lenne, hogy visszaadjuk az Alkotmánybíróság elvett jogköreit, és bármely pártpolitikai nyomástól függetlenül hagyjuk őket dolgozni. Lehet azt mondani, hogy a Fidesz lenyelte az AB-t, csak ez nem igaz, és fel kell fogni, hogy aki az AB-t bántja, az a magyar demokrácia egyik utolsó bástyáját üti.

Összefoglalva tehát azt láthatjuk: a magyar demokrácia még mindig haldoklik, és azok az erők, akik ez ellen tudnának tenni valamit (természetesen van még néhány szervezet, akiket külön nem emeltünk ki, de ők is ide tartoznak) vagy nem akarnak, vagy nem tudnak megfelelő erőforrást erre fordítani. Hogy mi lesz a vége, még nem tudjuk, de egy dolog biztos: az idei március 15-e nem váltotta meg a magyar demokráciát, persze, ha optimistán állunk hozzá, megjegyezhetjük, hogy Róma sem egy nap alatt épült fel.