“Ez az ország semmit sem ér, itt már semmit sem lehet tenni” - hangzik mindig, az önmagába süppedt állampolgár véleménye. De ez tegnaptól nincs így! Tegnap nem csak annak örültünk, hogy egy picit megszűntünk következmények nélküli ország lenni, hanem az aktivizmus győzelmének is. Mert  bár lehet, hogy Schmitt Pál akkor is megbukik, ha nincsenek hídlezárások, az egyetemfoglalás, a sátrazás, a tüntetések, de az biztos, hogy ebben a folyamatban kelletek ezek az ügyek a sikerhez!

A Hallgatói Hálózat (HAHA) aktivistái még múlthéten foglalták el a SOTE rektori irodáját, a Jobbik ifjúsági tagozatának aktivistái pénteken a Lánchidat, civil, főleg Hahás és néhányLMP-s aktivista pedig a Szabadság hidat zárták le pár percre. Az LMP aktivistái, és civilek (pl. a Nagy Navarró-féle Tiszta kezek mozgalom) pedig péntek reggeltől hétfő estig táboroztak a Sándor palota előtt az elnök lemondását követelve. Mindeközben az LMP két kisebb, a civilek pedig egy nagyobb tüntetésen követelték az elnök lemondását. Ezek az események valószínűleg nem hatottak közvetlenül Schmitt Pál vagy a Fidesz lelkivilágára, de két dolgot elértek: egyrészt a sajtóban napirenden tartották az ügyet, nem adtak lehetőséget az elsumákolásra, valamint megmutatták azt, hogy van aki kiáll az igazság érdekében.

Az események lefolyása után pedig láthatjuk, volt is értelme! Schmitt lemondása a részvétel és az aktivizmus nagy diadala és csak remélni merem, hogy minél több ember kedvét meghozza, hogy a köz ügyeivel foglalkozzon, hiszen minél többen tesszük ezt, annál könnyebben tudjuk a politikát a megfelelő irányba terelni, jelentsen ez bármit is.