Fotó: Hírszerző.hu/Stiller Ákos

Május elseje elvesztette jelentését? Egy kérdés, amelyre nehezen lehet ma is érthető választ adni, hiszen az a kulturális közeg mára lehanyatlott, elveszítette hatalmát, mely egykor önmaga szimbólumává tette. A történelem kegyetlen iróniája, hogy a munkásmozgalom küzdelmét ünneplő nap jelentéstartalmát éppen a munkásmozgalom farvizén hatalomra kerülő pártállami diktatúrák enyészték el.

Május elseje a munka ünnepe. E mondat sajátosan ugyan, de mégis nagyon szemléletesen mutatja a proletárdiktatúrák eltorzult, az eredeti jelentéstartalmat felhabzsoló beszédmódját. Egy a böngészőbe beírt „éljen május elseje” keresés által feldobott magát menedzsment fórumnak nevező honlap azt írja „A 19. század elején vetődött fel először, hogy meg kellene ünnepelni a munkát”.

Az egyébként színvonalas konzervatív oldalon pedig azt olvashatjuk, hogy „Rákosiék […] Munkás Szent József május elsejei ünnepét szekularizálták, kommunistásították.” A katolikus ünnepet XII. Piusz pápa vezette be 1955-ben. Persze lehetséges, hogy az USA jellemzően protestáns iparvárosaiban a munkások éppen egy katolikus szent iránti tiszteletük vezérli a tüntetés napjának kiválasztásában (meglovagolja – ahogy a barikád fogalmaz), de ez elfedi május elseje valóságát.

1886. május 1-jén a chicagói munkás szakszervezetek sztrájkot szerveztek a nyolc órás munkaidő bevezetéséért. A negyedik napon, azaz május 4-én a tüntető munkások közé vegyült anarchisták egy bombát dobtak a rendőrök közé, akik viszonzásul azonnal tüzet nyitottak, öszesen 11 ember vesztette életét. A II. Internacionálén határoztak úgy, hogy a három évvel korábbi chicagói tüntetés kezdetének negyedik évfordulóján, 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonuljanak fel a nyolc órás munkaidő bevezetéséért, illetve a nemzetközi szolidaritás kifejezéséért. A tüntetések az Egyesült Államokban olyan jól sikerültek, hogy május elsejét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították. Szintén ez az internacionálé deklarálta 1910-ben a VIII. kongresszusán a nők választójogának elérése céljából, szolidaritásból március 8-át nemzetközi nőnappá

Munkásmozgalom, Munkáskultúra, Munkásosztály mára csak avíttnak tűnő szavak, érthetetlen történelmi motyogás. Elfelejtődött, még azt sem mondhatni, hogy védekezésre kényszerült, egyszerűen visszaszorult a (el)hallgatásba. A munkásmozgalomból kifakadó „létező szocializmus” diktatórikus rendszere magát a munkásmozgalmat számolta fel, meghagyta jelmezeit, kisajátította szólamait, de tartalmára, valóságára nem tartott igényt csak ideig-óráig. A sztálinizmus győzött, nem tűrhetett más hatalmat maga körül.
Ellenhatalom volt. Ellenhatalom, melyet korunk konzervatív hulláma nagyrészt negligál, mikor tudomást vesz egykorvolt létén, akkor nevet vagy tán zavartan röhögcsél. Egy zavarba ejtő ellenhatalom, mely önerőből – és itt a szó legteljesebb értelmében vett önerőt kell érteni – képes volt megteremteni a polgári társadalom mindennapokban jelenlévő kritikáját. Közösségi teret alkotott, célt és eszközt jelentett a jognélküliek sokaságának.

Ezek szerint május elsejét nyugodtan tehetjük történelmi zárójelbe? Mára mindösszesen az emancipáció, a jogkiterjesztés emléknapja lenne? Egy letűnt történelmi korszak emlékképe? Mementója egy utóvédharcnak, melyet a munkásmozgalom polgári rendszerbe simult politikai pártjai és szakszervezetei vívnak?

A választ mindenki maga adja meg. A munka intenzitása globális méretekben egyre nagyobb. Egyre többen válnak világszerte „felesleggé”, miközben nő a munkavállalók kiszolgáltatottsága. Olyan divatos-fiatal konzervatív értelmiségi körökben ismeretlenül hangzó fogalmak bukkannak fel, mint munkaerő-tartalék. A kiszolgáltatottság, az egyik oldalon a státuszvesztés, a másik oldalon a státusznélküliség állapota. A nemzetállamok versengve bontják a munkavállalók jogait, hogy vonzóbb befektetési célországnak tűnjenek. A Golyóbis „fejlődőnek” nevezett része közben növeli fogyasztását, amely már rövidtávon is fenntarthatatlan pályára állítja a tőke korát. A már egyszer lebontásra ítélt születési előjogok újratermelődnek. Feszítő és egyre aktuálisabb problémák.
Május elseje a munkavállalók, a munkások ünnepe. Aktuális, hiszen még mindig érdemes elgondolkodni felőle.