kép: négymadár 

Szépen köszöntötte fel Balavány György Szent Istvánt augusztus 20.-a alkalmából:

„Talán így, egy ezredév távolából ideje lenne szembenézni azzal, hogy egy testvérgyilkos szadista fenevadat emlegetünk szentként.”

Írja Balavány, aki úgy látszik történelemtudományról még csak nem is hallott. Ezt egy fiktív Kézai Simon idézettel nyomatékosítja:

Kézai szerint „a’ fejérnépnek még a’ csecsit is levágatta, ha nem ment templomba”.

Nem vágatta le, ráadásul, Kézai ilyet soha, sehol nem is állított. (Ráadásul Kézai a korábbi krónikás hagyományból és esetleg német forrásokból dolgozott, nem volt kortárs szerző.)  Persze István elkövetett valódi bűnöket is (így a jelenből nézve) erőszakos térítés, forró ólmozás. Megítélése olyan ellentmondásos volt, hogy bűneit ezért a krónikás hagyomány igyekezett az idegenekre, így Gizella királynéra átvinni. Ugyanakkor már a XI-ik század során érezték, hogy István maradandót alkotott és rendkívüli államférfi volt.(Ezt Balavány sem kérdőjelezi meg.) Györffy György alaposan megvizsgálta azt, amit István jelleméről írnak a kortársak István király élete és műve c. opuszában, és ezt megjegyzést tette például:

„azok a német császári írnokok aki átjöttek István udvarába és itt első okleveleit fogalmazták, István király neve mellé a kegyes (pius) és legjámborabb (mitissimus) jelzőt írták arra a helyre ahol más uralkodót a legyőzhetetlen, legdicsőbb jelzővel tüntettek ki.” (124.o)

Ilyen hangsúllyal írt a mindenkivel szemben kritikus Merseburgi Thietmar is Istvánról. István jobb volt cseh, német és lengyel kortársainál, aki gyakran nagy lelkesedéssel alkalmazták a szemkiégetést, vagy az egyszerű gyilkolászást. István –amikor megtehette- kegyes volt, így például Gyula feleségét a börtönből megszökött fejedelem után engedte, a kegyetlenül megcsonkított Vazul fiai is élve távoztak az országból. Vazul pedig, aki merényletet kísérelt meg István ellen, a kor szokása szerint bűnhődött. István korai halála romba dönthette volna művét, talán ez is magyarázza a brutális büntetés mértékét. Persze ez nem felmentés. De semmi sem bizonyítja, hogy István szadista örömből, önérdekből ölt.

Eleve hiba párhuzamokat vonni a XI. század és a XXI. között, minden tekintetben, így morálisan is. Tehát az sem helyes, amikor valaki arról beszél, hogy István behívta a „középkori IMF-et” (ilyennel is találkoztam már) a Német-római császárságot. Ugyanis a német, elsősorban bajor feudalizmus kritikus honosítása, s az akkoriban kifejlődő lovagi hadak alkalmazása nemcsak személyesen Istvánnak, de hazánknak is hasznot hoztak. Középkori hatalmi szervezeteket pedig semmilyen modern hatalmi szervezethez, világbankhoz, stb. nem lehet hasonlítani. Az ilyen párhuzamokat megengedhetik maguknak a neo-sumér naptáltosok és szittya-tudatú ökörkörök vasárnapi foglalkozásaikon, de az egy alternatív kategória. 

Lehet persze folytatni az ilyen stílusban történő nyilatkozgatást a magyar történelem nagyjairól, és felháborodni az emiatt felzúduló nagyrészt jobboldali tömegeken. (Akiknek szerintem teljesen jogos a felzúdulása.) De ha valaki a magyar koronát „micisapkának” nevezi, mint anno Horn Gábor, valószínűleg kiírja magát a politikából.

Szent István brutális szadistának történő beállítása ezzel egyenrangú bűn. Szerintem. Persze nem kiáltom ki Balavány Györgyöt hazaárulónak és hirdetek dzsihádot ellene, de jobb ha nyíltan beszélünk róla: az ilyen megszólalások miatt lett szitokszó sok embernél a „baloldali”, a „liberális”. A történelmietlen, felvilágosodás-korabeli vulgáris ítélkezés ma már elavult. Balavány mércéje szerint nem is lehetséges keresztény állam. Holott persze ezt csak azt jelenti, hogy a kanti értelemben vett „láthatatlan egyház” soha nem egyezik meg a létező egyházzal, annak visszásságai, tökéletlenségei miatt.

A történelmi értékeink és tradíciónk kötnek össze minket, minden csapás ellenük árokásás, ami tovább növeli a politika megosztó hatalmait. Természetesen a protestáns ember számára nincsenek szentek, de ebben az értelemben felesleges Istvánt kiemelni a ki tudja hányezer katolikus szentből. Mindegy hogy István szent volt-e vagy nem, mi az államférfit ünnepeljük, aki nélkül ma ki tudja hol és ki volnánk.

„Bűnös vagyok, mert a földi méltóság teendőit nem lehet előmozdítani súlyos vétkek nélkül. „

Írta Szent László a montecassinói apátnak, megkapó realizmussal. A középkori hatalom világa nem kávéházi idill volt, és igazságtalanság úgy ítélni szereplőiről, mintha az lett volna.

Kell-e még elsütnöm az ismert bibliai idézetet: „Ne ítélj, hogy ne ítéltessél”? (Mt. 7:3)

És akkor még nem is szóltam az elszabaduló kommentáradatról a blogon, ahol egymással versengve bizonygatják Balavány olvasói enciklopédikus tudatlanságukat a történelem terén. Ezt már csak ítélőképességük hiánya múlja felül.

 (Nagy tisztelet a kivételnek!) Nesze neked híres iskolarendszerünk. Hol késel az éji homályban???

Tudom a blogozás nem ugyanaz mint vezércikket írni mondjuk mittudomén a Népszabadságba, de közszereplők felelősek azért amit közzé tesznek.

Balaványnak abban igaza van, hogy a Fidesz-KDNP nem teszi, nem tette vonzóbbá a kereszténységet. De ezt senki nem is várja tőlük, mint ahogy a gyorséttermektől se a minőségi étkeztetést.

Amúgy meg ha az Orbánt Szent Istvánná emelő (tán bepálinkázott?) Kósába akar rúgni, arra ott van Kósa maga.

Bonum est. Ha mindenki beleegyezik, én nem ellenzem.  

B. I.