Elolvastuk a gazdasági minisztérium által kiadott Wekerle-tervet, amely a magyar és a Kárpát-medence gazdaságát hivatott meghatározni középtávon, és az a kérdés jutott eszünkbe, hogy miért ilyen visszafogott az anyag? Merthogy a tervezett intézkedések között vannak jó ötletek de java része zavaros, egy része köszönő viszonyban sincs a térség realitásával, és több olyan is van, amelynek épp az ellenkezőjét cselekszi a kormány. Ennyi erővel a mars gazdasági meghóditása is cél lehetne.

Kárpát-medencei gazdasági együttműködési szervezet

Ez lenne az iromány lényege: egy kis kelet-európai EU az EU-n belül. Egy langyosan felmelegített dunai konföderáció.

Ezek az erőforrások elsősorban a közösen megélt történelmi tapasztalatokból, a térséget jellemző etnikai sokszínűségből, a hasonló gondolkodásmódból és a meglévő kapcsolati hálókból adódnak.

A cél elérése érdekében törekszik a szomszéd országokkal való partneri viszony kölcsönös előnyök elvén alapuló elmélyítésére és a közösen támogatható és megvalósítható gazdaságfejlesztési programok azonosítására.

A Wekerle Terv nyomán végrehajtott intézkedések által 2020-ra egy olyan Kárpát-medencei gazdasági teret képzelünk el, amelyben a térség országai a nyugat-európai országok gazdasági integrációjának szintjét elérik.

Nyírő újratemetése bizonyára kiváló alkalom ennek a partnerségnek a megteremtésére, külön vicc a közös történelmi tapasztalatokra való hivatkozás, amikor egy fideszes képviselő éppen a trianoni határok felülbírásáról beszél. Érdekes az a pont is, ahol a magyar, mint a térségben összekötő nyelvről van szó, vagy a magyar kultúra szerepéről. Biztos, hogy Bukarest és Pozsony ilyen együttműködést kíván? Nem lehet, hogy előbb a létező kulturális és kisebbségi problémákat kéne megoldani, mielőtt ezek megoldása utáni időre tervezünk? Érdekes, hogy gazdasági téren együttműködést szeretnének, kulturális téren viszont mintha folyamatosan próbálnának távolodni a környező országoktól. Miközben ezek az országok javarészt az EU előnyeit próbálják kihasználni, mi a keleti nyitás politikájával és a folyamatos konfrontációval pont az ellenkező irányba haladunk. Úgy próbálunk folyamatosan valami újhoz kapkodni, hogy a létező forrásokat se használjuk ki.

Ugyanakkor már túlléptünk azon az időn sajnos, amikor a magyarság volt a vezető nemzet a térségben, és bár kívánatos lenne, hogy visszaszerezzük a vezető szerepünket, de jelenleg ez nincs így, 2020-ig terjedő stratégiát erre alapozni nevetséges. Magyarország jelenleg az egyik utolsó a Közép-Európai térség gazdaságai között.

Célok, amelyek az alapok kellenének, hogy legyenek

Nagyszerű gondolat a teljes infrastruktúra összekötése a környező országokkal (pl. menetrend-igazítás), de ez nem célja, hanem alapja kéne, hogy legyen egy ilyen együttműködésnek, nem úgy, mint a tervben van. A felnőttképzés kárpát-medencei hálózati együttműködési rendszerét nem kommentálnánk. Az egyik leghosszabb fejezet a magyar nyelv határon túli propagálása. Bizonyosan ez segíti majd a gazdasági együttműködést. Pedig ez fontos feladat lenne, csak nem egy gazdasági tervben, hanem egy olyan diplomáciában, amely valóban szembenéz a környező országok hozzánk való viszonyulásával, és a békés együttélésre törekszik.

A céloknál valahogy egy olyan kép rajzolódik ki Matolcsy agyszüleményéből, mintha egy új uniót kívánnának létrehozni, a mostani unión belül, egy olyan uniót, amelyet a környező országok magyarságával kötünk. Ami egyébként egy kiváló ötlet, csupán a kormány nacionalizmusa, a környező országok hozzáállása nem feltétlenül erre mutat. És ne felejtsük az unióval gazdasági téren pont azért vannak problémáink, mert nem vagyunk képesek kihasználni a lehetőségeit, akkor nem ezeket a lehetőségeket kéne kihasználni? Ha erre se vagyunk képesek, akkor miért egy teljesen új szervezetben gondolkodunk?

Ágazatok és iparágak

A járműipari termelés integrációja elsőnek jónak hangzik, csakhogy pont ezekkel az országokkal versenyzünk a multik idecsábításáért. Vajon képes lesz ezt bárki feladni, kockáztatva, hogy nem hozzá mennek munkahelyet teremteni?
A zöld rész az anyag legnagyobb hazugsága. Az új energiaforrásokról beszélni, miközben a kormány éppen elkölti az összes energiára fordítható pénzünket a paksi bővítésre több mint nevetséges, Az épület-felújítási program behirdetése, miközben a 2010-ben beígért 100 milliárdból ennek töredékét fordította erre a kormány teljes mese. A zöldtanácsadás és az erre épülő civilhálózat a zöld civilek szétverése és a már meglévő hálózat pénztelenítése után még viccnek is rossz.

Alapvető politikai cél, hogy – építve az Európai Unió 2013 utáni agrárpolitikai elképzeléseire, azokon belül mindenekelőtt a kiegyensúlyozott területi fejlődésre vonatkozó elgondolásokra – a mezőgazdaságban lezajló negatív tendenciákat megállítsuk és megfordítsuk - írják az élelmiszeripar résznél.

Oké, akkor mondjuk az oligarcháknak juttatott földpályázatok visszavonásával, a vidéki vasúti szárnyvonalbezárások felülbírálásával el is kezdődhet a munka.

A Kárpát-medencei együttműködés .... harmadik elemét a magyar közösségek közötti, vidékfejlesztési jellegű
együttműködések jelentik.

Értjük mi, hogy a mezőgazdaságban magyarkodni kell, de egy szlovák őstermelővel kötött együttműködés, ha kölcsönösen jó mindkét fél számára, miért kevésbé jó, mint egy magyarral kötött?

+1 ínyenceknek:

A turizmusmarketing egy Kárpát-medencei „brand” kiépítésével jelentősen hozzájárulhatna a turisztikai jövedelmek térségbe vonzásához, megszólítva olyan távoli küldőpiacokat, ahol egy-egy térségbeli ország kínálata önállóan nem lehet versenyképes. Hozzájárulhat továbbá a jövedelmek térségben tartásához is a Kárpát-medencei országok turistáinak figyelmét egymás fogadóterületeire irányítva.

A kreatív, kulturális ipar egyik sajátossága, hogy bár a termékek (tartalom) fogyasztása jelentős
mértékű, ugyanakkor igen árérzékeny, előállítási költségei viszont nem csökkenthetők bizonyos szint alá. Ezért a magyar iparág számára létkérdés a piac növelése, amelynek természetes iránya lenne a Kárpát-medencében található
anyanyelvi környezet.

Tehát, ha az erdélyi magyarok megveszik a magyar nyelvű szoftvert, akkor a 10 milliós helyetti 15 milliós piac már pont elegendő lesz, hogy egy magyar szoftvergyártó vállalat túlélje azt, hogy magyar nyelvű terméket készít. Egy szoftvernél szerintem inkább arra kéne törekedni, hogy angolul, franciául, spanyolul stb. készüljön el, hogy külföldön (nem csak a magyarlakta területeken) is keresett legyen.

Összeségében

A második Orbán kormány lassan több bejelentett és meg nem vagy csak részben megvalósított tervnél tart, mint az MSZP az elmúlt 8 évben.

Összességében az egész anyag a szokásos Matolcsy-féle agymenés. Számos jó gondolat van egymás hegyére hátára dobálva, egy olyan nagy ernyőkép alá rendezve, amelynek megvalósításáért a magyar kormány eddig semmit nem tett. Az elképzelés lényegi eleme az, hogy mi vagyunk a Kárpát-medence legfőbb ereje. Csakhogy ez nem igaz. Azt képzeljük, hogy a 19. századi magyar hegemóniában élünk és mindenki az örömtől ittasan hajtja a fejét a magyar együttműködés igája alá. Gyakorlatilag a program semmilyen megoldást nem nyújt a létező bajainkra; egy olyan középtávú terv, amellyel egyrészt most éppen ellentétesen cselekszik a kormány, másrészt a megvalósítása több mint kétséges.

Mindeközben pedig szép lassan újratervezhetjük az alig 2 hónapja elfogadott jövő évi költségvetést, mert azt se sikerült összerakni. A középtávú tervek persze fontosak lennének, és a hosszú távúak is, csakhogy ehhez kéne egy olyan gazdasági miniszter, aki nem légvárakra építi a magyar gazdaságot.