Magyarországon ma egy egész generáció ismerhette meg, milyen kiszolgáltatottnak, és elnyomottnak lenni - de van egy jó hírem, ez a generáció nem hagyja magát és jelesre vizsgázott szolidaritásból és demokráciából, eddig.

Az alternatíva blogere ma egy cikkben lefitymálta a tüntetéseket, mondván, milyen gáz, hogy nincs itt egy kukagyújtás, nem verik szét a minisztériumot, ez nem is igazi forradalom. Sajnos az alternatíva bloggere nem érti, mi a változás, mi a forradalom. Nincs szükség erőszakra a célok eléréshez, nincs szükség kukagyújtogatásra, verekedésre és gyilkolásra. Nem Chile a példakép, hanem Spanyolország.

A forradalom nem csak az államrend megdöntését, a fizikai erőszakot jelenti, a forradalom egy társadalmi szemléleti változás jelent. És most ez történik. Új értelmet nyer egy generáció számára a demokrácia fogalma, új értelmet nyer a szolidaritás, új értelmet nyer az hogy mit jelent kiállni a jogainkért. Ha minden jól alakul, akkor akár 2 hónap múlva a 'demokrácia' szó már nem a négyévenkénti szavazást fogja jelenteni, hanem az érdekképviseletet, a közös döntést, egy közösség jogait és felelősségét. A 'szolidaritás' már nem egy elavult, elhasznált fogalom lesz, hanem társadalmi csoportok kiállása egymásért, és 'kiállni a jogainkért' pedig nem azt fogja jelenteni, hogy írunk egy nyílt levelet, vagy egy sajtóközleményt, hanem, hogy utcára vonulunk a jogainkért és küzdünk értük.

Persze ehhez még sokat kell dolgozni, és nem szabad engedni. Amikor a hétvégén Balog vagy Orbán bejelenti, hogy kaptok plusz 5000 helyet, meg 0 százalékos diákhitelt, akkor nem szabad engedni, érezni kell, hogy ebben most több van, és nagyobb is a résztvevők felelőssége. Például ragaszkodni kell a mindenki által elfogadott 5+1 ponthoz. Ahhoz az 5+1 ponthoz, ami először hozza el a valódi szolidaritást ebbe az országba 60 év után. Ahhoz a ponthoz, ami nem csak az elkövetkezendő 2-3 év diákjaiért küzd, hanem a jövő összes generációjáért. Ezt feladni egyenlő az ország jövőjének feladásával.

De nincs szó feladásról, egyelőre a hétfői tüntetésről, a hét eseményeiről, a holnapi diáksztrájkokról van szó, és a kérdésről mit tesz majd a kormány, és arról, mit tesznek majd a diákok. Kérdés az is, a szolidaritás kiterjedhet-e a többi társadalmi csoportra, akik elnyomottak: a közmunkásokra és a szegényekre, a cigányokra és a hajléktalanokra. Vajon azok a diákok, akik most megérezték a szolidaritás szelét és az elnyomás érzését, megérzik-e azt is, hogy nem csak az oktatásért van felelősségük.

De bármi is történjen, egyfajta generációs élmény megszületett, és azoknak a vezetőknek, akik irányítják a folyamatot, nagy felelősségük van abban, hogy ez a folyamat jó irányba haladjon.