(Fotó: Bors)

Nem értem, mi a probléma ezzel az esküvői kátyúzással.

Abba kellene fejezni ezt a magyaros pesszimista, csak a pohár üres felére koncentráló szemléletet. Inkább örüljünk ennek, mert ha teszem azt (akarom mondani: adja Isten) a frigyből megszületik az első gyermek, minden másképp lesz. Tudvalevő, hogy az autoriter személyiségek szülői szigora egy csapásra megenyhül az első unoka megérkezésekor. Az ártatlan szemek hatására a szűklátókörűséget felváltja a határtalan nagylelkűség, a kereszténydemokrata bigott kolostori fegyelmet a kényeztető liberális engedékenység.

Mikor az örömhírre megkondul az ország összes harangja, abban a minutumban 40%-os árcsökkenés lesz tapasztalható a pelenka- és cumipiacon. Kicsivel később tömeges átképzési programban új OKJ-s fogtündér képesítéshez juthatnak a közmunkások. Ezzel egy időben a Közgép milliárdos tender keretében újítja fel a volt Pető Intézet épületébe települt első Alaptörvény Után Született Kormányvédett Generáció Nemzeti Humánerőforrás-gondozó Komplexumát, amit a gonosz ellenzék csak „Nemzeti Lebensbornnak” fog titulálni.

Tegyük fel, hogy a gyerek valahogy egy fikarc érdeklődést sem mutat a foci iránt, viszont megőrül az idiofon hangszerekért: egy cintányér hangjától olyan endorfinfelhőbe kerül, hogy egyből megfeledkezik az gyerekszobáját elborító Puskás-relikviák keltette szorongásairól.
Nyílt és bújtatott költségvetési támogatásokkal támasztják fel a harangöntés ősi, majd' elfeledett mesterségét. A magyar gamelán hangszeres kultúra pedig talajvízként tör fel a semmiből.

A királyi gyermek valójában egy pandita, a pancsen láma reinkarnációja lesz, de ezt jó ideig szigorú titok övezi. Az egészből annyi fog érződni, hogy a Keleti Nyitás a buddhista hagyományú országok felé orientálódik. Pár év múlva már tibeti lobogóerdő fogadja a hazánkba látogató Kínai Kommunista Párt delegációját, ám aki ötcsillagos vörös zászlót mer lengetni, annak kezéből kicsavarják, leteperik, és megbilincselve vezetik el.
Kisebb megütközést kelt majd, hogy az összes köznevelési intézményben kötelező délután négyig tartó üresjárati meditáció lesz előírva, valamint erősen javallott lesz meghajtani a közhivatalok bejáratánál elhelyezett imamalmokat – azonban ezek idővel beépülnek a napi rutinba.

Ezzel el is érkeztünk az iskolához. Kamaszkorba serdülvén a gyermek, Répássy Róbert a parlamentben évenként elővezeti a Btk. újabb módosítását, mely a büntethetőségi korhatárt felemeli előbb 14, majd 16, aztán 18 évre. A jogszabályok gyanúsan megengedők lesznek a korábban vaskézzel üldözött ún. iskolai csínyekkel szemben. Aztán egy ködös vasárnap hajnal, amikor az ellenzék nem is sejti, titkos parlamenti plenáris ülésen, jegyzőkönyvbe se vezetve, de megszavazzák a fű legalizálását. A döntést száz évre titkosított salátatörvénybe cikkelyezik be. A Magyar Közlöny a jogszabály helyét, kommentár nélkül, mindössze egy diszkrét 100-as karikával jelzi. Mikor tartalmáról a sajtó faggatózik, válaszként csak sokatmondó mosolyokat kap.
Gyors tempóban államosítják, egyúttal pályázati úton – a Simicska-közeli kkv-körben példaszerű sportszerűséggel versenyeztetve – húsz éves kölcsönbérletbe adják a vietnami kézben levő lakótelepi farmokat, melyek termését a minden Nemzeti Édességboltban kapható Francia-drazsék ill. Duna-kavicsok – a kis infáns kedvenceinek – töltelékébe dolgozva lehet élvezni.
Az esemény mellékszálaként, az ülés után Kövér László búcsúlevélben megírja, hogy „szószegők lettünk gyávaságból... a gazemberek oldalára álltunk... hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet... bűnös vagyok!”, majd az Országház pincéjében felköti magát.

Kis kitérő után térjünk vissza a miniszterelnök leendő unokájához. A gyerekbe ojtott szakralitás egyre szembeszökőbb formákat ölt: a hittan elhanyagolása, a kötelező katonasulis hadgyakorlatok elszabotálása, az iskolaköpeny iránti szenvedélyes undor. Na meg Élet és irodalom, Magyar Narancs, Frankfurter Allgemeine Zeitung, L'Humanité, Newsweek, The New Yorker, Jerusalem Post, meg hasonszőrű ellenzéki szamizdat pad alatti olvasgatása.
Időnként pedig, lefüggönyözött bringafutárokkal Netuddki jeligével ellátott Nokiás dobozba csomagolt adományok landolnak az ezerszer átkozott ballib szerkesztőségekben.

A csemete irányadó szellemi menetélésével lépést tartva, szegény Hoffman Rózsa rohamtempóban vizsgálja felül a tanterveket, húzkodja ki belőlük a Wass Albert idézeteket, kompromittálja vissza Prohászka Ottokárt és habilitálja re Vas Zoltánt és Lukács Györgyöt. A gyerek szeret olvasni – Hoffmannék és Fekete Györgyék izzadt homlokkal kátyúzzák, egyengetik előtte a kultúrsovinizmus kiásott mocsaras gödreit, gazolják a kultúrpolitika betonútjának repedéseiből felburjánzott népnemzeti bokrétamezőket.

Jön az egyetem. Az utód balneológia és kulturális antropológia szakon kezdi tanulmányait, emellett a Zeneakadémia hallgatója is lesz elektronikus zeneszerzés szakon.
Természetesen, özönlenek az állami források ezen intézményekbe.

A botrány az ELTE Bazilikában tartandó tanévnyitóján tör ki. A nagyszombati jezsuita himnusz első hangjaira a kis csibész lámaista mélytorokéneklésbe kezd, olyan erővel, hogy beleremegnek a templom falai. Elnyújtott, dünnyögő éjfekete hang – szó szerint – hajmeresztő: mindenkin feláll az összes testszőr. A fej és végtagok elzsibbadnak, a teremfelügyelők és kivezényelt TEK-egységek harcképtelenné válnak. Az ifjú gyomrának poklából dzsinnként felszabaduló gyászos moraj az élőket hipnotikus álomba szenderíti – ellenben a tárgyak vad vitustáncba kezdenek. A rektori pulpitus előtt fekvő Szent Jobb és Puskás – addigra szintén ereklyeként tisztelt – Szent Rüsztjének védőburája éles csörömpöléssel eltörik, s kisvártatva a két nemzetfenntartó Tag az alattomos rezonancia pörölycsapásaitól apró, finom porrá omlik szét.

A sátáni szeánsz hatására, az utolsó rendszerváltó kísérletnek szánt, közelgő 2034-es választásokra összefogott négy legnagyobb ellenzéki tömörülés mind a tizenhat miniszterelnök-aspiránsa egy emberként visszalép – a doyennek számító Bajnai Gordonnal az élen.
Valamennyiük előtt világos lesz, hogy kit nemzett az Ég a fülkeforradalmat felváltó urnaforradalom megvívására.
De az már egy másik történet.