Hiába törölte el az alkotmánybíróság, a gyalázatos negyedik alaptörvény módosításba beleírt Pintéri szabálysértési törvényt ma újra tárgyalni kezdi a parlament. A legszegényebb, hajléktalan embereket büntető javaslat egyenesen illeszkedik abba a sorba, ami azért bünteti a szegényeket, mert szegények, és ami a Fidesz szokása, szerint ahelyett, hogy esélyt adna nekik, bünteti őket vagyoni helyzetük miatt.
Az új szabálysértési törvény az önkormányzatokra bízza, jelöljék ki azokat a területeket ahol a hajléktalan emberek nem élhetnek, a hírek szerint ezek a területek a főváros nagy részét például lefogják fedni. Ez a büntetőpolitika eddig se vezetett eredményre, kivéve egy dologban. A hajléktalan embereket a társadalom egy része azokkal azonosítja akik zavarják őket. Pedig egy normális politika pont nem ezt tenné, hanem esélyt adna azoknak akik képesek és ki akarnak törni a hajléktalanságból, és így a többiek számára is példát mutathatnának.
Míg a kormányzati politika a szállókat preferálja, gyakorlatilag mindenki számára egyértelmű, hogy ez zsákutca, poloskás, csótányos, rühös, tömegszállásokból, ahol egyszerre 10-en alszanak egy teremben, és ha van értéked arr kell vigyázni, nem lehet kitörni. A saját lakás hiánya nehezíti a munkavállalást is. Pedig a hajléktalan emberek nagy része dolgozik. Főleg alkalmi jövedelmet jelentő, vagy fekete munkahelyük van, illetve sokan Fedél Nélkült árulnak. Mivel máshol nem alkalmazzák őket.
Budapesten jelenleg több ezer önkormányzati lakás áll üresen, ezek hasznosításával, sokkal jobb megoldást lehetne elérni, mint a hajléktalan emberek büntetésével. Mindannyiunk számára jobb, egy szociális bérlakásból reggel tisztán dolgozni menő társunk, mint egy lehetőségek híján parkról-parkra, majd börtönről börtönre járó ember.
A Pintéri szabálysértési törvény azért elfogadhatatlan mert egy szociális kérdést rendőri úton próbál megoldani, ahelyett, hogy lehetőséget adna a szegény embereknek arra, hogy megpróbáljanak jobban élni, boldogulni. Pedig nem bonyolult, hogy hosszú távon melyikkel járunk jobban. Jó példa erre az AXN gyűjtése azokról a híres emberekről, akik pályájuk során valamikor lakásszegénységben éltek:
Sylvester Stallone, Jim Carrey, Halle Berry, George Eads, Thomas Jane, Martin Sheen, William Shatner, Hilary Swank, Jean-Claude Van Damme, David Letterman, Charlie Chaplin, Djimon Hounsou, Daniel Craig, John Woo, Cary Grant, Harry Houdini
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.