Ma a hivatalos Iráni hírügynökség közölte, a legmagasabb magyar közjogi méltóságok a külügy vezetői, már előre benyaltak az Iráni kormánynak, az iszlám köztársaság forradalmának közelgő 35 évfordulója előtt. Ezzel bronzérmesek lettünk. A baráti Kirgizisztán, és Tadzsikisztán után harmadikként gratuláltunk a béke őrzőjének, a demokrácia megtestesítőjenek Iránnak.
A hír nem azért ciki, mert küldtünk egy üdvözlő lapot, hanem, mert ennél magasabb szinten nem lehet egy olyan ország seggét nyalni, ami minden jelenlegi szövetségesünk (EU, NATO) ellenfele, a Szíriai kormány támogatója. Érezzük, hogy a keleti szél vizet választ, de egy ilyen diplomáciai távirat, erős állásfoglalás, a nyugati világgal szemben. Ez már döntés, hogy milyen utat választ Magyarország. Oroszország, Irán, Azerbajdzsán. Ennek az útnak a végén pedig nem egy demokrácia, nem az emberi jogok és nem is a jólét áll, hanem valami más, azt az olvasóra bíznám, hogy mi.
Persze Iránnál bőven vannak cikkibb országok. Lehetne Észak-Koreának a régi barátság jogán gratulálni (ha már Paks II. bővítésénél egy 66-os Magyar-Szovjet szerződésre hivatkozik a kormány), esetleg sok siker az öldökléshez Közép-Afrikában. Én viszont csak annyit szeretnék kijelenteni, ez már nem az én nevemben történik, ez már nem megaciki, hanem elfogadhatatlan értékválasztás, ahogy Lázár János is mondta anno.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.