Itt ez a hazaárulózó és köpködő asszony, aki ellen a rendőrség végül garázdaság miatt nyomozást indított és őrizetbe vett. Mindkét reakció hisztérikus, és ahogy elnézem, hisztérikus a magyarországi közvélemény hozzáállása is. E hisztériának még a köztársasági elnök is bedőlt. Ám ettől még – vagy éppen ezért – ez egy nagyon tanulságos eset, mert sok vonatkozása van, és ezek mindegyike közügy.
Mindenekelőtt ez egy alapjogi helyzet. Hiszen ez az asszony véleményt nyilvánít egy tüntetésen – nagyon ellenszenvesen és ijesztően, de mégis –, a vélemény címzettje pedig egy szerbiai magyar párt választott képviselője, akit emberünk ebbéli minőségében gyaláz. Természetesen, egy másik ember leköpése (habostortával, tojással megdobása, stb.) a személyiséget, a becsületet érinti, egy polgárnak nem kell tűrnie az ilyesmit. Más a helyzet azonban a választott képviselőkkel, közhatalmat gyakorló politikusokkal: akiket ebbéli minőségükben ér a gyalázkodó vélemény, nem léphetnek fel jogi eszközökkel becsületük védelmében. Magánemberi minőségükben értelemszerűen nekik sem kell tűrniük a gyalázkodást – jelen esetben azonban nem erről van szó. Akit megválasztanak és felhatalmaznak arra, hogy politikai képviseletet lásson el, az politikai felelősséggel tartozik – kiváltságos státusza nem arra való, hogy mögé bújjon a polgárok elől.
Amennyiben ez így van, a rendőrök a helyszínen helyesen tették, hogy nem hallgattatták el az asszonyt. Egy érv szól amellett, hogy legalább egy rendőr közéjük léphetett volna, hogy ne köphessék le másodszor is a képviselőt: ő nem magyar hivatalos személy, hanem a magyar állam (konkrétan: a köztársasági elnök) vendége volt itt. A vendégnek kijáró védelem azonban nem elég indok arra, hogy egy magyar honpolgárba bárki is beléfojtsa politikai véleményét, még akkor sem, ha az ilyen ellenszenves, vagy éppen politikailag előnytelen. (Ugye, emlékszünk még a kínai miniszterelnök látogatására?)
A garázdaság miatti nyomozás ezért hisztérikus, aránytalan reakció. A leköpés a tettleges becsületsértés iskolapéldája, nem különbözik más heves szóváltás során elcsattanó köpettől, sem a hasonlóan agresszív és szintén tettleges savazós bácsitól. A sértésre a magyar jog sajnos nemcsak magánjogi elégtételt tesz lehetővé, hanem büntetőjogit is, bár ez utóbbit szerencsére csak akkor, ha a sértett feljelentést tesz (magánvádat emel). A sértett jelen esetben nem emelt vádat. A garázdaság ugyan közvádas bűncselekmény, tehát a rendőrség hivatalból nyomozhat, és az ügyész is vádat emelhet, ám ez az eset véleményem szerint nem bűncselekmény. Garázdasághoz három dolog kell: megbotránkoztató legyen, kihívóan közösségellenes és erőszakos. Még ha megbotránkozást keltő is az, ha valaki leköp az utcán egy másik embert, miközben fejhangon gyalázza az illetőt, kihívóan közösségellenesnek nevezni az ilyesmit már komoly aránytévesztés lenne – erőszakosnak tekinteni pedig még inkább. Ne feledjük, politikai tiltakozásról van szó! Ott a helyszínen sem a sértett, sem a rendőrök jól láthatóan nem tekintették erőszakosnak (büntetőjogi értelemben). Tűri a vitát, hogy garázdaság szabálysértése megvalósult-e (ahhoz ugyanis nem kell, hogy erőszakos legyen a közösségellenes és megbotránkoztató megnyilvánulás), de a véleménynyilvánítás alapvető szabadságáról és demokratikus társadalomról lévén szó, még amiatt is aránytalan lenne a felelősségre vonás. Az ügyész részéről tehát az lenne a helyes lépés, ha leállítaná a nyomozást, mert az szükségtelenül korlátozza egy polgártársunk véleménynyilvánítását.
Ennyit a jogi ügyekről. Van egy személyes erkölcsi dimenziója is a dolognak: sokkal szerencsésebb, és hivatalához méltóbb lett volna ennek a képviselőnek ott helyben visszautasítani a vádakat. Szerintem vissza kellett volna vágnia – nem visszaköpni, persze, hanem valahogy letorkolni a gyalázkodót. Nagy kár, hogy elfutott: nemcsak azért, mert így nem védte meg a becsületét, hanem azért is, mert a vádakra képviselőként reagálnia kellett volna, köpködés ide vagy oda. Hiába nem a saját választójáról van szó, a "hazaárulás"-vád teremt politikai kapcsolatot kettejük közt. A választott és a választó közti demokratikus viszony eszméjének tisztelete pedig ennek hiányában is megkövetelte volna, hogy ne hagyja szó nélkül a vádat. Egyszóval, nem mutatott jó példát.
A politikai vonatkozások is érdekesek. A köztársasági elnöki nyilatkozatból nem derül ki egyértelműen, hogy Pásztor István a magyar állam, vagy Áder János vendége volt, de az eseményből, amin részt vett, igen. Akit a parlament alakuló ülésére hívnak meg, az az állam vendége – nem magyar nemzetiségű személyként, de még csak nem is magyar polgárként van meghívva, hanem választott képviselőként. Téved tehát a köztársasági elnök, amikor azt vélelmezi, hogy az inzultus a képviselő „magyarságát” érte: a hazaárulás vádja nem a magyar nemzetiségű embernek szólt, hanem vélhetőleg a választott képviselőnek. Az a tévedés vezeti például arra, hogy pont azokat a magyar hatóságokat teszi felelőssé az incidens miatt, akik a helyszínen történetesen pont úgy jártak el, ahogy egy demokratikus társadalomban kell. (Nem csoda, hogy a rendőrség azonnal „észhez tért”, és már bűncselekmény miatt nyomoz, őrizetbe vesz…) Amennyiben Magyarország demokratikus jogállam, annyiban büszke arra, hogy polgárai szabadon nyilváníthatják ki a véleményüket, és hatósági retorzióktól még azoknak sem kell tartaniuk, akik botrányosan és hisztérikusan viselkednek. Mondom, a köpéstől megvédhette volna egy rendőr a sértettet anélkül, hogy a beszélőbe fojtotta volna a szót, és emiatt jár a bocsánatkérés és a szolidaritás – de egy szabad ország elnökétől jár. Az incidens miatti bocsánatkérés akkor lett volna politikailag pontos, ha az elnöki nyilatkozat a vendég és vendéglátó közötti viszonyt hangsúlyozza, nem a „magyarság” etnikai jelentéstartalmát.
Az etnikai, és nem az alkotmányos nemzetfelfogás lehet az oka annak is, hogy annyira ritka és szelektív az ilyen határozott elnöki kiállás. Hogy az elnök előbb lép fel a magyar nemzetiségű emberek, mint a magyar állampolgárok védelmében – amennyiben ők cigányok, homoszexuálisok, nők, liberálisok, újságírók vagy éppen kormányellenes tüntetők. Ez szerepzavar: a köztársasági elnök alkotmányos feladata az, hogy kifejezze a nemzet egységét, és őrködjön az államszervezet demokratikus működése felett – nem pedig az, hogy jobboldali politikát folytasson. Az alkotmányos nemzet pedig a magyar honpolgárok politikai közössége, akárkik is e honpolgárok – nem a vér és a származás kovácsol politikai közösséget belőlünk, hanem a szabadon lefektetett közös törvényeink és intézményeink tisztelete. A magyar állampolgárok melletti kiállás hiánya az elnök részéről sokkal súlyosabban erodálja az alkotmányos magyar politikai közösséget, mint amennyire az etnikai magyarságért viselt felelősség erőltetése építi azt.
Ezt a szerepzavart azért sem lehet szó nélkül hagyni, mert az etnikai nemzetfelfogás nem egy polgári középjobb párt, hanem az etnicista szélsőjobb felfogása (hahó, kormánypárti elnök úr!). Apropó szélsőjobb. A Jobbik elhatárolódott a köpködéstől, ez „nem az ő stílusuk”, mondták. Valóban, ők nemcsak hazaárulóznak, hanem cigánybűnözőznek is. Nem a tettek alapján ítélnek, hanem a származás alapján. Sőt, ők nemcsak idelátogató külföldieket gyaláznak, hanem magyar állampolgárokat. De ami a lényeg: ők nem köpködnek – hanem valóban erőszakosak, katonákként masíroznak és kövekkel dobálnak, pl. Devecserben. Ami pedig vitán felül köztörvényes bűncselekmény – mégsem akarózott senkinek sem nyomozni, elhatárolódni, magyaroktól bocsánatot kérni.
Végezetül, nem tudom bosszankodjak-e ezen is, vagy inkább örüljek, hogy ez a pár futóbolond, a Kossuth-téri szónok meg a hallgatósága, egy nap alatt többet ártott a fasiszták renoméjának, mint amennyit a hazai demokrata pártok és hivatalos személyek tevékenysége mindeddig.
Kattints ide és íratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.