Ma két gyásznapot is tartunk ebben az országban. Ma 5 éve követték el a kislétai gyilkosságot. Balogh Máriát azért ölték meg, mert cigány volt; és ma emlékezünk meg arról, hogy a magyar állam, és magyar állampolgárok egy csoportjának közreműködésével számtalan cigány honfitársunkat gyilkolták meg a náci birodalom koncentrációs táboraiban.
Fotó:Index/Bődey János
Ezen a napon a bocsánatkérésnek van a helye, azokért a szörnyűségekért, amiket a magyar társadalom (amelynek mi is tagjai vagyunk) egyes tagjai követtek el cigány honfitársainkkal szemben. Ezen a napon a gyászról kéne beszélni, az ártatlan emberekről, akik értelmetlen halált haltak. De én nem erről akarok ezen a napon beszélni, hanem arról, hogy miért van szükségünk a gyászra, az együttérzésre ezekben a pillanatokban, amikor ezekről az eseményekről megemlékezünk, és miért is kell egyáltalán megemlékeznünk erről.
A magyarországi cigányságot egyesek szeretik bűnösként feltüntetni, egy egész népcsoportra számtalan bűnt rátolni, amelyeket egyes emberek követnek el. És ez a bűnbeejtés egyszerűen megy is, mert nem tudunk arról, vagy nem akarjuk figyelembe venni, hogy a cigányság a magyar társadalom része, hogy a cigányok évszázadok óta itt élnek velünk, és évszázadok óta osztoznak a magyar történelem tragikus, vagy hősies eseményeiben. A cigányság nem áldozat vagy bűnös, hanem van, és él, dolgozik, hiteltörleszt, befizeti a számlákat, létezik, pont úgy, mint a magyar társadalom többi része. A cigányság itt van és itt volt, csak a többségi társadalom ezt nem akarja felismerni és beismerni.
Szabó Ilonka "Kócos" - hősi halált halt, Dilinkó Gábor "Bizsu" - hét év börtönre ítélték,Fehér Nándor (akkor 15 éves) - két és fél év börtönre ítélték, Horváth Aladár, Kuti László, Kisnémeth László "Cigány Laci" - büntetése ismeretlen, Horváth Károly - büntetése ismeretlen, Radics József - öt év börtönre ítélték, Damu János - négy év börtönre ítélték, Való Mátyás "Csoki" - hat év börtönre ítélték, Fátyol István - börtönre ítélték, Kóté Sörös József "Holi" - kivégezték, Csányi Sándor - kivégezték, Falusi János - emigrált, esetleges büntetése ismeretlen, Fátyol István - börtönre ítélték, Kolompár János - kivégezték, Sztojka László - tizennégy év börtönre ítélték, Sztojka Vince - tizennégy év börtönre ítélték, Sztojka Péter - tíz év börtönre ítélték, Dandos Gyula, Kolompár Mátyás - kivégezték.
A fenti felsorolás csak pár név az 1956-os forradalom cigány résztvevői közül. Igen, az ‘56-os forradalomban, a ‘48-as forradalom és szabadságharcban, de a második világháborúban, vagy az elsőben is számtalan cigány honfitársunk halt meg ezért az országért, amit sajátjának vallott. A történelemkönyvekben nincs benne, de a budapesti forradalmárok 5-8%-a lehetett cigány 1956-ban, ez a szám pedig bőven meghaladja az akkori budapesti cigányság arányszámát. Az is kevéssé ismert tény, hogy a megtorlások idején számtalan zenész cigány családot lehetetlenítettek el azzal, hogy bevonták zenész engedélyüket a forradalomban való részvételük miatt.
"Bizsu, az újpesti cigány fiú – polgári nevén Dilinkó Gábor, naiv cigány festő, akit II. Erzsébet brit királynő is kitüntetett – négy hónapos terhes barátnőjét keresve keveredett a Corvin közbe. "Valahol bent Pesten csavarogtak, jött a tömeg, harsogták: Aki magyar, velünk tart! Ő velük ment" – emlékszik vissza Bizsu. A saját indíttatásáról ezt mondja: "Annyit tudtam, hogy ruszkik haza! Menjenek haza az idegen katonák, mi ezek ellen harcoltunk. Engem az ideológia abszolút nem érdekelt." Az élettárs, a tizenhét éves cigánylány, akit Kócos vagy Kócoska néven ismertek a szabadságharcosok. Polgári neve Szabó Ilonka volt. A Práter utca végén lőtték agyon, 1956. október 28-án. Emléktáblája van a Corvin közben."
Az sincs benne a történelemkönyvekben, hogy Gábor Áron, aki a híres rézágyút gyártotta, a történészek szerint valószínűleg szintén cigány származású volt, sőt ágyúöntödéjében a munkások többsége is cigány volt, de számos egyszerű cigány közkatona is akad a ‘48-as szabadságharcosok között. De úgyszintén senki se ismeri hazánkban Sárközi Gábor nevét, aki "Kossuth cigány hadnagyaként" vált ismertté, elsőként jelentkezett a honvéd hadseregbe, és feltehetően ő és zenészcsapata szerezte a “Kossuth Lajos azt üzente” kezdetű dalt.
De mindig ott voltak a cigányok a magyar történelemben, a két világháború áldozatai és a trianoni tragédia elszenvedői között is ott találjuk a magyarországi cigányság tagjait. És biztosak lehetünk benne, sokkal több cigány esett el a harcmezőkön Magyarország védelmében, mint nemes, róluk mégsem neveztek el utcát.
Amikor a magyar történelem nagy pillanataiban kiemelkedőt teljesítő cigányok történeteit olvassuk, valahogy mindig azt találjuk, amit a 15 éves Fehér Nándor mondott arról, miért csatlakozott a felkelőkhöz 1956-ban: "Azt kiabálták, hogy aki magyar, velünk tart. Hát, mondom, én megyek velük, mint a franckarika. Persze, hogy megyek. Mert én egyszerre magyar, meg cigány is vagyok."
De nem kell ennyire messze se mennünk a történelemben, hogy újabb példát találjunk. 1990-ben a marosvásárhelyi pogrom idején, amikor a román soviniszták megtámadták a helyi magyarokat, amikor az író Sütő András szemét kiverték, a döntő pillanatban zúgott fel a "ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok" kiáltás, és a lenézett környékbeli cigányok keltek a magyarok segítségére.
A cigányság magyarországi története nem tavaly kezdődött, és nem a rendszerváltáskor, és soha nem volt egyoldalú kapcsolat, amelyben a cigányság csak kapott volna, és nem adott, sőt a történelem legnehezebb pillanataiban számtalan cigány honfitársunk adta vérét, az egész magyar nemzetért, a cigányságot is magába foglaló magyar nemzetért, hiszen nekik ez sose volt kérdés, hogy magyarnak tartják magukat.
A legkevesebb az, hogy a mai napon egy percre az ártatlanul meggyilkolt, a magyar állam, honfitársaink közreműködésével meggyilkolt magyar cigányokra emlékezünk. De a leghelyesebben akkor cselekszünk, ha harcosan kiállunk azért, ne felejtődjenek el a magyar cigány hősök, és áldozatok, és ne felejtsük el, hogy összetartozunk.
Ne felejtsük el, hogy az összetartozásért a legtöbbet a mindenkori magyar államnak kell tennie, és ezt nem az érdekérvényesítő képességekkel alig rendelkező cigány kisebbségnek, hanem elsősorban nekünk, a többségi társadalom tagjainak kell elősegíteni.
Nekünk kell követelni azt, hogy a politika olyan megoldásokkal álljon elő, ami megakadályozza az olyan tragédiákat, amikre ma is emlékezünk, és elősegíti a mindennapokban is, hogy még több Sárközi Gábor, Szabó Ilonka, és Fehér Gábor mondhassa azt jóérzéssel: ez az ő hazája, ahol egyenrangú emberként él, "ahol élnie, halnia kell". Mert ez közös ügyünk.
Ma Augusztus 2-án 17 órától a nyolcadik kerületi Horváth Mihály téren kezdődik megemlékezés a Roma holokauszt áldozataira. amely 19 órától a Nehru parton folytatódik. Részletek: https://www.facebook.com/events/1449742828615664/
Kattints ide és íratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.