Tegnap reggel a Kossuth Rádióban Balog Zoltán durva ámokfutást vitt véghez. Meggyalázta magyar állampolgárok emlékét, akiket a magyar kormány asszisztálásával végeztek ki a náci koncentrációs táborokban, és meggyalázta azon magyar és nem magyar állampolgárok emlékét, akiket a Gulágon végeztek ki a Szovjetunióban.
“A holokauszt kapcsán akár a zsidókról beszélünk, akár más kisebbségekről, akár a romákról, vagy cigányokról, mindig egy nagyon csúnya számháborúba keveredünk, és aztán mindig nyomni kell felfele a számokat, akkor ugye mi meg hozzuk, hogy a Gulág, ott hányan, és hol többen, ami valóban egy nagyon rossz ízű közelítés, azzal együtt, hogy ezeket dolgokat dokumentálni kell. Azt fontos tudni, hogy Magyarországról semmifajta cigány deportálás nem történt. Ausztriából történt, tehát a magyar cigányokat is onnan vitték, és ezért valóban Magyarország is érintett. A számok azok nagyon változóak, van, aki 70 ezret mond, van, aki félmilliót mond, de ezért fontos, hogy legyen egy olyan tisztességes dokumentáció, kutatás ahol szembenézünk a tényekkel.”
- Balog Zoltán a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című műsorában
Én egy olyan gimnáziumba jártam, ahol nagyon sok konzervatív, jobboldali osztálytársam volt, és utána a baráti körömben is ők voltak többségben. Így már 16 évesen megtanultam, nem vitatkozunk számokról, hanem egyszerűen elfogadjuk a másik fájdalmát, elfogadjuk azt a mondatot, hogy mind a fasiszta és náci rendszerek, mind a kommunista rendszerek áldozatainak emlékét tiszteletben kell tartani, és nem az számít hányan haltak meg, hanem az, hogy egyetlen egy ember is meghalt ezekben a rémtettekben.
Egy gondolkodásra képes, tisztességes ember nem “nyomja feljebb a számokat”, és nem hozza a Roma Holokauszt emléknapján, hogy de a Gulág, és nem hozza, a kommunista rendszerek áldozatainak emléknapján, hogy de a Holokauszt. És nem azért, mert biztos a számokban, és pontos adatokat tud, hanem azért, mert nem akar megsérteni másokat. Azért, mert elfogadja mások sérelmeit, és együttérez velük.
Persze egy okos és értelmes ember (főleg az, aki a kormányban a roma integrációért felelős) nem mond olyat, hogy Ausztriából deportálták a magyar cigányokat. Egy okos és értelmes ember tisztában van azzal, hogy nem lehet Ausztriából magyar embereket deportálni, hogy ahhoz először Ausztriába kell őket deportálni. És talán egy értelmes ember azzal a ténnyel is tisztában van, hogy a romák deportálásának idején nem létezett Ausztria, hanem a Náci Németország az Anschlussal annektálta Ausztriát, így a határon átvitt cigányokat de facto Németországba deportálták, és egyenesen a koncentrációs táborokba megsemmisítésre. Nem volt egészségügyi kirándulás Bécsbe, majd ott egy véletlen deportálás, hanem a magyar állam segítségével tudatosan kivégezni vitték őket.
De vannak még érdekes részletek az interjúban, mint például az, hogy a cigánygyilkosságok áldozatainak az egyház azzal segít, hogy minden évben tart egy istentiszteletet az emlékükre.
Balogh szerint vigyázni kell, arra is a holokauszt kapcsán “hogy a cigányságban ne tengjen túl az áldozat-mentalitás, mert az a saját belső erejét, erőforrásait veszi el az újrakezdéstől.” Illetve azt is, hogy a cigány hitvilágban benne van, “mi vagyunk azok, akik mindig a legalján vagyunk, s ez önsajnálathoz vezet, és nem az előrenézésben segít.”
Az utóbbi két mondatról beszélni a Roma Holokauszt emléknap kapcsán több mint furcsa, hiszen ha van nap, amikor nem az áldozat hibáztatásának lenne a helye, és nem az áldozatokra való ráförmedés - szedd már össze magad - akkor ez az a nap. És talán a cigányság saját helyzetéért való hibáztatása helyett, a többségi társadalom felelősségéről is illene szót ejteni, főleg egy holokauszt-emléknapon, mert például feltehetőleg, nem saját magát deportálta a cigányság.
Túl azon, hogy Balog szavai irdatlan marhaságok, az egész interjú leginkább az ijesztő mértéket öltött felelőtlenségről árulkodik. Egy felelős tárcavezetőnek nem feladata, hogy történelmi tragédiák egymáshoz viszonyított mértékén merengjen, mert azzal csak a társadalom különböző szegmenseit fordítja egymás ellen. Az egész szóhasználat, hogy akkor "mi" meg jövünk a Gulággal, azt mutatja, hogy Balog Zoltán nincs tisztában felelősségével, nincs tisztában azzal, hogy ő egy politikai közösség, a magyar állampolgárok közösségének minisztere, és nem egy szekértáboré. Mondataival arrogáns módon, az áldozatokat pimaszul szemberöhögve, kisstílűen azzal kérkedik, hogy magasról letoltja az egészet, a társadalmat, amelynek jólétéért elméletileg ő felel, a romákat, akiknek "integrációját" ő hivatott elősegíteni. És ennél nagyobb felelőtlenséget ritkán lát az ember olyan országokban, ahol a népképviselet autentikus tartalom, és nemcsak a "kétharmados felhatalmazás" üres mantrája.
Ez után az interjú után, ha egy egymást kölcsönösen tisztelő felekből álló országban élnénk, Balognak elsősorban nem a holokauszt-relatívizáló és szoft rasszista kijelentései miatt kellene lemondania a miniszteri posztjáról, hanem azért, mert iszonyatosan butaságokat beszél, és egyértelmű, hogy nem tudja ellátni például a roma integráció ügyeinek intézését. De sajnos ma Magyarországon még követelni se fogja senki, hogy pár a cigányságot gyalázó mondatért, lemondjon Balog.
Kattints ide és iratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.