Miskolcon elkezdődtek a kitelepítések, és az, ahogy elkezdődtek, le is leplezi a valódi szándékokat. A kitelepítésnek - szemben a városvezetés állításaival - semmi köze nincs a közbiztonsághoz. A számozott utcák kiürítése arról szól, hogy Miskolc városa lemond a szegényekről és a cigányokról. Mint ismert, a miskolci önkormányzat három, szegények, és főként cigányok lakta részéről ki akarja telepíteni a helyieket, pénzt ajánlva nekik, hogy más településen boldoguljanak. Ezt pedig a számozott utcáknál kezdte el, ahol a házak helyén a Diósgyőr stadionjának parkolója fog felépülni.
Az első kiltakoltatott családnál csak a gyerek volt otthon, amikor megérkezett a hatóság, ugyanis édesanyja egy továbbképzésen volt, hogy legyen esélye dolgozni, az apa pedig munkában. Valóban megoldja egy dolgozó apa és egy dolgozni akaró anya kilakoltatása, utcára kerülése Miskolc problémáit? Az, hogy a dolgozni akaró emberek elveszítik az otthonukat, és otthon híján jó eséllyel a munkájukat? Valóban megoldja Miskolc problémáit a szegénységből kitörni vágyó családok tönkretétele? És egyáltalán, miféle megoldást nyújt Miskolc problémáira bármilyen kitelepítés?
Ez a rendelet nem fog megoldani semmit, csupán rasszista és szegényellenes hangulatkeltés egy olyan városvezetés részéről, ami nem tud és nem akar mit kezdeni a problémákkal. Ami inkább hagyná éhen halni a szegényeket, mint hogy a fülük botját mozditaná. Akik nem munkát, betevőt és megélhetési lehetőséget akarnak adni, hanem túl akarnak adni az embereken. Akik nem a közbiztonság javításán, a bűnüldözés hatékonyságán akarnak javítani, hanem álmegoldásokkal kívánják tisztességes emberek életét tönkretenni. Annak a városvezetésnek, akik számára nem ügy, csupán teher Miskolc város szegényeinek sorsa.
Erről árulkodik Kiss János helyi fideszes frakcióvezető legőszintébb mondata is, a számozott utcákról: “itt még tisztességes nevük sincsen az utcáknak”. Értik ezt? A városvezető, aki része annak a testületnek, amelynek joga van elnevezni utcákat, azzal alázza a szegény embereket, hogy az utcájuknak még neve sincs. Azokat az embereket, akik egyáltalán nem dönthetnek azoknak az utcáknak a nevéről, amelyekben élnek, legfeljebb szégyenkeznek miatta.
Ez a mondat arról a hozzáállásról árulkodik, ami szerint nekem ehhez nincs közöm, ami itt van, az kívül esik azon a közösségen, amivel dolgom foglalkozni. Ez a mondat pedig annak az embernek a szájából hangzik el, akit a számozott utcabeliek is megválasztottak, akiket Kiss Jánosnak kéne képviselnie.
Miskolcon a városvezetés és a helyi politika nem csinál mást, csupán nem válogatva, nem nézve az emberek cselekedeteit, árnyékokkal bokszol, lecsap a semmire, és kitoloncolja azokat, akiket nem kitoloncolnia kellene, inkább végre embernek és állampolgárnak kellene őket néznie, akiknek ugyanúgy jár a lakhatás, a munkalehetőség, a minőségi oktatás, mint az, hogy végre nevet kapjanak az utcáik, mint a többi miskolci utca. A politika azt a hamis látszatot kelti Miskolcon, mintha valami közbiztonsági problémát probálna megoldani ezekkel az intézkedésekkel. Pedig ezeknek az intézkedéseknek semmi köze a közbiztonság problémáihoz. De most nem is ez számít, hiszen jönnek az önkormányzati választások és mire ez kiderül, addigra megvan az újabb 4 éves mandátum. Azzal pedig, hogy nem oldottunk meg semmit, ráérünk 4 év múlva foglalkozni.
Hogy a miskolciak problémái megoldódnak-e, az senkit nem érdekel, mint ahogy az sem, hogy mi lesz a szegény emberekkel, és mi lesz cigány honfitársainkkal. Miskolciak ne hagyjátok magatokat becsapni!
Kattints ide és íratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.