A nemi erőszak, a Class FM rádió propagandistáinak állításai ellenére, nem megmagyarázhatatlan. Sok minden más igen, szerintem például súlyos emberi jogi bűncselekmény. Az ő műsorvezetőik szerint viszont valami csudamókás dolog, amin évek óta rendszeresen tréfálkoznak élő adásban. Az a fajta beszéd, amely viccesnek, menőnek, ebből adódóan súlytalannak és elkövethetőnek tünteti fel az erőszakot, az egyik magyarázata annak, kedves Class FM, hogy az miért történhet meg.

A nemi erőszak évekre, akár egész életre traumatizálhatja áldozatát. Sok túlélő halálközeli élményként számol be a megerőszakolásáról, amelynek fizikai nyomait is életen át hordhatja magán, a sérülések, az elkapott nemi betegségek vagy teherbe esés eredményként. Egyes felmérések szerint a magyar nők 9%-a szenved el szexuális erőszakot és minden harmadik magyar nőt ér élete során szexuális és/vagy fizikai bántalmazás, de a többiek is folyamatosan fenyegetve érezhetik magukat, például az utcai zaklatás következményeképp.

Ami legalább olyan szépen bagatellizálható, mint a Class FM műsorvezető, Sebestyén Balázs, Rákóczi Feri és Vadon Jani nemi erőszakra bujtó mondatai. Az erőszakos cselekményeknek a szóbeli erőszak ágyaz meg, ahogy ezt jól tudjuk a különböző kisebbségek elleni gyűlöletbeszéd példáján: azok a társadalmak, ahol lehet leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű embereket gyalázni szexuális orientációjuk vagy nemi identitásuk miatt, veszélyesebbek az LMBT emberek számára. A magyarországi rettenetes romagyilkosság-sorozatot a roma embertársaink elleni egyre durvább uszító beszéd előzte meg. Hitler, elődei és követői hosszas beszédekben győzték meg hallgatóságukat arról: a zsidók nem emberek, akik így nem is érdemelnek egyenlő jogokat, százezerszám elgázosíthatóak és agyonlőhetőek. Amikor a nemi erőszakkal viccel valaki, képzeljük el ugyanezt a viccet a fenti esetekre vonatkoztatva.

Ezeket a vicceket hallja az elkövető, és hallja az áldozat. Az elkövető megnyugodhat, tette sokak szerint szórakoztató, ügyes volt, jól tette, hogy semmibe vett egy másik emberi lényt, és saját vágyai érdekében használta, tett erőszakot a testén és a lelkén. Az áldozat számára az üzenet: ami vele történt, semmiség, vicc tárgya, nézze csak meg, akinek van humorérzéke, jót röhög ezen. (Magyarul is megvan már a nemierőszak-kultúra természetét összefoglaló közérthető szöveg, a Dézsa tumblrnek hála.)

Egy jól dokumentált példát osztanék meg arról, hogy a nemi erőszakról szóló viccelődés nem először fordul elő a Class FM „Morning Show” c. műsorában. A dokumentáció nagy része elérhető a szexuális erőszak áldozatait támogató KERET Koalíció blogján, a többit a műsor miatt az NMHH-nál panaszt tevő Balogh Lídia, a MONA Alapítvány munkatársa, nőjogi szakértő osztotta meg velem. A Class FM „Morning Show” c. műsorában 2012. december 4-én, kedd reggel 8:15 és 8:30 között hangzott el egy teljes „útmutató” nemi erőszak elkövetéséhez. Az átirat elérhető a KERET blogon, ezen cikk végén, valamint a műsor online meghallgatható volt egészen mostanáig a rádió honlapján is, a 10. perctől. Összefoglalva, a műsorvezetők azt javasolják, hogy a kocsi ablakán benéző nő fejét az ablak feltekerésével az erőszakra készülő férfi szorítsa be úgy, hogy a nő ne tudjon elmenekülni,majd kiszállva az autóból, erőszakolja meg.

Mielőtt Balogh Lídia az NMHH-hoz fordult, megkereste a Class FM-et. A rádió válaszolt, a felelősségteljes „Morning Show stáb” aláírással, a panaszt tevő, számukra ismeretlen levélírót keresztnevén megszólítva, szakmájára alkalmatlannak nevezve, valamint megfenyegetve:

„Amennyiben Onok a szerelmeskedest azonositjak a megeroszakolassal akkor javasoljuk, hogy hagyja abba az eddigi munkajat mert On sok embert felrevezet a tajekozatlansagaval. Amennyiben pedig nem On hallgatta a musort, akkor javasoljuk, hogy ne hagyatkozzon teves allitasokra mert ebbol nagyon sok gondja lehet a tovabbiakban es hiteltelenne is valik..” (A levelet egy az egyben másoltuk át.)

Balogh Lídia ugyanebben a levélben megkérdezte a rádiót, hogy terveznek-e az egyébként a műsor idején éppen zajló „16 Akciónap a Nők Elleni Erőszak Ellen” kampánysorozathoz valamilyen módon kapcsolódni. Ezt a felvetést akkor a „Morning Show stáb” figyelmen kívül hagyta, hiszen akkor még úgy gondolták, Magyarországon következmények nélkül lehet nők elleni erőszakra uszító műsort készíteni.

Az állami fellépés is meglehetősen nyugtalanító, hisze ugyanerről biztosította a beadvány szerzőjét az NMHH is válaszában: különösen „az egész műsorrészt átható provokatív és ironikus hangvételre” való tekintettel, a műsor a Hatóság véleménye szerint „nem merítette ki a 30/1992. AB határozatban kifejtett gyűlöletkeltő magatartás/megnyilvánulás fogalmát.” Azt elismerik, hogy a műsor a „lányokban félelmet, frusztrációt kelthetett”, ám a nők nem egy csoport, és a megerőszakolásukra uszítás nem gyűlöletkeltő magatartás.

Azaz, ha egy egész műsor űz tréfát a nemi erőszakból és annak áldozataiból, akkor annak legsúlyosabb állításai sem számítanak gyűlöletkeltőnek. Ezt továbbgondolva, minél szexistább és erőszakosabb egy társadalom, annál kevésbé kell nekünk, állampolgároknak és az állampolgárokat megvédeni hivatott hatóságoknak fellépnünk az erőszak és a szexizmus (rasszizmus, antiszemitizmus, idegengyűlölet) ellen? Ha sokat viccelődünk rajta, az kevésbé nagy baj, mint ha csak keveset? Mert akkor megszokjuk? Ez a logika működik, ha a cél az, hogy minél elterjedtebbé váljék a nemi erőszak, ahogyan jól működött az antiszemitizmus, homofóbia, cigánygyűlölet először szavakkal történő elfogadtatása is, ld. fenti példák. Viszont ha azt gondoljuk, hogy olyan társadalmat szeretnénk, amelyben nem erőszakolnak meg nőket, nem pusztítanak el kisebbségi csoportokat, ahol biztonságban és megbecsülésben élnek együtt emberek, akkor vegyük komolyan, nagyon-nagyon komolyan, hogy van, amivel nem viccelünk. Mert a nemi erőszak nem megmagyarázhatatlan. Míg annak első számú felelőse az elkövető, a dolgát meg lehet könnyíteni, és meg is lehet nehezíteni. Segíti, ha az elkövető azt gondolhatja, joga van erőszakot tennie egy másik emberen, saját vágyait fontosabbnak tartva egy másik ember életénél. Ezen hitében a nemierőszak-viccek megnyugtatva erősítik meg.

Az egyetemi gólyatáborban történt bűncselekmény, egy fiatal nő megerőszakolása kapcsán előadott mókázás a Morning Show-ban kiverte annyira a biztosítékot, hogy születtek alapos, jó cikkek (ezek egy része feldolgozza az itt idézett esetet is). A szexuális erőszak ugyanis nem „káreset", nem „tragédia”, nem „a történtek”, nem valamiféle „sajnálatos esemény”, netán „idegenrendészeti eljárás”, mert míg a túlélőknek, áldozatoknak, érintetteknek joguk van úgy beszélni a velük történtekről, ahogyan nekik a legkönnyebb, addig másoknak nem: a felsorolt kifejezések relativizálók, eufemizálók, a bűncselekmény súlyosságát, bűncselekmény voltát fedik el, ugyanakkor épp a viccelődést könnyítik meg.

A Nőkért Egyesület tüntetést is szervezett a Class FM épülete elé, amelynek megtartását a rádió további együttműködésétől teszik függővé. Úgy tűnik, a nyomás hatására másfél évvel ezelőtti álláspontján változtatva, a Class FM rájött, hogy valamit tenniük kell, de persze a tiszta állásfoglalás helyett műsorvezetőik védelmében és a teljes arcvesztéstől való félelmükben egy álságos, sablonos, cserébe igen tájékozatlan nyilatkozatot adtak ki. Ennek része, hogy megmagyarázhatatlannak tartják a nemi erőszakot, valamint a valóságshow-k és a bulvármédia stílusában személyesen kértek bocsánatot a gólyatábori nemi erőszak áldozatától. Ez akár még dicséretes is lenne, már csak néhány százezer nő maradt, akiktől bocsánatot kellene kérni, és esetleg egy időre visszavonulni, átadva a terepet három vicces, emberi jogokban is jártas női műsorvezetőnek. A nők elleni erőszak megszüntetéséért már jó ideje létezik kampány, a csatlakozást Balogh Lídia 2012-ben fel is vetette a Class FM-nek, akkor a felvetésre a fenti flegma levél volt a válasz. Ha a rádió komolyan gondolja a megígért nőjogi kampányt, akkor a minimum, hogy azt a szakértő szervezetek útmutatása alapján alakítja ki, ahogy ezt a Nőkért Egyesület is kéri közleményében. A Class FM mai közleménye azonban pont az ellenkező irányba mutat: egy korábban erőszakkal vádolt zenész méltattak, aki a következőt találta mondani Twitteren: „akit tényleg megerőszakoltak, az emlékszik a dologra, így ha nincs magánál az áldozat, az nem számít nemi erőszaknak.” Ez eddig nem bíztató.

Lóránd Zsófia
eszmetörténész, feminista aktivista

Kattints ide és iratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére