A polgármester és a feketén dolgoztatott közmunkás
„Aki akar, tud dolgozni” – hangzik a politikus mondanivalója. Nyilván már maga az állítás se igaz. Ahhoz, hogy valaki dolgozni tudjon, állást kell találnia, alkalmasnak kell lennie a munkára, és megfelelő tudásra, képzettségre van szüksége. De ha a mondat másik állítását vizsgáljuk, akkor se jutunk többre, mert a munka ma nem azt jelenti, hogy szabad emberek megélhetést teremtenek maguknak, hanem elnyomott és kizsigerelt munkavállalók százezreit, millióit jelenti ma ebben az országban. A mondat tehát helyesen úgy hangzik: „akinek szerencséje van, az összekaparhat magának valamit.”
Az elmúlt években a munkavállalók kiszolgáltatottsága nem csökkent, hanem nőtt. A rosszul szervezett, a képzettségre oda nem figyelő magyar munkaerőpiacon a túlórázás, a ki nem fizetés, a feketemunka, a kiszolgáltatottság, a kizsigerelés ma sokkal inkább jellemző, mint a jó munkakörülmények, az elegendő fizetés, és a megbecsült munkavállalók. De még ennek a rendszernek is vannak számkivetettjei, kiknek a körülményei mindennél rosszabbak: ők a közmunkások.
Az Átlátszó újszentiváni riportja nem egyedi esetet mutat be, hanem mindennaposat. Számtalan településről halljuk a híreket, a közmunkások kiszolgáltatottságáról, a polgármester fiának házának felépítéséről, a védőruha hiányáról és a nem megfelelő körülmények közötti munkáról. Az Átlátszó riportja annyiban más, hogy itt az érintetek beszélnek. Ez az esetek elenyésző hányada. A többiben a baleseteket, a politikai nyomást vagy a döntéshozók saját haszonszerzését homály fedi.
Újszentivánon választási járda épül, aminek el kell készülnie október 12-ig. A közmunkások – köztük többgyerekes családanyák – 25 kilós csomagokat cipelnek, órási betontömböket emelnek, védőruha, felszerelés nélkül, napi sok órában. A polgármester feketén fizeti őket, be sincsenek jelentve, saját eszközeiket hozzák otthonról, hogy a munka jól legyen elvégezve, mert nem akarnak félmunkát csinálni. Történt baleset is, táppénzről, orvosi ellátásról szó sincs, másnap lehetett jönni újra dolgozni. De nem ezzel telt be a pohár, hanem azzal, amikor a polgármester megüzente, sötétedésig kell dolgozni, emelni a 25 kilós zsákot, betonozni, nyilván plusz fizetés nélkül, a családanyáknak, akiket otthon várja a gyerekük.
Közölték, hogy ők ezt nem teszik meg, a rendes munkaidőt vállalják, de ezt nem tudják megcsinálni. A polgármester vissza is üzent, másnap nem kell már bejönni dolgozni. Amikor pedig elmentek reklamálni a polgármesterhez, ő közölte velük, ha tudnak itt rá két órát várni (addig nem került elő ugyanis a polgármester), akkor dolgozni is tudtak volna. A döntés pedig megvan, nem kell bejönni dolgozni. Mármint nem kirúgják őket a közmunkából, mert hivatalosan bejelentve, TB-vel, mint kiderül a videóból, sose voltak. A minimális megélhetéshez se elég munkát, az utolsó reménységüket veszítik el.
Nyilván a felső-középosztálybeli munkavállaló kényelmes pozíciójából nehéz elhinni, de több százezer embernek ma ezt jelenti a munka. 50 ezer forintot feketén. Ezt jelenti a munkalapú társadalom. Ezt akarjuk?
Így büntet a polgármester: kirúgták a választási járdát építő közmunkásokat from atlatszo.hu on Vimeo.
Kattints ide és iratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.