A Közélet Iskoláját azért hozták létre a szervezők, hogy állampolgári oktatással és részvételi kutatásokkal erősítsék a magyarországi társadalmi mozgalmakat. 2014 szeptemberében Indiában jártak, hogy ottani szervezetektől és mozgalmaktól tanuljanak arról, hogyan lehet mindezt hatékonyan csinálni, akár ellenséges politikai környezetben is. Alább olvasható a szervezők tapasztalatait bemutató cikksorozat második része, az elsőt itt találod, a további részek itt lesznek olvashatók. 

A Haiyya a legfiatalabb azok közül a szervezetek közül, amelyeket utunk során meglátogattunk. 2013-ban hozta létre egy fiatal nő, aki az Egyesült Államokban született és ott is nőtt fel, de a családja Indiából származik. A szervezet működésének alapja egy amerikai közösségszervező modell, amelyet Marshall Ganz dolgozott ki és a középpontjában a közösségszervezés és az állampolgári nevelés áll. Minket elsősorban az utóbbi miatt érdekelt a Haiyya munkája.

kép: Közélet Iskolája

A szervezet egy ösztöndíj program létrehozásával kezdte meg működését, amelynek az a fő célja, hogy az emberek valóban részt tudjanak venni az indiai demokráciában, vagyis maguk is aktív részesei lehessenek a társadalmi-gazdasági-politikai folyamatoknak. Ehhez az alapító Deepti Doshi szerint elsősorban az egyének szemléletváltozására, illetve tudatosabbá válására és közösségi vezetőkre van szükség. Ezért kidolgoztak egy olyan ösztöndíj programot, amely közösségszervezőket képez Mumbai-szerte, akik a későbbiekben változást tudnak elérni a saját közösségükben. A program egy 3 hónapig tartó képzésre épül, melynek során a Haiyya Ösztöndíjasok kéthetente félnapos tréningeken tanulják meg, hogyan tudják megszervezni saját közösségeiket az őket érintő ügyek kapcsán. A program a ’csinálva tanulni’ elvére épül, vagyis a résztvevők a program ideje alatt kidolgoznak és részben meg is valósítanak egy-egy tényleges kampányt valamely, a saját közösségület leginkább érintő problémával kapcsolatban.

Abban eltér a szervezet célja a Közélet Iskolája jövőképétől, hogy a Haiyya nem fektet hangsúlyt arra, hogy kirekesztett társadalmi csoportok tagjait részesítsen állampolgári oktatásban. Az ösztöndíj programjuk mindenki számára nyitott, de mivel a képzés angol nyelven folyik és a résztvevők nem kapnak sem tényleges ösztöndíjat, sem költségtérítést, ezért az a tapasztalat, hogy elsősorban a középosztály tagjai vesznek részt a programban, ezen belül is elsősorban háztartásbeli nők és diákok. A program sikerét jól mutatja, hogy míg az első képzésre nehéz volt résztvevőket toborozniuk, ma már – mindössze 1 éves működés után – 300-400 ember jelentkezik a program 30 helyére. Így válogatnak a résztvevők között, az elsődleges kiválasztási szempont az elkötelezettség (ez a szempont áll a mögött is, hogy nem adnak tényleges ösztöndíjat a résztvevőknek) és hogy a jelentkező ne legyen párt politikusa – ez utóbbival nem a pártpolitika létjogosultságát vitatják, hanem szeretnének esélyt adni a fejlődésre azoknak, akik még semmilyen módon nincsenek megszervezve. A jövőben a szervezet szeretne majd intenzívebben kapcsolatot tartani a korábbi ösztöndíjasokkal, de erre eddig még nem volt kapacitásuk.

A szervezet működése során hamar rájött, hogy nem működik jól az a modell, amikor csak tanítják a közösségszervezést, de ők maguk nem csinálják azt, ezért elindítottak két saját érdekérvényesítő kampányt. Mindkét kezdeményezés a mumbai-i csatornázási-szemétszállítási szolgáltatások fejlesztését célozza, mert ez létfontosságú – ahogy mi is megtapasztaltuk, nagyrészt megoldatlan – ügy a város lakói számára. Mumbai-on belül két környéken szerveznek hetente találkozókat, amelyek során a Haiyya képzett, fizetett kampánykoordinátorai segítik a helyi lakosokat abban, hogy kiharcolják, hogy a közösségük magasabb színvonalú csatornázási szolgáltatásban részesüljön. A kampányok indításakor a koordinátorok ajtóról ajtóra járva toborozták a környékbelieket, ma mindkét kampányban 40-50 helyi lakos vesz részt, de folyamatosan lehet csatlakozni hozzájuk. A találkozókat köztereken szervezik, hogy ezzel is minél szélesebb rétegeket tudjanak elérni. A folyamatos bázisszélesítés mellett még az a közösségszervező modell kulcsa, hogy a kampánykoordinátorok jól be vannak ágyazva a helyi közösségbe: ott élnek, ismerik a helyi problémákat és sok helyi lakost is, így hitelük van a helyiek szemében, megbíznak bennük és így szívesebben részt vesznek maguk is a szervezésben. Deepti elmondása szerint még az is nagyon fontos, hogy a résztvevők a kampány fő célja mellett kisebb célokat is kitűzzenek maguk elé, mert a kisebb sikerek a folyamat során fontosak ahhoz, hogy a résztvevők lelkesedése hosszú távon, a fő cél eléréséig fennmaradjon.

A szervezet egyelőre főleg a közösségi médián keresztül hirdeti magát és az általa képviselt modellt, de épp ottjártunkkor kezdtek el azon dolgozni, hogy megjelenjenek a hagyományos indiai sajtóban is, és így még szélesebb rétegekkel ismertethessék meg a munkájukat. Nekünk nagyon érdekes volt hallani, hogy a szervezetet alkalmanként megbízzák vállalatok, hogy nyújtsanak állampolgári képzést a munkavállalóik számára, legutóbb például az indiai választásokkal kapcsolatban. Egyikünk sem értette meg igazán, hogy erre mi ösztönzi a piaci alapon működő cégeket, de nagyon izgalmas dolognak tartjuk az ilyen kezdeményezéseket!

Emellett érdekes volt látni, hogyan képes a szervezet aktív bázist építeni olyan állampolgárokból, akik nem feltétlenül tagjai más szervezetnek vagy mozgalomnak; illetve hogy hogyan ötvözik a tényleges közösségszervező munkát az egyének állampolgári képességeinek hosszabb távú, stratégiai célú növelésével.

További képek a Mumbai-i tanulmányútról

A tanulmányutat az OSIFE támogatta.

Dósa Mariann
Udvarhelyi Tessza

Kattints ide és iratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére