A gyülekezési törvény a rendszerváltás óta rossz. A rendőrség azonban megtanulta azt elég jól alkalmazni, illetve kitöltetni a hézagokat - persze nem hiba nélkül, de olyan nincs is. Sokat segített ebben egy-két alkotmánybírósági döntés és a rendes bírósági gyakorlat is. Mindezek ellenére tényleg van tere a módosításoknak, azokon túl is, amiket Gulyás Gergely felsorolt. De az elmúlt húsz év során talán soha nem volt politikailag alkalmatlanabb időpont erre, 2006 kivételével - viszont akkor még kétharmados volt a törvény, így balliberális kétharmados többség hiányában erre nem is kerülhetett volna sor. Ez ma a tüntetőknek olaj a tűzre. 

Az egy időben, egy helyre bejelentett gyülekezések jogi sorsáról valóban nem rendelkezik a törvény. De sok másról sem. Nem tudjuk meg belőle, hogy hány személy kell minimálisan egy gyülekezéshez, nem szól arról, hogy a rendezvény helyszínén használt színpadhoz vagy hangtechnikához nem kell a közterület tulajdonosának vagy más hatóságnak az engedélye. Van vele egyéb gond is. Nem határozza meg azt, hogy legkorábban mikor lehet bejelenteni egy tüntetést, így történhetett meg, hogy anno a Milla száz évre „foglalta le” a Szabad sajtó útját évente két napra. Ma szabálysértés az, ha a rendezvényen résztvevők eltakarják az arcukat, de erről a gyülekezési törvény egy hangot nem szól. Sőt, nem lehet olyasmiért előre betiltani egy tüntetést, amiért utóbb automatikusan oszlatni kell. Ha egy gyülekezésről szóló bejelentésben szerepel, hogy a résztvevők fegyveresen fognak megjelenni, azt ma a rendőrségnek tudomásul kell vennie, egyúttal a rendezvényt az első másodpercben fel kell oszlatnia.

A hiányosságokat sorolhatnánk, néhányat a joggyakorlat már megoldott. Alkotmánybírósági döntés alapján van lehetőség spontán gyülekezésre (de annak részletszabályai nem léteznek), van már gyors jogorvoslat a rendőrség hatáskörének hiányát megállapító döntéssel szemben. A közigazgatási bíróságok által kialakított gyakorlat szerint a műveleti területté nyilvánítással szemben is lett mára bírósági felülvizsgálat, és ez évben a rendőrség nem merte betiltani a Pride-ot sem, mert korábban a bíróságok következetesen megállapították az ilyen döntések jogellenességét. 

A Gulyás Gergely által kifejezetten említett másik kérdés, a közterület tartós elfoglalása, és ezzel kapcsolatban a gyülekezések felső határidőhöz kötése, már vitatható. Annak ellenére is, hogy 2008-ban az AB is úgy foglalt állást, hogy „nem minősül gyülekezésnek a közterület korlátlan idejű igénybevétele”. Azon túl, hogy a Kossuth tér 2006-os elfoglalása idején nem hallottunk arról, hogy ezzel a Fidesznek bármi baja lett volna, ez a probléma alkotmányosan is nagyon kényes. Mert igaz az, hogy a közterület nem sajátítható ki, de ha valaki egy közügyhöz szerez annyi támogatót, hogy akár évekig bírnak demonstrálni érte, akkor az egy fontos kérdés. Vagy Gulyás Gergely tényleg jónak tartaná  , ha majd a Fidesz bukása után Vona Gábor elkezdené bebörtönözni a barátait, és a törvény úgy szólna, hogy ez ellen egy hétig tüntethet békésen közterületen, aztán mehet haza kussolni? Vagy egy hónap elég lesz? Vagy egy év?

A szabályozás számtalan hiányossága ellenére az elmúlt húsz év során talán soha nem volt politikailag alkalmatlanabb időpont erre 2006 vége kivételével. Azt Gulyás Gergely is elismeri, hogy a rendőrség jól végzi a dolgát ezen a területen, egy-két kivételtől eltekintve maguk a tüntetők is elégedettek szoktak lenni a tüntetéseken végzett rendőri munkával. Nincs kényszerítő ok ezen igazán fontos terület újraszabályozására, a politikai feltételek pedig alkalmatlanabbak nem is lehetnének. A rendszerváltás óta a leggyakoribb tüntetések korát éljük. A tüntetők a módosítási szándék időzítését nem tudják másként értékelni, mint aminek célja az ellenzék hangjának lehalkítása. És éppen ez lesz olaj a tűzre. Lesz még egy dolog, ami ellen lehet majd tüntetni, és lesz még egy téma, ami a Fidesz illiberalizmusát jelképezi számukra.

Ne adjuk meg az esélyét, hogy a Fidesz korlátozza a tüntetéseket, csatlakozz a lenti facebook oldalhoz tetszikkel!