Nem rugaszkodhatunk el a realitástól, kézzel fogható megoldás kell Ukrajnában – nagyjából ezt üzente Angela Merkel az orosz-ukrán konfliktus kapcsán. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent? Nem akar fegyveres beavatkozást, és nem szeretné nagyon elrontani Európa kapcsolatát az oroszokkal sem. De ez vajon egy stratégia, vagy csak rezignált tudomásul vétele annak, hogy Európa nem tud mit kezdeni a helyzettel? 

Ez az utolsó esély arra, hogy békét teremtsünk – mondta Francois Hollande francia elnök a minap a müncheni biztonsági konferencián. Ha ez nem jön össze, akkor durva háború lesz. A Guardian szerint európai diplomata körökben már amúgy is elterjedt a nézet, hogy nincs kizárva, hogy durvulni fog a háborús helyzet Ukrajnában, az Unió közvetlen szomszédságában, amit ráadásul könnyen lehet, hogy Putyin nyerne meg.

Anders Fogh Rasmussen szerint nem kizárt, hogy Oroszország belekezd egy „hibrid háborúba”, csak hogy letesztelhesse, mire képes egyáltalán a NATO, és a biztonságpolitikai konferencia több másik felszólalója is ezt mondta: a jelenlegi orosz politika veszélyes, oroszország pedig hazudik, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy fegvyerekkel látja el a szakadárokat. 

De hiába a nagy szavak, nem úgy néz ki, hogy Európa vezetői eldöntötték volna, hogy végre valahára minden erejükkel azon lesznek, hogy kikényszerítsék a békét. 

Merkel nem akar úgy igazán konfrontálódni Putyinékkal. „Oroszorzággal közösen, és nem Oroszország ellenében szeretnénk biztonságossá tenni Európát” – mondta. Illetve arról is beszélt, hogy hiába beszéltek Putyinnal öt órán keresztül, még nem lehet biztosra mondani, hogy sikerül-e a tárgyalásokat révén véget vetni a konfliktusnak. De hiába nem látunk tisztán, folytatni kell a tárgyalásokat, keresni kell a politikai megoldást, hiszen „ezzel tartozunk az érintett ukrán lakosságnak” – mondta. 

Elmesélte azt is, hogy gyerekként megtapasztalta, milyen volt, amikor felhúzták a berlini falat. Németország egy részét akkor elzárták a Nyugattól, mégse ment senki segíteni a keletnémeteknek, hiszen tudták Nyugaton, hogy nincs reális esély arra, hogy sikerrel keljenek a védelmükre. Ugyanilyen realistának kell lenni most is – érvelt.

Hiába mondják tehát sokan, hogy lépni kellene, ha Európában a legfontosabb döntéseket Merkel hozza meg.

Most is ő intézkedik a témában. Merkel és Hollande péntek este abban egyeztek meg Putyinnal, hogy átdolgoznák a szeptemberi minszki békeszerződés szövegét (amely öt hónap alatt semmivel nem hozta közelebb a feleket a békéhez). Vasárnap telefonon beszél majd egymással Hollande, Merkel, Putyin valamint Petro Porosenko ukrán elnök, hétfőn pedig Barack Obama amerikai elnökkel tárgyal a német kancellár. 

Az EU és az USA nem nagyon tud dűlőre jutni a válságkezelés kérdésében, hiszen Amerika ragaszkodik ahhoz, hogy felfegyverezzék az ukránokat (a napokban ezt hajtogatta John McCain szenátor is, és ugyanerről beszélt a NATO részéről felszólaló Philip Breedlove tábornok is Münchenben), Merkel ezt a lehetőséget teljes mértékben elutasítja, hiszen a fegyverek csak még tovább mérgesítik a helyzetet, Putyint meg nem fogják megállítani. Annál ő sokkal erősebb, semmint hogy az ukránok egyedül megállítsák őt.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter mindeközben megragadta az alkalmat, hogy elmondja: a konfliktusról csakis az EU és Amerika tehet. Nem elég ugyanis, hogy megpuccsolták Viktor Janukovicsot, az ukránok korábbi (oroszbarát) elnökét, de az elmúlt 25 évben is mindig oroszellenesen politizáltak. Elsősorban abba kötött bele, hogy az amerikaiak megszállottjai a rakétavédelmi rendszereknek, valamint továbbra is hegemóniára készülődnek a nemzetközi politikában. A Nyugat fikázása mellett azért kitért arra is, hogy szerinte jó irányba mennek most a dolgok, és a tárgyalások révén végre megoldódhat a konfliktus. 

Hát reménykedjünk, mert ha tovább durvul a helyzet, Európa még kevésbé lesz képes rendet tenni, főleg úgy, hogy számos európai gazdaság függ az orosz kapcsolatoktól, a Sziriza kormányra kerülésével pedig az uniós külpolitikában is erősebben hallatják (hallathatják, hiszen fogalmunk sincsen mit akar ezen a téren a görög kormány) a hangjukat azok, akik egy másfajta konfliktuskezelést látnának szívesen (az Európai Tanácsban pedig egyhangúlag kell döntést hozni az ilyen kérdésekről).

Bár vannak olyan vélemények, hogy amennyiben Merkel csődöt mond, Amerika lépni fog, hogy „megbüntesse” Putyint. Az Egyesült Államoknak az orosz kérdés távolról sem akkora dilemma, mint Európának. Az amerikai-orosz gazdasági kapcsolatok ugyanis nem különösebben erősek, így a szankciókat sem sínylik meg különösebben. Ezért teljesen mindegy nekik, hogy „Oroszországgal közösen”, vagy „Oroszország ellenében” vetnek véget a konfliktusnak.