Az eurózóna pénzügyminiszterei megegyeztek, négy hónappal meghosszabbítják a Görögországgal kötött hitelmegállapodást. Ez nem győzelem, de legalább átmeneti siker: addig lesz lehetőségük megértetni a többi tagállammal, hogy az európai projekt nem arról szól, hogy az út szélén hagyjuk, aki bajba került.

Döntöttek az EU pénzügyminiszterei: a görög kormánynak hétfőig kell bemutatnia azoknak a reformintézkedéseknek a listáját, amelyekkel rendbe tennék a görög államháztartást. Ha a trojka (azaz az Európai Központi Bank, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bizottság) is elfogadhatónak találja ezt, akkor már másnap újabb tanácskozást tartanak, hogy az eredeti hitelprogramot esetleg módosítsák.

Ez azért kifejezetten jó hír, mert ma dálután a Spiegel még azt írta, az EKB-ban már készülnek a tervek arról, hogyan tovább, ha a görögök kilépnek az eurózónából. A cikk szerint az IMF is úgy gondolja, nem fogja nagyon megviselni a tagállamokat a görögök távozása, a görögöket viszont még nagyobb kilátástalanságba taszítaná, ha el kellene hagyniuk az eurót.

A héten már a németek is kekeckedtek a görögökkel, amikor Görögország a jelenlegi hitelprogram meghosszabbítását kérte, Németország viszont visszautasította azt. Napokig úgy nézett ki, hiába megértőek sokan Európában a Szirizával szemben, a német vonal – azaz a két megszorításpárti dinoszaurusz, Merkel és Schäuble – nem hagyja magát. Szerencsére most úgy néz ki, Görögország még pár hónapig még képes lesz finanszírozni működését, miközben megbeszélhetik az EU-val, hogyan tovább.

Mivel a Sziriza egy csődközeli Görögországot vett át - és a visszaszámlálást még az EKB is felpörgette azzal, hogy úgy döntött, többé nem fogad el fedezetként görög kötvényeket -, gyors megegyezés híján az összeomlás fenyegeti az országot. Ez pedig két dolgot jelenthet: csődbe megy Görögország, vagy egy új kormány kerül hatalomra, amely továbbra is a megszorítások pártján van. Utóbbi egyben azt is jelenti, hogy folytatódnak a görögök szenvedései, a Sziriza bukása után pedig ez elégedetlenek most már egyre inkább a neonáci Arany Hajnal felé pártolnának. És abban talán Merkel is egyetért velünk, hogy nem az új baloldal, hanem a neonácik azok, akik legyalulnak mindent, amit európai értéknek nevezhetünk.

Persze a mostani megegyezés nem fogja megoldani Görögország problémáit, de legalább időt nyernek, és talán sikerül is ezután kiharcolniuk, hogy emberibb módon szedessék rendbe a görög lakossággal azt a gazdaságot, amelyet a politikai elit felelőtlen döntései és az oligarchák machinálása juttatott csődközelbe. (Legalábbis mi nagyon reméljük.)

Hogy mi a probléma Görögországban?

Mint írtuk, a trojka  240 milliárd eurós hitelével megmentette ugyan - látszólag a görögöket, de egyúttal az eurózóna bankrendszerét is - a totális összeomlástól, de ezért hatalmas árat kellett fizetniük. A megszorítások miatt ugyanis csökkentek a nyugdíjak és a bérek, rengeteg közalkalmazott pedig az utcára került. Hatalmas a szegénység és munkanélküliség, a munkaképes lakosság negyede pedig hiába keres állást. A fiatalok nagy száma munka nélkül tölti húszas éveit, mert egyszerűen esélye sincsen elhelyezkedni, az északi tagállamok meg közben másról sem beszélnek, csak a lusta görögökről, akik a munkaidejüket sziesztákkal szakítják meg, nem fizetnek adót, nem beszélnek nyelveket, de elvárják, hogy olyan színvonalon élhessenek, mint a németek vagy a hollandok.

Hogy mit tenne ez ellen a Sziriza, azt EP-képviselőjük magyarázta el nekünk.

Itt pedig a válságkezelésről mondunk véleményt, mivel szerintünk nem a Sziriza a demagóg, hanem a nyugati válságkezelők. Itt egy csomó kérdés, amit még mindig legitimnek tartunk: Vajon nem volt-e felelőtlen ígérgetés arról meggyőzni a „megsegített” államokat, hogy a trojka és az IMF máshol sem túl sikeres tervei kihúzzák őket a bajból? Nem azok voltak-e a felelőtlen ígérgetők, akik azután is ragaszkodtak a megszorításokhoz, hogy ezek, már az IMF saját értékelése szerint is túlságosan visszahúzták a növekedést? Nem azok a demagógok, akik azt mondják, tessék csak tovább csinálni, amit mondunk, és akkor majd beszélhetünk a tartozásotokról? Nem az lenne a felelős és racionális, felvilágosult hozzáállás, ha elismernénk, hogy az eddigi stratégiát érdemes legalább megvitatni? És esetleg felülvizsgálni a premisszáinkat?