Az elmúlt hetekben a Jobbik jelöltjeiről sorra derül ki, hogy rasszisták, antiszemiták, gyűlölködnek, és támadólag lépnének fel más állampolgárokkal szemben. A párt válasza erre az, hogy ez „Nem a Jobbik hivatalos kommunikációjának része”. És bár ez igaz is, de nem néhány elvétett esetről van szó, hanem az elmúlt hónapok összes jobbikos időközi jelöltjéről, kivétel nélkül.

A rasszizmus márpedig nem vicces dolog, és nem lehet elbagatellizálni, főképp nem ezt a formáját, amely más emberek megtámadására biztat. Főleg azokkal a gyenge érvekkel nem, amiket a Jobbik kommentelőitől látunk, hogy “nem rasszisták vagyunk, hanem magyarok”, meg olyanokkal, hogy ne a rasszista kiszólásokat nézzük, hanem a Jobbik politikáját.

Ugyanis ezek a rasszista kiszólások nem illenek a Jobbik új imidzsébe, és pont ezzel mutatják meg azt, mi is ebből a hazugság, és a kétértelmű mondatok értelmei közül melyik az igazi. Másrészt pedig magyarnak lenni nem egyenlő a rasszizmussal. A rasszizmus pont a magyar társadalom egyik ellensége.

De tényleg mit kell kezdeni azzal a képviselőjelölttel, aki gyilkosságra biztat? Ha a Jobbik képviselőjelöltje nem a cigányoknak, hanem mondjuk egy általános iskolának üzent volna, hogy bemegy, rendet tesz, és hogy le kéne ott lőni mindenkit, akkor is pár napos üdülésre küldték volna egy másik Jobbik-taghoz? Minden bizonnyal akkor kizárták volna. De úgy tűnik, ha a cigányokat gyilkolná, félre lehet nézni.

Vagy ha egy jobbikos olyan összeesküvéseket hirdetne, amelyekben leírná, hogy Putyin a cionisták bérence, és ráront a magyarságra, lehetne belőle képviselőjelölt? Vagy ha - ahogy a tapolcai jelölt, Ríg úr a cigányságot a zsidóság biológiai fegyverének nevezte, úgy mondjuk a székelységet a románok biológiai fegyverének nevezné valaki, akkor kidobnák a pártból?

A válaszok egyértelműek, és ezzel nyilvánvalóvá válik a Jobbik kettős mércéje is. Az ideológiájukhoz illő antiszemitizmust, rasszizmust nem büntetik, nem zárják ki az ezeket valló tagjaikat, sőt, elindítják őket közjogi pozíciókért, önkormányzati és országgyűlési képviselőségért, és még biztatják is a pártagjaikat a gyűlöletre.

Pedig amikor a kritikákra azt felelik, hogy ez nem a párt hivatalos véleménye, viszont nem szankcionálják ezt a beszédmódot, akkor lényegében bevallják, hogy ez mégis a párt nem hivatalos véleménye, és azt is kimondják, hogy a Jobbik egy rasszista és antiszemita párt.

Persze lehet hinni abban, hogy a cigányok és a zsidók teszik tönkre ezt az országot. De felelős pozícióba ilyen embereket juttatni azért elfogadhatatlan, mert ebből a nézőpontból kiindulva biztosan rosszul fogják intézni a képviselt állampolgárok ügyeit.

Ha pedig elfogadják, hogy ki kell irtani a zsidókat és a cigányokat, és az ilyen beszédet a párton belül nem szankcionálják, az akkor nem a Vona Gábor által elfogadott “békés Magyarország” programja, hanem pont egy békétlen, embert embertársa ellen uszító, gyűlölködő Magyarországnak programja. A Jobbik mérséklődő és cukiskodó kampányát tehát nem kell kívülről megcáfolni - ezt maga a Jobbik teszi meg helyettünk.