Ma megszavazta a Parlament: harminc évre titkosítanak minden iratot, aminek köze van Pakshoz, az előzetes tanulmányokat, a becsléseket, az árkalkulációt, a szerződő feleket, mindent. A Mandiner ennek kapcsán a beruházás kormánybiztosával, a fizikus és atompárti Aszódi Attilával közölt interjút.
Fotó: Kövi Gergő
Aszódi az interjúban elmondta, hogy hát az oroszok hibásak azért, mert az előkészítő anyagok nyilvánosságra kerültek Oroszországban, pedig ezt később a kormány is nyilvánosságra hozta volna. A fizikus nem lát korrupciós kockázatot a beruházás körül, mert mindenhol ennyibe kerül egy ilyen vállalkozás, és hát, akkor hogyan lehetne lopni. Azt is mondja, ha svindli lenne, ő be se szállt volna. A 40%-os hazai beruházói arány meglesz, hiszen erről szándéknyilatkozat van, hogy erre törekedni fognak, bár az orosz fél dönt a beszállítókról. A titkosításra pedig azért volt szükség, mert a minősített adatok védelméről szóló törvény, szerint van lehetőség védeni a magántársaságokat, és az állam üzleti érdekeit is.
Aszódi interjújában tehát az a furcsa, hogy egy tudós miért ferdít ennyire. Ha a kormány nyilvánosságra hozta volna az előkészítő adatokat, akkor a háttértanulmányokat, a műszaki kivitelezés minden adatát, a megvalósíthatósági tanulmányokat – ha voltak – miért titkosítják?
Aszódi vajon ugyanabban az országban él-e, mint mi? Gyakorlatilag nincs olyan atomerőmű-építés a régióban, amelynek a költségei időközben nem növekedtek volna. A korrupciós kockázat egy ilyen ügynél, egy olyan országban, mint Magyarország, és egy olyan cég kezelésében, mint az MVM, valós veszély. És a titkosítás pont ezt a valós kockázatot növeli. Hiszen az újságírók még utána se tudnak majd járni a korrupciós ügyeknek.
Ha a puszta szándéknyilatkozatban is csak a törekvés lehetősége van beleírva a hazai beszállítói aránynak, ebbe pedig lényegében nincs beleszólása a magyar kormánynak, miközben az adatok titkosítva lesznek, mi garantálja, hogy meglesz a 40%-os magyar beszállítói arány? Miért lenne érdeke ez az oroszoknak, és hogy tudjuk ezt ellenőrizni?
Attól pedig még, hogy lehetőség van a titkosításra, nem kell vele élni. Ebben a titkosításban az a felháborító, hogy mindenre kiterjed. Lett volna lehetőség tényleges üzleti titkok titkosítására, lett volna lehetőség válogatni aközött, aminek tényleg titkosnak kell lennie, és aközött, ami közérdekű adat. De ez nem történt meg, az egész beruházás lett titkos. Ennek pedig semmi értelme azon kívül, hogy valami svindli van a háttérben.
Ha pedig már az előkészítő anyagok, a környezeti és hatástanulmányok is titkosak, egytől egyig, az állampolgárok semmilyen garanciát nem kapnak arra, megtérül az állam befektetett pénze. Ez pedig svindli nélkül egy beruházónak, az államnak se érdeke, hiszen miközben ezekkel a tanulmányokkal, ha nincs bennük probléma, kockázat nélkül el lehetne oszlatni az állampolgárok aggályait, a titkosítás pont növeli azokat.
Öt civil szervezet, a TASZ, az Átlátszó, a Transparency International Hungary, a K-Monitor és az Energiaklub levélben fordult Áder Jánoshoz, ne írja alá a titkositást, és küldje az Alkotmánybíróság elé. Részletek ide kattintva.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.