Amikor egy szociális, társadalmi probléma felvetésekor ‘te mit dumálsz, akkor miért nem fogadod be’ színvonalú kommentek érkeznek, az emberben mindig felmegy a pumpa. Nemcsak azért, mert a kommentelő nyilván teljesen érzéketlen embertársa problémája iránt, hanem azért is, mert a másikért szót emelni kötelesség. És akkor arról nem is beszéltünk, hogy azért fizetjük be adóforintjainkat, mert a közösség tagjaként ezeknek a problémáknak a megoldását finanszírozzuk.
De az ilyen hozzászólások minősített esete, amikor ezt politikus teszi. Például, amikor Zsiga Marcell elmondta, hogy meg lehet élni 47 ezer forintból. Ezt a magasságot fejelte meg Deutsch Tamás, amikor egy Twitter-felhasználó belinkelte az Index cikkét a Fidesz EP képviselőjének és kormánybiztosnak, amely arról szól, hogy 35 ezer forintból élnek ma nyugdíjasok Magyarországon. Feltette a kérdést, mi a fontosabb, a stadionok vagy ezeknek az embereknek a megélhetése. Deutsch válasza a legsuttyóbb politikusi válasz. Bár én vagyok az államhatalom képviselője, én rendelkezem a forrásokkal, én vagyok az alapítója a kormánypártnak, de mit ugrálsz, te hülyegyerek, ha akarsz valamit, oldd meg magad.
Pedig Deutschnak nagyon egyszerű dolga lett volna, hogy ne legyen szánalmas. Beírhatta volna, hogy a szocialisták alatt kevesebb volt a nyugdíja a nőnek, hogy a kormány emelte a nyugdíjakat, vagy emelni fogja. Tehát hazudhatott volna valamit, vagy még egyszerűbben a kormány jelenlegi kommunikációját követve, beírhatta volna, hogy Gyurcsány.
De nem, ő tökös akart lenni, és egy manipulatív szám kiséretében (mert ugye, itt egy 35 ezret kereső kisnyugdíjasról volt szó), egyszerűen beközölte, oldd meg, bazdmeg. Tehát a kormánybiztos, a kormányzó párt alapítója, EP-képviselője szerint, ha egy választópolgár számon kéri, hogy mennyi szegény ember van Magyarországon (4 millióan a létminimum alatt), akkor a válasz nem az, hogy ez sajnálatos, de dolgozunk rajta, hanem az, hogy ezt az állampolgároknak kell megoldani, és nem a kormánynak, ami beszedi az állampolgárok adóját.
Külön dicséretet érdemel a stadionokra adott válasz. “Sportolsz?” Mintha a stadionok valójában a tömegsportot szolgálnák, és nem annak a kb.100-200 ezer (köztük vagyok én is, aki “Deutsch csapatának” az MTK-nak a drukkereként évi 1-2 mecsre kimegyek) embernek az érdekét, aki egy évben a helyszínen követi a magyar labdarúgást.
Vajon én bemehetek hétvégén focizni egy stadionba? A szegénységben élő gyerekek mit profitálnak a stadionokból? Mari néni adójából, aki most kisnyugdíjas, Józsi adójából, aki árufeltöltő, és leszarja a magyar focit, miért épül stadion, és miért nem jár mondjuk 9 hónapig a munkanélküli segély, ha elvesztené az állását?
De ha már sportra költjük a pénzt, miért nem grundokra, kosárpalánkokra, bicikliutakra, futópályákra, amiket mindenki igénybe tud venni? Hát pontosan azért, mert Deutsch Tomi, a Fidesz és Orbán Viktor leszarják, meg lehet-e élni 35 vagy 47 ezer forintból, és leszarják, hogy a józsefvárosi cigánygyerek tud-e focizni, ha a vezénylőtábornok úr mániájáról, a magyar fociról van szó.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.