A miniszterelnök szerint a jövedelemadó ideális kulcsa nulla, és nem akkor kell az embereket adóztatni, amikor megkeresik a pénzt, hanem amikor elköltik. Mert az sokkal igazságosabb és nehezebben kijátszható. Néhány napja, hogy Orbán Viktor kinyilvánította adózással kapcsolatos véleményét a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara rendezvényén. Igaza van vajon a miniszterelnöknek?

Orbán Viktor személyes elképzelései, víziói alapjaiban határozzák meg a Fidesz - KDNP kormány gazdaságpolitikáját. A gazdasággal kapcsolatos elgondolásai pedig, bár konkrétan nagyon sok kritikával illethetők, konzisztens csomaggá állnak össze. A miniszterelnök a végletekig elkötelezett a nemzeti tőkésosztály, vagy ahogy ez a konzervatív fülnek kedvesebb: a konzervatív, polgári Magyarország megteremtése iránt. Nem mellékesen így saját szociológiai bázisát is megteremti, sőt magához láncolja, hiszen az állami jóindulat által létrehozott nemzeti burzsoázia lekötelezett és hálás „teremtőjének”. Minden eszköz ezt a célt szolgálja, kezdve az oktatási vagy a kulturális életet érintő reformoktól az irányított közbeszerzéseken át, az adórendszer átalakításáig. Nem ez az első alkalom, amikor Orbán előhozza az alacsonyabb jövedelemadó kulcsot: 2013-ban is felvetette, hogy 10% alatti SZJA kulcs volna az ideális.

Persze a gyorsan fogyó népszerűség és a választók elfordulása miatt sürgető kényszer sem lebecsülendő, ám a miniszterelnök számára nem csupán kommunikációs csodafegyver az SZJA kulcsának esetleges csökkentése. Még az is lehet, hogy Orbán Viktor komolyan gondolja a nullához közelítő jövedelemadó kulcsot (hogy ez minden jövedelemre – osztalék, kamat, stb. – vonatkozna-e, azt egyelőre homály fedi). Neki ugyanis azok az emberek számítanak, sok pénzt keresnek, vagyonosak, jól élnek – ők Orbán „emberei”. Az állam feladata pedig szerinte az, hogy ezeket az embereket támogassa, segítse őket a gazdagodásban azzal, hogy még több pénzt hagy náluk. A gazdagok ebben az elméleti keretben „meghálálják” ezt azzal, hogy költenek, vállalkoznak, vagyis munkát adnak a szegényeknek.

Elvileg mindenki jól jár: a jólét lecsorog fentről a társadalom alsóbb rétegeihez. Gyakorlatilag persze nem, hiszen ugyan miért osztaná meg növekvő jólétét a gazdag a szegénnyel? Nem fogja. A lecsorgás elmélet a gazdagok érdekeit képviselő konzervatívok lelkiismeret-furdalásának terméke, semmi egyéb. Számos kurrens kutatás mutatja ki (pl. IMF), hogy a gazdagok további gazdagodása mellett a szegények ugyanolyan szegények maradnak, vagy még szegényebbek lesznek. De nem kell feltétlenül szakmai anyagokat tanulmányozni, elvégre a kormányfő nem közgazdász. A történelemkönyvek is sokat elárulnak arról, hogy mennyire nem szeret osztozni a tőke a jóléten. Az egész tizenkilencedik század története erről mesél, no meg ennek az önzésnek a cseppet sem rózsás társadalmi és politikai következményeiről. De a miniszterelnöknek, úgy látszik, sem a közgazdaságtan, sem a gazdaság- és társadalomtörténet nem erőssége.

De Orbán memóriájával általában is baj lehet, ugyanis mintha elfelejtené, hogy bizony nagyon sok embernek épp az ő kormánya emelte fel brutálisan az adóit. Korábban a formális szektorban sokat dolgozó, bérből és fizetésből élők egy részének személyi jövedelemadó kulcsa nulla volt, mielőtt ő és a kormánya felemelte azt 16%-ra. Igen, felemelte! Nulla volt azoké, akik alacsony jövedelműek lévén az adójóváírást (ez 2009-ben 11340 Ft volt havonta) igénybe véve, nem fizettek személyi jövedelemadót. Sőt, azoknak az adói is nőttek, akik korábban is fizettek ugyan, de az adókötelezettségük százalékos mértéke az adójóváírás miatt nem érte el az arányos 16%-ot. Tehát csak a gazdagok jártak jobban a 16%-os kulccsal, míg a szegények adóit megemelte Orbán Viktor 2010 után.

Most pedig azt mondja, hogy a nulla lenne a jó kulcs mindenki számára. Mert igazságos lenne. Nem, nem lenne igazságos! Nem lenne igazságos, mert a szegényebb társadalmi csoportok jövedelmük arányosan nagyobb részét költik fogyasztásra – a legalul lévők a jövedelem száz százalékát –, míg a gazdagok jövedelmük egy részét csak felhalmozzák. Minél magasabb a jövedelem, annál kisebb a fogyasztásra fordított rész aránya (fogyasztási hányad), és annál magasabb a felhalmozási rész (megtakarítási hányad). (Lásd az adatokat erről például itt vagy itt.) A fogyasztás adózik, a felhalmozás nem adózik. A napi betevő 27% ÁFA köteles, az államkötvény vagy a cégvásárlás nem az. Az már csak hab a tortán, hogy a gazdagabbak mennyivel könnyebben fogyaszthatnak olcsón – elég egy alacsonyabb ÁFÁ-t meghatározó szomszédos országba kiruccanni vásárolni. A szegények meg örülnek, ha eljutnak a legközelebbi (vasárnap is kinyitó) CBA-ba. A fogyasztás adóztatása tehát egyáltalán nem igazságos, hacsak nem az orbáni értelemben használjuk az igazságos szót, vagyis nem azt értjük rajta, hogy a gazdagoknak kedvez, miközben a szegényeket szívatja. Akárcsak az egykulcsos jövedelemadó. Meg a központi vagyonadó hiánya.

Szóval maradjunk annyiban, hogy Orbán Viktor politikája, az adórendszert beleértve, a gazdagoknak kedvez. A szegényeknek meg coki.