A tapolcai választás eredménye nem a semmiből jött. A Jobbik tíz éve dolgozik, hogy elérje azt az eredményt, amit vasárnap elért. A baloldal pedig majd ugyanennyi ideje nem csinál semmit. Legalább 5 évet vesztegettek el a Magyarországon az igazságosságban, az egyenlőségben, az emberségben, humanizmusban gondolkozó választópolgárok.

A baloldali politikai térfél pártjai nem omlottak össze vasárnap, csupán újra, mint az elmúlt években mindannyiszor, nyilvánvalóvá vált, hogy valamit nagyon rosszul csinálnak. A Fidesz rendszerében erre megvolt a mentség: a médiatúlsúly, a kormánypárti propaganda. De ma, amikor hárompólusúvá vált a politikai rendszer, ez már nem lehet magyarázat.

Ez a gondolat, tűz és vízió nélküli baloldal még fenntartja magát. Fenntartja magát, mert nincs aki balról leváltsa. A kisebb pártok már ugyanúgy hitelességi gondokkal és erőforrás hiánnyal küszködnek, az LMP maga is elvesztette a fonalat, mit akar csinálni, új párt pedig nincs a fedélzeten. De fenntartja magát azért is, mert nem született meg az az új véleményvezéri réteg (A CEU-tól az ajkai evangélikus papon át, a tiszavasvári pékig), amely kimondaná, hogy ebből elég volt, az “Orbán takarodj” kevés lesz, és saját szakmai múltja, élettapasztalata alapján tudna valamit ajánlani a jelenlegi mainstream baloldali gondolatok helyett (és nyilván például ennek a posztnak a szerzője is sokkal közelebb van a régi értelmiség gondolkodásmódjához, mint valami új és friss gondolathoz). Nem született meg ez a réteg azért sem, mert a politizálás ciki vagy épp a szakértők dolga, kimondani, hogy baloldaliak vagyunk, ciki, társaságban politikáról beszélgetni ciki. Persze nem a jobboldalon.

Ma azt a munkát, amit a baloldali értelmiségnek kéne elvégeznie, a jobboldalon a Jobbiknál végzik el. Az eredmény pedig ebből kifolyólag nem is az lesz, amit mi akarunk. Ma, amikor nem politizálunk, amikor elkenjük a témát a baráti társaságban, amikor kerüljük a konfliktust, amikor kikapcsoljuk a tévét, akkor minden egyes alkalommal egy jobbikos vagy egy fideszes mondja meg helyettünk, mi történjen az országban.

Változás itt csak akkor lesz - mert hát a Jobbik nem hoz lényegi változást a Fideszhez képest -, ha felismerjük, a politika nem úri huncutság, hanem mi magunk vagyunk, a mi adóforintjaink, a mi gyerekeink iskoláztatása, a mi utcánk, a mi terünk, ami életünk!

Bele kell állni. Nem a homokba dugni a fejünket, és a Hitler-videók klasszikus kézmozdulatával félrelökni a problémát, hogy majd a politikusok megoldják, és utána csodálkozni, hogy mégsem oldják meg. A politikusok pont annyit fognak megvalósítani, amennyit mi diktálunk nekik.

Véleményt kell formálni, hangosan és hangosabban, kívülről vagy belülről jobb irányba kell tolni a pártokat, és ha nem jók a pártok, akkor újat alapítani és jobban csinálni. Nyilván ez nem olyan, mint az egyszeregy, nem könnyű, de mindannyiunknak felelőssége van az ország sorsának alakulásában.

Most a nullponton vagyunk. Innen el lehet felfelé és lefelé is indulni. 2018 még messze van. De csakis rajtunk múlik, merre indulunk. Az biztos, ha nem csinálunk semmit, akkor lefelé. Amikor ma tétlenek maradunk, egy jobbikos cselekszik helyettünk.