Ha van a baloldali politizálásnak fundamentuma, az két dolog, az egyik a morális alapú politizálás, azaz, hogy az egyenlőség és az ebből levezetett szabadság eszméje, így az igazságosság és a demokrácia mellett akkor is kiállunk, ha ez nem napi politikai érdekünk. A másik pedig, hogy nem tekintjük hülyének az állampolgárokat, hanem tisztában vagyunk vele, hogy a mi feladatunk információhoz juttatni őket, emancipálni, felruházni a képességgel a politikával való foglalkozáshoz.

A Political Capital posztolt egy 2008-as felmérést a halálbüntetés támogatottságáról. Ezt a felmérést 48 országban végezték el, és a halálbüntetés támogatottsága hazánkban volt a legmagasabb. Pedig nem a patás Orbán Viktor kormányzott, hanem Gyurcsány Ferenc, a parlament közelében sem volt a Jobbik. És nyilvánvalóan ez az eredmény nem a semmiből nőtt ki, hanem az emberek ezt gondolták előtte is. Pedig akkor még senki se kampányolt a halálbüntetéssel. Akkor mégis mi lehetett az oka ennek a támogatottságnak?

Nagyjából az, ami az egyik oka volt Orbán Viktor hatalomra kerülésének is, és a baloldal jelenlegi válságának is, a fenti két baloldali politikai alapvetés figyelmen kívül hagyása. A halálbüntetés kiváló téma arra, hogy bemutassuk, máshol meg lehet az embereket győzni arról, hogy ez az eszköz morálisan elfogadhatatlan, és a bűnüldözés szempontjából hatástalan. Méghozzá érvekkel, felvilágosítással, politikai akarattal. De Magyarországon valami más történt a baloldalon.

A magyar értelmiség és a politikai elit nem ezt tette, hanem kijelentette, a halálbüntetés, az rossz. Választópolgár, te pedig fogadd el ezt, anélkül, hogy mi elmagyaráznánk, miért. A 90-es évektől kezdve a magyar politika ugyanis egyre inkább nem közösen és tudatosan választott szabályokon alapult, a liberális demokrácia és a kapitalizmus lehetőségeinek megértésén és elfogadásán, hanem egy egyszerű csereüzleten. Fogadjátok el a rendszert, kedves középosztály egy fenntartható jólétért (a szegények ugye nem nagyon játszottak szerepet a rendszerváltás utáni magyar politika történetében mint politikai szereplők). Amikor pedig a jólét elfogyott, beköszöntött a gazdasági válság, a megszorítások, elkezdett lefelé csúszni ez a középosztály, szertefoszlottak a liberális demokrácia nem létező pillérei is.

És nyilván nem egyedül a baloldal és értelmisége felelős ezért a szétfoszlásért. De menthetetlen az a hiány, amelyben a demokrácia vagy az emberi jogok fontosságának elmagyarázása kimaradt ezekben az években. Ez pedig nem a ‘96 utáni Orbán Viktor és a Fidesz feladata, nem a MIÉP, nem a Jobbik, nem az FKGP feladata lett volna.

Mert az nem érv a demokrácia fontosságára, hogy négy láb jó, két láb rossz. A demokrácia ugyanis nem marketingtermék. A demokrácia pont nem önmagában jó dolog, hanem akkor, ha van tartalma, és ha az emberek is érzik, hogy fontos nekik, ha a politika megvédi őket. Ha nem azt látják, hogy az állami vagyon kézen-közön kisurran, ha nem azt látják, hogy egyik pillanatról a másikra utcára kerülnek, ha nem azt látják, hogy ők a kisemberek az egyre gazdagodó politikusokkal szemben. A demokrácia akkor érték, ha védi a közpénzt, a munkavállalót, ha látható, hogy annak minél többen részesei, ha minél több beleszólást engedünk saját ügyeink intézésébe. És úgyanígy, ha a korrupció miatt nem kerül senki börtönbe, ha az emberi jogokat, az alkotmányt pont a kormány sérti meg, védhetetlenné válnak a humanista alapvetések is a közbeszédben.

Ezzel szemben, ahogy haladtunk az időben, valójában a demokrácia egyre inkább  csak egy érv maradt a magát demokratikusnak nevező oldalra való szavazás mellett, ahelyett, hogy a magát demokratikusnak nevező oldal elmagyarázta volna, miért érdemes rá szavazni, és tartalommal töltötte volna fel a demokrácia szót, és magát is. A demokrácia, és minden ebből következő érték üres lózunggá vált.

Ahogy a halálbüntetés kérdésében sem történt meg az érvek kibontása, az emberi jogok fontosságának, a humanizmusnak védelme, ezek is mind-mind üres, távoli fogalmakká váltak. Mert senki nem volt, aki érvelt volna mellettük.

És ez történik most is. Nincs egy bátor baloldali párt, amely morális alapon, hittel töltve megpróbálná elmagyarázni ezeket a kérdéseket az embereknek. Ma sokkal fontosabb a Fidesz-Jobbik koalíció hatalompolitikai érveit sulykolni a választóknak, ahelyett, hogy azokat az érveket mondanák el ezek a pártok, amik valóban a baloldalról szólnak, és tartalommal töltenék meg pontosan azokat a kifejezéseket, amik mellett egy baloldali ember utána ki tudna állni, felvehetné a zászlót, és beszállhatna a küzdelembe. Nem a demokratikus pártok, hanem valóban a demokrácia védelmében.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a facebookon is!