A részvételiség a közvetlen demokrácia fundamentuma, a képviseleti rendszer ellentéte. (Tágabb értelemben véve természetesen a képviseleti modell alapja is a részvétel, csak korlátolt: időközönkénti képviselőválasztásra, és adott esetben népszavazásra kiterjedő.) Kulcsa a radikális egyenlőség, valamint az egyén mindenre kiterjedő illetékessége a közösség mindennapi életére, döntéshozatali rendszerére vonatkozóan. Mint ilyen, e fogalom az önszerveződő csoportok egyik legfőbb jellemzője, ezért különös jelentőséggel bír az általunk vizsgált három intézmény esetében is. Mindhárom esetben elmondható, hogy a közösséghez tartozás alapja a részvétel. Ha ide akarsz tartozni, dolgozz velünk!

Mivel alapvetően különböző csoportokról beszélünk, érdemes külön-külön megvizsgálni őket annak érdekében, hogy minél pontosabb képet kapjunk róluk, olyat, ami nem pusztán az összehasonlításukból ered.

A szövetkezet a részvételi közösségek ideáltípusa. Emberek egy csoportja közösen hoz létre és működtet valamit. A szövetkezet tagjai tulajdonos- és munkatársak. Klasszikus marxista alternatíva: a kizsákmányoló természetű bérmunka monopóliuma elleni leghatékonyabb eszközök egyike.

A Gólya esetében a fenti állítás részlegesen igaz, mégpedig azért, mert a hely méretéből és az egyre szélesedő profilból adódóan a szövetkezeti tagok nem lennének képesek minden feladatot ellátni, aminek az a következménye, hogy ez jelenleg egy olyan szövetkezet, ahol nem szövetkezeti tagok is dolgoznak (alkalmazottak, akiknek ugyanakkor van lehetőségük a szövetkezet ügyeibe beleszólni). Mondhatni kényszerpályán az intézmény, ahogyan az a videónkból ki is derül, állandó téma a szövetkezet bővítése/bővíthetősége. A teljes értékű részvétel feltétele a munkavégzés és a tulajdonrész - új szövetkezeti tagok belépése a rendszerbe tehát meglehetősen kockázatos.

Ezzel szemben az Auróra nem a közösség tagjainak saját vagyonából jött létre, hanem az alapítók külső anyagi támogatást szereztek a megvalósításhoz. Itt a részvétel „csak” munkavégzéshez kötött, vagyis úgy lehet valaki teljes értékű tag, hogy valamely munkacsoporthoz csatlakozik, eljár annak találkozóira, feladatokat vállal és teljesíti azokat. Cserébe részt vehet az intézmény fő döntéshozó testületének, a plenáris üléseinek  munkájában, ami annyit jelent, hogy a tagoknak egyenlő joguk van beleszólni a hely dolgaiba, közösen alakítják identitását, formálják tevékenységi köreit/profilját, tervezik meg jövőjét.

Az OFFBB (OFF-Biennále Budapest) a Gólyához hasonlóan kicsi, és meglehetősen zárt közösség. Elmondható, hogy az operatív szervezői kör kulturális tőkéjének összességéből született az intézmény, amelynek kereteit közösen fejlesztették. A közösséghez csatlakozni szintén munkacsoportokon keresztül lehet, de azoknak, akik ilyenformán, a keretek meghatározása után érkeztek, nincs lehetőségük az intézmény formálására . Ez érthető, ha figyelembe vesszük, hogy az alapítók egy nagyon konkrét feladat ellátására hozták létre magát a szerveződést: egy kortárs művészeti biennálé első kiadásának megszervezése és lebonyolítása. Ha tágabb perspektívából nézzük, a keretet tartalommal megtöltő események saját jellegükkel/jelenlétükkel, közvetett módon képesek alakítani az identitást, vagy inkább árnyalni az arról kialakult képet, de érdemi részt nem vállalhatnak. (Fontos megemlíteni, hogy a kezdeményező stábnak nem volt célja közösségi szinten szervezni az eseményt.)

A részvételiséggel kapcsolatban tehát a legfontosabb feltétel jól láthatóan a belépési küszöb. Ez az az alap, amivel az adott csoportban mindenkinek rendelkezni kell ahhoz, hogy lehetővé váljon a közös munka. Mint demokratikus közösségeknek, feladatuk, hogy biztosítsák: az egyenlőség ne csak formálisan/deklaráltan legyen jelen, hanem a lehető legteljesebb módon valósuljon meg. Így minden szereplő hozzáférhet azokhoz a kulturális tőkékhez és javakhoz, amelyek nélkül nem képzelhető el az egyenlő beszédhelyzet. (A közösség minden tagja (közel) azonos készlettel rendelkezik, ez által lehetővé válik a megértés, a megbeszélés és a megvitatás olyan módon, hogy azt ne hatalmi beidegződések uralják.)

E készlet kialakítása közös felelősségünk annak érdekében, hogy a társadalom minél szélesebb (ideális esetben minden) rétegéből lehetséges legyen nem csak az említett formációkhoz való csatlakozás, hanem, és ez még fontosabb, az ilyen jellegű kezdeményezések megszervezése. Közösen lehetünk képesek alternatívákat mutatni mindazoknak, akik a jelen (vagy bármely kor) elnyomó hatalmi alakulatai által szűkre szabott pályákon kénytelenek mozogni.

A részvételiség ott kezdődik, ahol az egyén ráébred saját illetékességére és politizálni kezd.

Ennek nélkülözhetetlen feltétele a kulturális mobilitás lehetősége, amihez egy szolidáris és egyenlőségpárti értelmiség meg- és jelenléte elengedhetetlen.

A Harmadik Szektor korábbi videói, írásai, illetve további információ itt.

Az OFF-Biennále válaszai a Harmadik Szektor felvetéseire itt.

A hiányzó videórészletről:

Somogyi Hajnalka (OFFBB) 2015. május 13-án azzal a kéréssel fordult a Harmadik Szektorhoz, hogy a videósorozatunkból távolítsuk el a vele készült interjúrészleteket, mivel azok publikálására nem adott engedélyt.

Az előzmények: 2015 április 14-én jeleztük az összes intejúalanyunk fele, hogy 19-én online hozzáférést biztosítunk az előszerkesztett interjúkhoz, 22-ig várva észrevételeiket. Somogyi Hajnalka elfoglaltságára hivatkozva azt válaszolta, hogy ezek a napok számára nem alkalmasak. Erre való való tekintettel 2 nappal korábban, április 17-én küldtük el az anyagot, hogy több idő (6 nap) legyen a megtekintésükre. Visszajelzés hiányában, az emlékeztető emailünkre április 22-én az az egysoros válasz érkezett, hogy a megtekintés nem sikerült.

Tekintettel arra, hogy a felvétel interjú-helyzetben készült, nem a publikálási jóváhagyást, hanem észrevételeket vártunk volna, elindítottuk a tervezett időpontban a sorozatot, amelyben felhasználtunk vele készült részleteket is.

Eljárásunkat etikusnak tartjuk, ennek ellenére Somogyi Hajnalka kérésnek eleget tettünk.