Az elmúlt napokban, az ápolók tiltakozása és a szociális szféra dolgozóinak szelfijei után, mindenkinek nyilvánvalóvá vált, hogy óriási probléma a dolgozók szegénysége Magyarországon. Ma a középosztály egy része a lecsúszás szélén áll, vagy már most is a létminimum vagy a szegénységi küszöb alatt van. A 2016-os költségvetést szemlélve ezen semmit nem javít az állam, pedig lenne miből.

Itt van például rögtön az egyszázalékos szja-csökkentés. Ez nyilván mindenkinek segít, a kérdés az, kinek lenne most nagyobb szüksége az állami támogatásra. A nettó 800 ezret kereső felső-középosztálybeli menedzsernek vagy a nettó 80 ezret kereső ápolónak? Pedig az egyszázalékos szja-csökkentés pontosan tízszer annyi pénzt hagy a 800 ezret kereső zsebében, mint a 80 ezret keresőében. A dolog azért is érthetetlen, mert az alacsony jövedelmű állampolgárok ezt a pénzt sokkal nagyobb arányban költik élelmiszerre, lakbérre, tehát fogyasztásra, így sokkal jobban pörgetnék a gazdaságot is (lévén, hogy még mindig kevesebbet fogyasztunk, mint 2006-ban).

Ha a kormány valóban a keményen dolgozó embereket kívánná támogatni, és azt, hogy meg tudjanak élni azok, akik dolgoznak, szja-csökkentés helyett visszavezetné például az adójóváírás rendszerét, vagy bevezetné a többkulcsos rendszert, és bruttó 200 ezer alatt egy alacsonyabb sávot húzna meg. Ez a mostani szja-csökkentés a jobbmódúaknak kedvez, és az állam nekik juttat pénzt, miközben látjuk, hogyan keresnek az ápolók vagy a szociális munkások, a mentősök vagy a technikai alkalmazottak. A többi veszélyeztetett szakmáról nem is beszélve.

De ha a kormány mindenképpen ragaszkodik ahhoz, hogy az adópolitika a jobbmódúaknak kedvezzen, vannak itt még más tételek is. Például a közmédia támogatását vissza lehetne vágni, mondjuk, az RTL Klub éves árbevételének szintjére. Az idei évre 69 milliárd forint direkt támogatást irányoztak elő a közmédiának. Ha kevesebb az élő bejelentkezés, jobban megválogatják a beszállítókat, nem indítanak felesleges új csatornát stb., talán meg tudják annyi támogatásból oldani (és akkor a reklámbevétel és egyéb még nincs is ideszámolva), mint az RTL Klub piaci bevétele. Így a 29 milliárdra csökkent támogatásból 40 milliárdot nyerünk.

Aztán ott van Paks 2 tőkeemelése. Nyilván szívem szerint az egész paksi beruházást dobnám a kukába, de jóindulatú leszek, és az eddigi költségek alapján látható több milliárdos médiaberuházást vágnám meg belőle: a 113 milliárdból 3 milliárdot.

A Liget-beruházás is kicsit túlzásnak tűnik. Talán el lehet halasztani pár évvel, mondjuk, míg lesz buszjegye egy szociális munkásnak kijutni oda, vagy pénze egy ápolónak a múzeumjegyre. Persze a Ligetre addig is ráférne egy felújítás, úgyhogy hagyjunk meg két milliárdot, így beérkezik újabb 18 milliárd.

A Magyar Művészeti Akadémia az elmúlt években értékes ingatlanokat kapott (bár ha jobban válogattak volna, most nem kellene újabb 1 milliárd csak az utolsó felújítására,), így nem emelném a támogatását (nyilván az állami keresd a jót-kultúrateremtést eltörölném a fenébe, de ez egy jóindulatú poszt), így bejön még 700 millió.

Úszó VB-t is rendezünk, aminek költsége 27 milliárd forint. Azt se vitatnánk most, hogy egy ilyen rangú esemény a fontosabb, vagy hogy embereknek legyen pénze tévére, amin nézni tudják a versenyt. De nyilván egy 3 milliárd forintot innen is le lehet venni. Ahogy a Nemzeti Olimpiai Központ építéséből, azaz,a Puskás Stadion építésére szánt 35 milliárdból is leszednénk vagy 3 milliárdot, a csókosoknak kiosztott szerződéseken ennyit meg lehet spórolni. Nem építenénk fel emellett az új Videoton-stadiont sem közel 5 milliárdért.

Nyilván csak mazsoláztunk a 2016. évi költségvetés tételeiből, bőven lehetne még találni olyan kiadásokat, amiket az emberek megélhetésénél kevésbé tartunk fontosnak. A fenti tételek közül van állandó, pár évig tartó és egyszeri kiadás is, nézzük meg ezek szerint, mennyit spórolnánk a dolgozói szegénység javára.

Tehát állandóra 40 milliárd 700 millió forintot szedtünk össze, a következő kb öt évre ehhez még 18 milliárdot és 14 milliárd egyszeri kiadást. Ha 200 ezer rászoruló állami munkavállalóval számolunk, akkor csak az állandó kiadásokból évi 203 ezer forint bruttó béremelés jön össze. Ami havi bruttó 17 ezer forintos béremelés. Ez kezdetnek jó. És emellé pedig a maradék tétel öt évre történő lebontásából, erre a periódusra, kb. 15 ezer forintos bruttó havi bért tudna kifizetni a magyar állam (a bérre rakodó költségekkel nem számoltam, mert azt lényegében egyik zsebéből a másikba pakolja az állam). Tehát mintegy 20 percnyi munkával sikerült öt évre 200 ezer állami munkavállalónak havi bruttó 32 ezer forintos béremelést találnunk a költségvetésben. Egy kicsit nagyobb erőfeszítéssel és kormányzati akarattal talán tovább is lehet jutni

De ehhez a minimális béremeléshez is valójában csupán csak a politikai akarat hiányzik. Ahhoz, hogy ezek az emberek megkapják a járandóságukat. Ha valaki azt mondja, nincs erre pénz, simán lehet szembesíteni a számokkal, és azzal, hogy ha a kormány valóban a keményen dolgozó embereket akarná támogatni, még beruházásokat se kéne leállítani vagy átalakítani, egyszerűen a fent említettek alapján normális, a bérből és fizetésből élőket támogató adórendszert kéne létrehozni.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!