Pénteken tüntetnek a szociális ágazat dolgozói. Ha az elmúlt öt évben volt olyan tüntetés, amelynek követeléseire az ember azt mondta, 101%-ban jogosak, akkor ez lesz az. A szociális ágazat  dolgozóinak állami fizetése ennek az egész országnak a szégyene. Az ágazatban az átlagos nettó fizetés 83 ezer forint. Ebből kell nem éhen halni, ebből kell BKV-zni a munkahelyre, felnevelni a gyereket.

A kormány pedig lassan három éve játszik velük csicskásat. Minden évben megígéri a béremelést, majd minden évben elhalasztja egy évvel. Lázár János két hete például azt mondta, nem tudnak konkrétumot mondani, mert előbb ki kell találni a kormány szociálpolitikáját. Öt év kormányzás után ezt merte mondani egy országban, ahol négymillióan élnek a létminimum alatt. De tudjuk azt is, a béremelésre elvileg elkülönített, a költségvetésben mégsem látható összeget felajánlották az ápolóknak, hogy abból finanszírozzák az ő béremelésüket. Szerencsére, az ápolókban volt szolidaritás, és elküldték a minisztériumot melegebb éghajlatra.

Most ott tartunk, hogy a tüntetés előtt felajánlottak nekik egyszeri bérpótlékot. Nyilván, hogy elhallgattassák őket a könyöradománnyal.

Számos szociális munkást, szociális szakembert ismerek. Nyilván, van köztük, aki jól végzi a munkáját és van, aki kevésbé. De ők a társadalom lelkiismerete, és szégyen, amikor a társadalom lelkiismerete annyira keveset keres, hogy lehetne saját maga célcsoportja, ügyfele.

Szociális munkásokról beszélünk, akik a hajléktalan embereknek próbálnak segíteni, hogy ne fagyjanak meg, akik családoknak próbálnak segíteni, hogy legyen munka, hogy jusson télire tüzelő, az asztalra hús, és a gyereknek írószer. Családsegítőkről beszélünk, akik megpróbálnak a legszegényebb családokon segíteni, bölcsődei dolgozókról beszélünk, akik a gyerekeinket gondozzák, és ápolókról beszélünk, akik a szüleinkre és nagyszüleinkre vigyáznak.

Azokról beszélünk, akik helyettünk végzik el a szolidaritás cselekedeteit nap mint nap. És ezeket az embereket nem becsüljük meg.

Pénteken 5-kor azért kell elmennünk a Kodály köröndhöz, és támogatnunk őket, hogy a napi szolidaritást, amit elmulasztunk és ők nap mint nap elvégzik helyettünk, legalább egyszer egy évben, egyszer egy napon visszaadjuk!

Azért kell elmennünk a Kodály köröndhöz, mert az állam szegényellenes politikája nem küldheti le azokat, akiknek a szegényekre, gyámolítani valókra vigyázniuk kell az utóbbiak szintjére. Azért kell elmennünk, mert ha ezeket az embereket elüldözi az állam szakmájukból, akkor nem marad szolidaritás Magyarországon!

Gyertek el ti is, és fejezzétek ki szolidaritásotokat a szociális ágazat dolgozóival: https://www.facebook.com/events/1381587045473635/

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!