A fenntarthatóság minden közösségi kezdeményezés szempontjából az egyik legfontosabb, egyben a legösszetettebb kérdés. A sorozat eddig tárgyalt részei mind ehhez a kérdéskörhöz vezetnek, mivel a tartós fenntarthatóság feltétele azon erőforrások megteremtése, amelyek szükségesek a kitűzött célok eléréshez. A tartós fenntarthatósághoz a pénzügyi-, az intézményi- és a szakmai feltételek összessége szükséges, ami szervezeti szinten azt is jelenti, hogy a célok nem választhatóak meg egy-egy dimenzióban szabadon, hanem a bonyolult rendszer-összefüggések következtében bizonyos korlátok felállítását követelik meg.

Az Auróra, a Gólya és az OFF-Biennále Budapest (OFFBB) számára is az egyik legfontosabb kérdés, hogy hogyan tudják tartósan megteremteni a működésük és a céljaik eléréséhez szükséges erőforrásokat: miből tudják finanszírozni működésüket (pénzügyi fenntarthatóság), hogyan és milyen rendszerben tudnak működni a szervezeti és szövetséges keretek (intézményi fenntarthatóság), hogyan és milyen elvi, eszmei keretek között teljesíthetőek a célkitűzések (szakmai fenntarthatóság)?

A fenntarthatóság kérdésében két szint különíthető el: egyrészt az intézmények önfenntartásának szintje, ami a belső működési szerkezet összes aspektusát magába foglalja. Másrészről pedig kifele irányuló, társadalom- vagy kultúraalakító kezdeményezéseik szintje: „projektjeik” olyan módon történő tervezése, hogy azok önállósulhassanak, önjáróvá és önmagukat fenntartóvá válhassanak. Ez utóbbinak mindhárom intézménynél, de főként a képzőművészeti projektek esetében van jelentősége, mivel e területen gyakoriak az olyan demonstratív, beavatkozó kezdeményezések, amelyek a projektek végeztével - művészeti kontextusban történő megjelenítésüket követően - magukra hagyják a korábban partnerként bevont közösséget, nem teremtik meg sem az utánkövetés, sem pedig a lokális fenntarthatóság feltételeit. Míg az Auróra és Gólya esetében e két szint kevésbé különül el - mivel puszta létezésük több-kevesebb sikerrel, de eleve híd-szerepet tölt be a belső- és külső közösség között, addig az OFFBB, konkrétabban az OFF-Platform számára a projekt-jellegből adódóan megkerülhetetlenné válik a kezdeményezett folyamatok hosszútávú fenntarthatóságának, követésének és önállósításának kérdése.

A gazdasági és szervezeti feltételek szoros kölcsönhatásban állnak, ezek hiányában működésképtelenné válna mindhárom intézmény. A pénzügyi nehézségeken túl, legnagyobb problémaként jelen pillanatban mindegyik hely számára az emberi erőforrás megteremtése és annak fenntarthatósága áll. Az ehhez kapcsolódó kérdéseket és problémákat a sorozat előző részei tárgyalják, amelyekből kiderül, hogy mind az Auróra, mind a Gólya és mind az OFFBB esetében vannak nehézségek, viszont működésük azt mutatja, hogy ezek egyelőre nem veszélyeztetik fenntarthatóságukat. A fő kérdés így nem az, hogy fenntarthatóak-e, hanem az, hogy milyen áron?

Az igazi kihívás ezen intézmények szempontjából tehát az, hogy a működési biztonság megteremtésének mindennapos küzdelmei mellett ne szoruljanak háttérbe az eredeti célkitűzések, azok érvényre juttatásához is maradjon elegendő energia, figyelem, erőforrás. Ehhez szükséges egy olyan hosszabb távon is működő stratégia kialakítása, amelyik harmonizál a kitűzött célokkal, és ezzel párhuzamosan garantálja a fenntartható működést. Ez azonban nemcsak ennél a három intézménynél, hanem szinte minden magyarországi önszerveződő csoportnál hiányzik. A bizonytalanság, a társadalmi-, jogi- és gazdasági környezet folyamatos változása okán napról-napra élnek, és éppen ezért sokan nem tudnak, de sokan nem is próbálnak hosszú távra tervezni.

Az Auróra és a Gólya ha eddig nem is túl hatékonyan, de próbálkozik annak a stratégiának a kialakításával, amivel a közösségi misszió és az intézményi működés megvalósítása egyensúlyba kerülhet. Az önképzőkörök, a közösségtalálkozók, az elvonulások mind-mind azt a célt szolgálják, hogy közösen és külső segítséget is igénybe véve felismerjék és megvizsgálják a szervezetüket érintő problémákat és a problémákra megoldásokat, a megoldásokhoz pedig eszközöket találjanak.

Az OFFBB esete annyiban más, hogy az valójában egy kísérleti projekt, amelyről még nem tudni, lesz-e folytatása, és ha igen, milyen keretek között. Amennyiben remélhetőleg kettő, négy, hat, stb. év múlva is újra megrendezésre kerül biennáléként, az mindenképpen sikertörténet, amiért érdemes drukkolni. Ugyanakkor nyitva marad az OFF-Platform célkitűzéseinek és fenntarthatóságának kérdése: sikerül-e létrehozni a kereteket az „alapkérdések megvitatására, új utak keresésére, a közös tanulásra.” Tehát a fenntarthatóságot ebben az esetben a szakmai elvek és a társadalmi szempontok, valamint a biennálé és a platform céljainak összeegyeztethetősége is befolyásolja.

Az Auróra, a Gólya és az OFFBB egyik közös célkitűzése, hogy modellértékű és bárki számára átadható intézményi rendszert dolgozzon ki. Ténylegesen modellértékűvé azonban csak akkor válhatnak, ha sikerül a pénzügyi-, szervezeti- és szakmai fenntarthatóságot párhuzamosan és hosszú távon biztosítani. 

A Harmadik Szektor korábbi videói, írásai, illetve további információ itt.

Az OFF-Biennále válaszai a Harmadik Szektor felvetéseire itt.