Lényegtelen, vannak-e nagyobb gondok az országban, mint hogy Orbánért imádkoznak egy templomban. Lehet olyan, akinek ez a hite iránti támadás, más megvonja a vállát, a harmadik örül, a negyedik pedig saját érvei szerint igazolva látja, hogy ez már-már vezérkultusz.
Fotó: magyarnarancs.hu
Nem tudjuk, ki miért volt ma a templomban a hálaadó misén. Voltak olyanok, akik csak a hitüket akarták megélni, mások a szeretett vezérükért imádkoztak, és volt olyan is, akinek ez még belefért hite megélése mellett.
Azzal sincs baj, ha valakik jelzik, hogy ez számukra, a saját értékrendjük szerint elfogadhatatlan. Kimennek és tüntetnek a vezérkultusz ellen. Azért, mert szolidárisak, és látják mi történik az országban, azért mert dühösek, és joggal vagy jogtalanul, de azt gondolják, a mostani kurzus felelős életük rosszabra fordulásáért. Vagy csupán felháborítónak tartják, hogy hitüket, szerintük jogtalanul így használják fel.
Még egyszer, fontos és jó dolog a véleménynyilvánitás. Én annak külön örülök, hogy az általam a vezérkultusz kategóriájába sorolt hálaadó szent misét, amit Orbán Viktorért tartottak (mert a MANCS tudósításából kiderül, a kinti nyilatkozatok ellenére érte imádkoztak) valakik ellenvéleményükkel illetik, elmondják, mi a baj Orbán Viktorral, és miért gond ilyen rendezvényt tartani. De amikor kijöttek a templomból, és azt kérték, kicsit halkítsák le a zenét, mert ők végülis mégiscsak egy misét tartanak, aminek elenyésző része az ország vezetőjének dicsőítése, sokkal több a hitük gyakorlása, akkor simán le lehetett volna tekerni a zenét, az üzenet enélkül is átment, a vélemény el lett mondva. Engem is zavarna, ha az én nappalimra, általam szervezett tüntetésre, vagy egy rendezvényre, amit részt veszek, valaki egy hangágyúval lőne, hogy ne halljak semmit.
Pont ezért egy dolgot nem érdemes csinálni, a másik hitét megkérdőjelezni, megélését megzavarni. Legyen ez vallásos hit vagy politikai hit. A jószándék elvitatása ugyanis mérgez és pontosan azt a jó szándékot mérgezi meg, ami a saját hitünk, politikai nézetünk megélése. Ettől függetlenül senki se tílthatja meg, hogy így járjunk el, hogy esetlegesen hibázzunk, és nem is lenne jó ha valaki megtílthatná.
Pont azért, mert azt a határt nehéz meghúzni, és nézőpontja válogatja, hogy saját dühünk kiadása hol változik át a másik hitének megkérdőjelezésévé. De legalább meg kell próbálni. Egy mise megzavarása úgy, hogy a politikai vélemény nélkül is elmondható, és úgy, hogy más emberek hitének megélését veszélyezteti, szerintem morális határátlépés.
Persze lehet erősen is tiltakozni, lehet megmutatni az erőnket, kiélni a dühünket, de ezt a hatalom képviselőivel szemben kell elkövetni, vagy a hatalom szimbólumaival szemben, nem azokkal szemben, akik bár nem veszik észre, de egyes esetekben saját maguk is elszenvedői a hatalom politikájának, csak esetleg nem érzik, nem tudják nem fogják fel.
A mai tüntetés és mise pedig hordoz tanúságot, ez egy teljesen lényegtelen esemény lett volna, ha nem látnák a düh és imádat keverékét a két oldalon nyilatkozokból, és ez nem lenne intő jel mindenki számára, hogyan kell valójában politikát csinálni, és méginkább hogyan nem kell.
Egy biztos, én nem köszöntem volna meg miniszterelnökként nyilvánosan, hogy értem imádkoznak, nem is imádkoznék politikusért. És helyesnek tartom, ha valaki erre felhívja a figyelmet, de nem tartom helyesnek, ha egyszerű állampolgárok hitének a megélését zavarja meg.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.